Ki korán kel...

...lehet, hogy aranyat lel, de mivel mi későn keltünk és későn is indultunk el kirándulni, mindenhol épp hogy lekéstük a látnivalókat. Például Tapolcán a tavasbarlangba minket már nem engedtek be, mert túl későn érkeztünk. De azért nagyon szép napunk volt így is. Itt vannak nálunk Zsolt és Ildikó, Enikő pedig azért nincs a képeken, mert a Mamával maradt, lévén kissé betegecske.
  A képek a devecseri kastélyparkban, a tapolcai Malom-tónál és a Balatonnál készültek.
  Holnapra pikniket tervezünk és labdázást a gyerekekkel. Éljen Május Elseje! :)

Kis hableányok

A mosogatásról

  Arra gondoltam, hogy annak az igeversnek, "Szüntelen imádkozzatok.." lehetne egy olyan háziasszony-változata, hogy:"Szüntelen mosogassatok!" Igaz, a kettőt össze lehet kötni. A kellemest a hasznossal. Van is az a régi ének, hogy :"Szüntelen imádkozzatok/ Mindenért hálát adjatok..." Énekelgettem az előbb a mosogatásos variánst, erre T. rosszmájuan azt mondja, hogy én inkább azt kéne énekeljem, hogy "Szüntelen blogot írjatoooook stb." Ebben a házban az ember még csak nem is panaszkodhatja ki magát, mert mindjá' kifigurázzák :)
  Amúgy meg van nekem ígérve egy mosogatógép. A mai napi mosogatnivalóm után már nagyon vágyom rá...
  

Jelvény

  Ma reggel nem megyünk gyülibe Annával és Enikővel, mert betegek vagyunk. Semmi komoly, csak jól meg vagyunk náthásodva. T. elvitte Sárát az evangélikus templomba, mert ma Gyurátz napot tartanak, és az iskolások is részt vesznek az istentiszteleten. A fenti kép ma reggel készült,  a hangsúly a jelvényen van. Sára nagyon büszke rá, mert az elsősök ma tehetik fel először, míg felsős társaik már viselik egy ideje. Ez az iskola jelvénye. Csak gondoltam, megörökítem ezt a fontos pillanatot...

Borogató Manó és társai

   Aki ismer engem, az tudja rólam, hogy nem vagyok valami hű de ügyes. Inkább kicsit ügyetlenke. Vagyis olyan közepesen ügyes, hogy optimistán fogalmazzak. Mindig is jó voltam a megbotlásokban, különböző dolgok leejtésében, ki- és felborításában stb. A mai napig nem tudom felverni a tojások habját kézzel. Egyszerűen nem tudom olyan gyorsan mozgatni a kezem. A barátaim, rokonaim nem a tűzrőlpattantságomért szeretnek:) Gyerekkoromban nem kaptam dicséretet, ha elrontottam valamit. És most, hogy nekem is kicsinyeim vannak, megpróbálnak előtörni a negatív megrögződések. Miszerint  hogyha valaki kiborít valamit, azért zsörtölődés jár.
  Egyszer hallottam vagy olvastam egy mesét a Borogató Manóról. Arról szólt a mese, hogy amikor valaki ügyetlen, azt a Borogató Manóra fogjuk. Ő volt, nem mi. És nevetgélünk, rötyögünk nagyokat. Így aztán most ötünkön kívül itt lakik a lakásban : egy Borogató Manó, egy Szőnyegösszehúzgáló Manó, egy Rendetlenségetcsináló Manó, egy Feledékeny Manó...
  Érdekes, a gyerekek pontosan tudják, mi az igazság, tudják a mese és a valóság közti 
különbséget,
csak nincs az a görcs, hogy most szidás lesz, jajmilesz. És annyira hálásak ezért a játékért.
  Legalábbis azt hiszem...

