őszintén, elég nehezen találtam itt a helyem, mióta visszajöttünk otthonról. Persze, ahhoz tartom magam, hogy otthonról haza jöttünk, de mégis. A három hét alatt sok német szó is kiszállt a szitaagyamból persze. Nade...hála - többek között - Juttának, aki olyan, de igazán, hogy kirángat engem az erődítményeim mögül, ahova szeretek visszavonulni, mikor bizonytalannak érzem magam - kezd visszatérni az, aminek vissza kell térnie. Ma délután például egy csomó ilyen kis manót alkottunk a gyerekeinkkel tobozból és dióból...Nyilván magamnak is készítettem egyet. Nyilván egyfolytában beszéltem, nyilván rém helytelenül, de nyilván pont erre van szükségem, hogy újból belesimuljak az itteni életbe.
Na meg tanulni se ártana.
4 comments:
Húúú, de jóóó ez az alsó kép!!! Olyan kifejező...
Én most nagyon át tudom érezni a "másik oldalt". Ugyanis Michaela, akivel itt No-ban sok időt töltök, sokat beszélgetünk, tud magyarul (4 évet élt Mo-on, most költöztek vissza). Beszélgetünk magyarul is, ő persze folyamatosan mondja a magáét, hogy a Te szavaiddal éljek, rém helytelenül, de engem nemhogy zavarnak ezek a hibák, de szinte észre sem veszem őket... Élvezem, hogy az anyanyelvemen beszélgetünk. Azóta én is bátrabban állok ehhez a "németül kommunikálok" dologhoz, nagyon sokat segített a gátlások oldásában, hogy megtapasztaltam a másik oldal szenszögét... :-)
A lánya anyja. :) (ezek szerint nem csak Enikőnek nehéz a visszaszokás) És a nagyobbak, hogy viselték?
Nekünk is nagyon nehéz volt a nyári szünet után a visszatérés, majdnem egy hónap telt el mire teljesen visszasimultunk. Talán még annál is rosszabb volt, mint amikor januárban kijöttünk (akkor valahogy elszántabbak voltunk). No, de most már újra élvezzük az itt létet.
:) A nagyobbaknak valahogy könnyebben ment.
Ha így összerakjuk a benyomásainkat, a végén még kiadhatunk egy ilyen külföldre költözőknek szóló kis tájékozatót....:))
Post a Comment