Én nem szeretek

síelni. Nem is tudok. Nem is akarok. Tibi állandóan próbál rávenni, de ez pont olyan, mintha például Kukori arra kérné Kotkodát, hogy menjen fel egy nagy domb tetejére, kössön sítalpat a lábára, aztán vesse magát a mélybe, lesz ami lesz. Azért csak elmentem ma én is síelni, gondoltam, majd álldogálok a pálya szélén, meg fényképezek, ilyesmi. Fotózni nem sokat tudtam, mert valami iszonyat köd volt. Tibi is Sára persze ettől még vígan síeltek, én pedig elkószálván találtam egy jégpályát. Ugyan korcsolyázni sem tudok, de valamikor tudtam görkorizni, ezért béreltem magamnak korcsolyát...Annyira jó volt. Végre egy téli sport, amit én is szeretek, és nem kell attól félnem, hogy kitöröm közben a nyakam. Jó, a nagy esések itt sem kerültek el, de legalább vízszintes felületen kékítettem össze a bőrömet. ( Hátha hoz nekem jövőre az angyal egy 38-as korcsolyát.)