Család :)

Sofőrök, gyalogosok és biciklisek

  Elfogadom csillag kihívását, és még mielőtt elmennék a gyerekekért oviba, leírom a gyalogos-sofőr témát az én szemszögemből. 29 évig jómagam is gyalogos voltam többnyire. De tavaly novembertől már sofőr vagyok. Tehát, míg eddig az autósokat szidtam, most már a gyalogosokat, de nem is annyira őket, hanem a bicikliseket. Mert az ember olyan, hogy mindig a másikat szidja.
  Én előzékeny sofőr vagyok, ha nem hiszitek, kérdezzétek meg a gyerkőcöket, elvégre általában őket furikázom ide-oda. Akkor is megállok, ha azt látom, hogy a bátortalan gyalogos gondolni sem mer arra, hogy lelépjen a zebrára. Megállok, és mosolygok is hozzá. Hogy ámuljanak-bámuljanak egy kicsit, és legyen egy jó napjuk, mert az efféle viselkedés igencsak fehér holló-kategória errefelé.
  Azért arra mérges vagyok, aki nem gyalogátkelőhelyen rohan az autóm elé, és ha én nem fékezek, akkor most most mindketten valahol máshol, nem valami kellemes helyen lennénk. Na, akkor viszont kiabáltam, ráztam az öklöm rendesen. Meg is ijedtem magamtól, hogy ilyet is tudok. Persze, a kedves gyalogos még jobban kiabált.
  De az igazi ellenségeim a biciklisek. Nem elég, hogy nem is az út szélén mennek, hanem a közepén, de még kacskaringóznak is, és miattuk mindig meg kell álljak, míg minden szembeautó elmegy és én nagy ívben meg tudom kerülni őket. Nem tudom, nem kedves az életük? Én bicikliskoromban teljesen lehúzódtam az út szélére, nehogy zavarjak valakit. De ezek a mai biciklisek...
  Ezek az én szempontjaim. Kíváncsian várom egy biciklis véleményét :)

  U.i. Most jut eszembe, hogy egyszer biciklisként annyira lehúzódtam az út szélére, hogy aztán biciklistől, mindenestől beborultam az út mentén levő gödörbe.

Hát nem aranyos?

Csipp-csupp

  Ma reggel Enikő nem akart menni óvodába, mondván "Fáj a sívem." Kérdeztem, mitől fáj, erre ő :"Nem tudom, pedig nem is rugott bele senki." Hát ajánlom is, hogy ne rugjon bele senki semmiféle értelemben, mert annak velem gyűlik meg a baja :)
  A napokban vettem egy cd-t, le volt árazva, nem ismerem az énekesnőt, de a neve Gloria. Abban a meggyőződésben voltam, hogy egy Gloria nevű énekesnő csak gospelt énekelhet. Pedig nem, és meg is bántam, hogy megvettem. Milyen dolog az, hogy egy Gloria nem gospelt énekel!?
  Fura, hogy néha ránézek egy emberre, és abból következtetek egy névre. Például van egy szomszédunk, akit Zolinak hívnak, de T. és én is nagyon sokáig úgy hívtuk, hogy Balázs. Mert pont úgy néz ki, mint egy Balázs.
  Tegnap egy órát kellett várnom Sárára a zeneiskolában, és azzal szórakoztam, hogy figyeltem az előttem elsétáló növendékek öltözékét. Főleg a tinilányokét. Úgyis le vagyok maradva divat dolgában. Arra a következtetésre jutottam, hogy idén a következő a divat: térdig vagy picit térden alul érő cicanadrág, rá rövid bő vagy szűk szoknya, színes zokni. Vagy: hosszú nadrág és rá egy 
akármilyen hosszúságú ruha. Pedig régen, amikor Anyu nadrágot és ruhát is adott rám 
vasárnaponként, hogy meg ne fázzak, mennyit morogtam...Most meg ez a divat. Divatdiktárorok voltunk, és még csak nem is tudtuk...

