Akkor legyen

inkább előbb, mint utóbb. Jólvanna. A drámai bezárásnak csendes kinyitás a vége, nyilván hozzánőttünk egymáshoz, ez a napló meg én. Mint a héja meg a borsó. Többet ilyet nem csinálok.

Itt

üldögélek a konyhaasztalnál, nézegetem a felhalmozódott postát, hallgatom a németországi madarakat, - s természetesen már az éjjel, sötétben megnéztem a virágaimat is - meg aztán iszom a teljesen ízetlen kávét ( apropó: kávésdobozt hűtőben legjobb tartani, különben három hét alatt, hát meg amúgy is teljesen elmegy az íze, csakhát én ezt jól elfelejtettem...) Nem akartam ám ilyen korán kelni, mert nagyon későn feküdtem le, de ha már úgyis felébresztett egy telefonhívás...meg aztán bevallom férfiasan, nagyon hiányzott már a mindenségnek ez a kis rózsaszín sarka. Köszönöm a mindenféle kedves kommenteket, a mindenféle kedves díjakat ( még nem volt időm igaziból átolvasni a bejegyzéseiteket, de többfele is láttam ilyesmiket, köszi mégegyszer, nagyon értékelem őket...), s akkor én most igyekszem megint belakni ezt a blogot, s nem elriasztásképpen mondom, de hamarosan mindenféle képes beszámolók fognak következni. :)

Nahat, tisztara elszoktam

a szamitogepezestol...Es ezen az uj masinerian nincsenek ekezetek. Csak szolok, azoknak, akik mar lelekszakadva vartak az uj hireket a szosszenkedorol, hogy most erkezett az uj gep, es mukodik, de mindjart inkabb kikapcsolom, nehogy ezt is tonkretegyem. Nahat. Azert jo megint kapcsolatban lenni a nagyvilaggal. Annyira elvoltam itt...Se tv, se net, se semmi. Meg az EB donto vegeredmenyet is onnan kovetkeztettem ki, hogy elmaradt a hejehuja itt a varosban. Amugy meg idonkent kimentem az Ilm partjara, hatha kuld nekem valaki egy palackpostat. Nnna, akkor megint vagyok. Velkamm magamnak. :)