Egy unatkozó gyereket viszont, aki eldöntötte magában, hogy semmi se jó, azért elég nehéz szórakoztatni.
Aztán elfáradunk, belefáradunk.
Senki sem óvodás már. Ha már rend van, s az ebéd tényleg majdnem készre sülve, eldöntöm, hogy nem törődöm az azóta keletkező rumlival, a tenyérfoltokkal, s a macskát szépen kitessékelem. Az unatkozókat pedig megkérdem: jösztök ásni?
Aztán választ sem várva kimegyek és nekigyürkőzök néhány régi s új gondolatnak.
Az apró kis üres területre a ház előtt rózsabokrokat és levendulát szeretnék ültetni, de a föld nagyon kemény, tele van gyökerekkel és kövekkel. Centiméterről centiméterre haladok, tenyeremet feltöri az ásó nyele.
A régi hátsó teraszos részen levő fél zsebkendőnyi területen csak a gazt kell kigyomlálni, majd ásóval kissé megpuhítani a talajt. Húsvét után beültetetem majd virágokkal és fűszerekkel. A nárciszok és százszorszépek viszont máris nyílnak, rügyezik a vadszőlő s a múlt héten átültetett kis orgonabokor, a friss snidlingből pedig bőven szórunk vajakenyérből álló uzsonnánkra.
A nyaggatásnál, kérlelésnél, szentbeszédeknél legtöbbször többet ér, ha egyszerűen erős vagyok és nyugodt, egyszerűen teszem a dolgom, - de azt olyan kedvvel, hogy fényében eltűnjék apránként a rosszkedv és unalom, s igazán széppé, tartalmassá váljon egy közönséges, itthon, munkával töltött szombati nap.
Avagy: egy gyertyának éppen elég, ha önmaga ég. Ahhoz, hogy eltűnjön a sötétség, nem kell folyton azon iparkodnia, hogy lángra lobbantsa a többi gyertyát.