The Better Behavior Wheel

  Az előbb panaszkodtam, hogy nem nagyon fogadnak szót nekem a gyerekek, vagy legalábbis nem azonnal... Hát éppen amerikai weboldalakon keresgéltem a vasárnapi gyerekórához valamilyen barkácsötletet, amikor ráakadtam valamire. Ez a The Better Behavior Wheel, azaz A jobb viselkedés kereke. Ez egy olyan papírból készült szerkezet, kerékféleség, amit a szülő kiakaszt a falra, és fel van osztva tortaszelet-szerűen büntetésekre. Ha a gyerek rosszalkodik, akkor meg kell pörgesse a kereket, mint a kaszinóban, és ahol megáll a mutató, azt a büntit kapja. A következő hibákért jár a kerékforgatás: veszekedés, villany égve hagyása, rendetlenség, adott munka rosszul való elvégzése, hazugság, adott dolog kérdezés nélküli elvevése, feleselés. A büntetés lehet tv-nézés megvonása 24 órára, szemét levivése, más szobájának kitakarítása, ilyesmi. A nő, aki ezt kitalálta, azt ígéri, hogy az otthonunk atmoszférája meg fog változni "overnight".
  Nnnnna, most már csak azt a  24,95$ plusz 9,95$ postaköltséget kell összeszednem a kerékre, aztán  nem fogtok tőlem több panaszkodós bejegyzést olvasni.

Nyavalygás

  Kinnt napok óta hétágra süt a nap, tehát ideális a környezet ahhoz, hogy én teljes mértékben lebetegedjek valami influenzaszerűségben. Mikor máskor!? Tehát most fogyasztom százasával a pézséket, nem tudok rendesen beszélni, vagy suttogok, vagy rikácsolok. Apropó rikácsolás: én valamit nagyon elronthattam gyermeknevelés területén, mert mindent húszszor meg kell ismételjek, mire egyáltalán megmozdítják a fülük botját. És ilyenkor, mikor a hangszálaim felmondják a szolgálatot, olyan, mintha egy boszorkány rikácsolna állandóan. Pedig egyszer még meg is vettem E.Elliott videóját arról, hogy milyen egy békés otthon, ahol  a gyerekek mindig rendet raknak maguk után, első szóra engedelmeskednek meg ilyesmi. Állítólag van, ahol ez 
működik. Nagyon lelkesen kétszer is megnéztem, de úgy tűnik, hiába. Legalábbis ma reggel így érzem. Mert olyan nehezen és utolsó utáni pillanatra tudtam elkészíteni iskolába, óvodába a társaságot, hogy most úgy érzem, egy nap sem lenne elég, hogy kipihenjem a fáradalmakat.

Tűnődés

  Most látom, hogy már túl vagyok a 100-ik bejegyzésemen, pedig még csak két hónapja bloggolok. Lehetséges, hogy íráskényszerben szenvedek?

Közkívánatra

 Túrós-mazsolás pite

Hozzávalók: 250 g finomliszt, 125 g margarin, 60+100+120 g porcukor, 1 citrom reszelt héja, 1 dl tejföl, 1 tojássárgája + 3 tojás, 1 tasak sütőpor, só, 100 g puha mazsola, 500 g tehéntúró, 2 tasak vaníliás cukor, 2 ek. zsemlemorzsa, 1-2 ek. vanilíás porcukor.
1. A tésztához a lisztben elmorzsoljuk a margarint, hozzáadunk 60 g porcukrot,  a reszelt citromhéjat, a  tejfölben elkevert egy tojás sárgáját, a sütőport és egy csipet sót, összegyúrjuk. Téglalapot formálunk belőle, fóliába csomagoljuk, fél órára betesszük a  hűtőbe.
2. A töltelékhez a mazsolát forró vízzel leöblítjük, lecsepegtetjük. A túrót krumplinyomón áttörjük. A tojásokat kettéválasztjuk. 100 g porcukrot és a vaníliás cukrot habosra keverjük a tojássárgákkal, beledolgozzuk a túrót és a mazsolát. A tojásfehérjéket 1 csipet sóval kemény, majd apránként hozzáadott 120 g porcukorral tömör habbá verjük, és beleforgatjuk a túrókrémbe.
3. A tésztát kb. 25×35 cm-es lapra nyújtjuk, sütőpapírral bélelt tepsibe terítjük, villával megszurkáljuk és 180 fokos sütőben 15 percig sütjük. Kivesszük a sütőből, tetejét megszórjuk a zsemlemorzsával, egyenletesen rásimítjuk a túrókrémet, és további 35-40 percig sütjük. a tepsiben hagyjuk kihűlni. Tálalás előtt kockákra vágjuk, majd tetejüket meghintjük vanilíás porcukorral és gránátalmagyöngyökkel díszíthetjük.
 Jó étvágyat hozzá:)

Délutáni képek

Pite

  Nagyon sok szeretettel meghívlak titeket egy frissensült, illatos, forró szelet túrós-mazsolás pite-szeletre :) Nagyon finom!!! A recept szerint kellene még rá szórni gránátalmagyöngyöt ( csak tudnám, mi az), de szerintem így is jó. Van tea is !

Apácák

  Ma reggel kb.13 perc alatt jártam meg a kiflitúrát. Legközelebb akkor kb. két perccel aludhatok többet :)
  Tegnap este azért feküdtem le éjfél után ( már megint), mert tévéztem. Először megnéztem a kedvenc (és egyetlen) sorozatomat, amit nézek, a Grace Klinikát. Aztán átkapcsoltam egy osztrák adóra, és ott egy dokumentumfilm ment az apácákról. A német nyelvű szövegből egy kukkot sem értettem, hiába tanulom a nyelvet már két hónapja :( De így is tetszett, és a lényeg átjött. Egy linzi kolostort mutattak be, az ottani apácák életét. Azt, hogy milyen szerteágazó tevékenységeket végeznek: van köztük nővér, tanár, szociális munkás, menedzser, beteglátogató, idősgondozó. És nem kellett tudjam a nyelvet ahhoz, hogy értsem, mikor Isten szeretetéről beszéltek. Annyira tiszta és derűs volt a tekintetük. Aztán csak néztem, mikor egyikük elment fitnessz órára (persze, ott levette a hosszú ruháját és a fityuláját).
  Emlékszem, egyszer olvastam egy cikket egy magyarországi apáca-zárdáról. Bár a zárda nem jó szó, mert ezek a nők nem élnek elzárva a világtól, mindegyiknek hivatása van, emberek között él, van mobiltelefonjuk, tévéjük, számítógépük. Csak munka után a zárdába mennek haza és rengeteg időt 
töltenek imával. Szóval már nem az jellemző az apácavilágra, amit az "Isten rabjai"-ban olvastunk, bár nekem az is tetszett.
  Jó, hogy vannak apácák, szükségünk van rájuk, az imáikra. Én ugyan nem lennék apáca akkor sem, ha lehetne, ahhoz túlságosan is szeretem a családi élettel járó örömöket, de van mit tanuljak tőlük. Legalábbis abban, amit egyik apáca mondott a cikkben. Hogy ők a világban élnek, de nem a világból táplálkoznak.

Szülői értekezlet

  Most jöttem haza Sára szülői értekezletéről. Annyira büszke vagyok Rá. Mutogattak mindenféle felmérőt, hogy mikor miből hány százalékot teljesített. Van közte nagyon jó és kevésbé jó. Aztán a falon van egy úgynevezett Iskolavár. Ez olyan , mint egy társasjáték, minden kisgyereknek van egy kis figura megfelelője, és a kapott piros pontok arányában léphetnek előre, egészen a várig. És megy a verseny, hogy ki ér be elsőnek. Hát látom, hogy az én Sárám, illetve a figurája, ott kullog a végén.
 Mondom magamban, ejsze csaktán nem az én gyerekem a csapathajtó ebben a társaságban...
Kérdezem is a tanító nénit, hogy ez a tényleges helyzetet mutatja? Állítólag többé-kevésbé igen, de Sárával az a helyzet, hogy fikarcnyit sem érdeklik a piros pontok,és  az itthon elvégzett feladatait, amiért pont jár, ott be se mutatja. Szóval tele vagyunk meg nem adott és be nem számított piros pontokkal. Ott lapulnak valahol a füzetek és könyvek lapjai között. Keresse meg aki akarja. Hát ez van, meg vagyok nyugodva teljesen, nincs baj a prücskömmel, csak mint ahogy már említettem, ő egy álomvilágban él, ahova nem jut be a valóságos világ törtető és versenyző szelleme.

Jó és rossz dolgok

  Rossz dolgok: reggel arra ébredtem, hogy beteg vagyok. Nem mondom meg, mi bajom, de kínoz rendesen. Nem tudtam elmenni kifliért, úgyhogy ma reggel nincs adat a vásárlási sebességemről.
Enikőről nem tudom eldönteni, hogy beteg-e vagy nem, úgyhogy itthon tartottam megfigyelésre. Az email-rendszer már megint kezdi a nobody-zást.
  Jó dolgok: bár beteg vagyok, T. vett nekem gyógyszert, úgyhogy azt hiszem, megmaradok. 
Tegnap sütöttem kenyeret, úgyhogy kifli nélkül sem halunk éhen. (Tényleg, ha valakinek van finom kenyérreceptje, küldje már el nekem is.) Enikő annyira kis aktív és csacsogó, hogy az a gyanúm, mégsem beteg. Volt időm sokat olvasni a Bibliát ma reggel.

Sára

  Az első képen Romantik Sára látható, amint négykezest játszik ma délután a zongoratanárnőjével egy kiselőadás keretében. A másodikon pedig Shmekker Sári van a legjobb barátnőjével. A képek minősége bűnrossz, de hát mit vártok, én fényképeztem:)

Megbridzsitdzsónszosodom

  Nem olvastam még Bridget Jones naplóját, bár egyszer kivettem a könyvtárból az angol nyelvű 
könyvet, de az én inglisemnek túl nehéz volt, csak annyit vettem ki belőle, hogy minden bejegyzése azzal kezdődik, hogy leírja, pontosan hány kiló hány deka. Mivelhogy ez is egy napló, elhatároztam, én is bevetek valami hasonlót. A kilóimról nem írok, mert nem hízok, nem fogyok, nincs benne semmi érdekes. Ezért, mivelhogy majdnem minden reggel azért kelek hajnalok hajnalán, hogy friss kiflit hozzak a családnak, azt fogom lejegyezgetni, hogy hány perc alatt járom meg a boltot. Ezt úgy is figyelem már egy ideje. Ma reggel 5:55-kor ébredtem, 5:57-kor felkeltem és 6:04-kor startoltam a boltba kosárral a karomon. Nem tudom megmondani méterben kifejezve, hogy milyen messze van a bolt, de kb. annyira mintha a murokdombi házunktól az utca aljáig kellene menni. 6:19-kor értem vissza. Tehát ez 15 perc.
  Jól van, most megyek, mert még rám szóltok, hogy nincs jobb dolgom, mint agyatlanságokat kitalálni...

Vasárnap délután

  A vasárnap délutánom illetve estém a korrepetálás és a gyerekek lefektetése  jegyében zajlott.
  Vegyük az elsőt. Nemhiába mondja állandóan Vekerdy Tamás, kedvenc gyermekpszihológusom, hogy a szülő a saját gyermeke legrosszabb korrepetítora. Mikor még Sára óvodás volt, azt gondoltam, majd én leszek a kivétel. Hát nem vagyok az. Lehet, hogy más gyerekét angyali türelemmel tudnám tanítgatni, de az enyém secc-pecc kihoz a sodromból. Mindig jól kezdődik, aztán perceken belül már arról vagyok meggyőződve, hogy az én gyerekemnél talán nincs is butább. Pedig tudom, hogy nem így van. De úgy látszik, úgyanúgy működök, mint más, a pszihológus által leírt normális szülő:(  
  A lefektetés ma este a szokásosnál is emberpróbálóbb volt. Kb. így zajlott:
  19.50 - 20.10  Hívogatás a vacsorához kedves szóval
  20.10 - 20.20  Hívogatás a vacsorához fenyegetőzéssel
  20.20 - 20.21  "Ha nem jösztök enni, nincs ma este vacsora!" +  elfenekelés kilátásba helyezése
  20.21 - 20.50  Vacsora, közben teniszezés az asztal fölött légycsapókkal és egy kislabdával
  20.50 - 21.15  Invitálás a fürdőbe az esti toalett elvégzésére ( kedves szó + fenyegetőzés )
  21.15 - 21. 30  Pizsamák felimádkozása
  21.30 - 21.35  Vízivás
  21.35 -             Vihorászás és pusmogás a takarók alatt, majd valamikor elalvás...
   Háááát, mit mondjak, ma nem voltam a helyzet magaslatán...:(
  
  

Bizalmi dolgok

  Úgy látom , minél inkább fejlődik a világ, minél több dolgot szerzünk be, annál inkább csökken a bizalom az emberek között. Ezt állandóan mondogatjuk is, hogy hej de rossz irányba mennek a dolgok, bezzeg régen milyen jó volt, de azért, mikor hazamegyünk, mi is jól bezárjuk az ajtót.
  Emlékszem, gyerekkoromban mamáéknál nyaraltunk, és ott sose zárták kulcsra az ajtót, pedig egész nap a mezőn voltunk. Egyszerűen egy seprűt tettünk az ajtóba, és senki se ment be. Legalábbis én sose hallottam, hogy loptak volna valakitől.
  A másik nagyon jó tapasztalatom az emberi bizalomról a nászútunk alatt ért Székelyföldön. Egy hetet töltöttünk egy család vendégházában. Ott se zárták kulcsra az ajtót. Már első nap akartunk fizetni, de elhárították, hogy ráér a végén. Utolsó reggel pedig egy cetlit hagytak az ajtónk előtt, hogy ők elmentek a mezőre dolgozni, mi csak hagyjuk nyugodtan a pénzt az asztalon a váza alatt. Ilyet azelőtt se, azóta se hallottam, hogy idegen emberek így megbízzanak egymásban.
  Mama azóta már bezárja maga után a házat, ha elmegy valahova. Székelyföldön nem tudom, mi a helyzet, de az tény, hogy egy ismerősöm, aki világéletében itt élt, most felfedezte magának azt a tájat és az ottani embereket, és azt mondja, szeretne oda költözni.
  Merthogy az is a helyzet a bizalommal, hogy én igazán szeretnék megbízni másokban, és lelki alkatomnál fogva hajlamos is vagyok rá, de azért nem szeretnék balek vagy naiv lenni. És akkor inkább bezárom az ajtót. A lakásét is, meg a lelkemét is.
  

Háziállat

  Sára mostanában odavan, hogy neki kell egy háziállat. Mindegy hogy mi, de lehetőleg RÁJA (!) legyen. (Ezt múlt hétvége után találta ki, mert tropikáriumban voltunk, ahol megsimogatott néhány ráját). Mind mondjuk neki, hogy kicsi a lakás, hogy így is sokan vagyunk, hogy egy állatot gondozni kell, és a múlt évi húsvéti nyuszikat is nekem kellett ellátni...Neki kell valami, és kész.
Javasoltunk neki több variációt is: légy, szúnyog, béka, giliszta, csiga, cserebogár ... Tibinek legjobban egy vadászgörény tetszene. Én egy cicát tudnék elképzelni. De szerintem nem lesz belőle semmi, egyrészt mert ahányan vagyunk annyifélét akarunk, illetve a család döntőképes tagjai mégiscsak inkább nem nagyon szeretnénk semmiféle állatot.

Kit szeretsz a legjobban?

  Anna kb. kétnaponta megkérdezi, hogy kit szeretek a legeslegjobban a világon. Tudja a választ, csak szereti hallani újra és újra. Hogy a felnőttek közül Apát, a gyerekek közül pedig hármójukat, egyformán. Most visszakérdeztem, hogy és ő, kit szeret a legjobban? "Hááát, téged, meg Sárát, meg Enikőt és Apát. És magamat is nagyon szeretem." :) Azt hiszem, nem kell majd pszihológushoz járjon önbecsülési problémákkal.

Longing for something beautiful

  Érdekes, ahogy az illatok visszahozzák az ember emlékeit. Tegnap egy olyan szappant bontottam meg, amivel ha megmosom a kezem, azonnal a régi sátorozásaink jutnak eszembe. A Freizeit-ok. Valószínűleg ugyanilyen illatú szappannal mosakodhattam annak idején a jéghideg patakban. És most annyira elfogott a vágy, hogy ott legyek megint. Tavaly sátoroztunk két napig a vízesésnél a gyerekekkel, és annyira jó volt. Tábortűzet raktunk, egérkét figyeltünk, és egész nap a patakban bóklásztunk. Sárának megengedtük, hogy kisbaltával felaprítsa a tűzifát. Alig várom, hogy idén megint menjünk.
  Tegnap Sárának elmaradt a szolfézsórája, és nem jöttünk azonnal haza, hanem sétáltunk egyet. Ajándék volt ez az idő. Teljesen megnyílt és csak beszélt és beszélt. Beszélgettünk. Úgy igaziból. Miért is beszélgetünk olyan ritkán? Mármint úgy igazán. Mert azért nálunk állandóan jár a szája valakinek:) De nagyon nagy szükség van olyanra is, amikor csak Rá figyelek és úgy, hogy érezze, mindent elmondhat nekem.
 Szóval, most így vagyok. Tele megfoghatatlan vágyakozással hegyek, patakcsobogás, jó beszélgetések és valami szép után.

Sima szülinap

  Jelentőségteljes nap volt a mai, nemcsak azért mert Enikő szülinapja volt, hanem mert ez volt az első olyan szülinap, ahol többé-kevésbé mindenki boldog volt. Ezt úgy értem, hogy az elmúlt években CSAK az volt boldog a három gyerek közül, aki az aktuális ünnepelt volt. A másik kettő irigységében vagy nyafogott, vagy sírt, vagy duzzogott, és nem nagyon tudtunk ilyenkor normális családi fotót készíteni. Emlékszem, egy Anna-szülinap alkalmával Sára úgy viselkedett, mintha ő lenne az ünnepelt. Ő fújta el a gyertyát, ő kaparintotta meg az ajándékokat, és akkora káosz volt, hogy kínomban csak nevetni tudtam az egészen.
  De úgy tűnik, ennek a korszaknak mától kezdve vége. Igen, határozottan úgy látom, hogy a gyerekek elindultak az okosodás, önállósodás és józan belátás útján...:)

Enikő

  Ezelőtt négy évvel pontosan Húsvét vasárnapja volt. Reggel, mikor felkeltem, éreztem én, hogy különleges nap lesz. Aztán örömmel vegyes rémülettel állapítottam meg, hogy bizony nem istentiszteletre, hanem a szülészetre fogunk menni. Enikőnk úgy gondolta, hogy ő aznap akarja meglátni a napvilágot.
  Délután öt óra körül meg is született egészségesen és bömbölve, és rögtön láttam rajta, hogy csodaszép.
  Nagyon-nagyon szeretem, csak úgy önmagáért is és még néhány dologért:
  1. Senki sem tud rám olyan odaadóan nézni, mint Ő. A rajongás amúgy kölcsönös:)
  2. Senki sem tud olyan finom bárány-puszit adni, mint Ő. A bárány-pusziban amúgy semmi különleges nincsen, csak Enci adta a nevét.
  3. Vele játszom a legjobb foci-partikat a folyósón.
  4.  Hamar megbocsát.
  5. Még nem találkoztam olyan emberrel, aki ne mosolygott volna, ha ránéz. Valószínűleg azzal a küldetéssel érkezett, hogy mosolyogni tanítsa a felnőtteket.
  6. Akkor is nagyon édes, amikor hisztizik ( nem mondom, hogy ez ritkán fordul elő :))
  
   BOLDOG SZÜLINAPOT, ENIKŐ!

Hátizsákok

  Ma reggel ennyi kishátizsákot pakoltam meg, illetve ellenőriztem, hogy jól van-e megpakolva. Van közte: egy iskolástáska, egy tízórais-, egy uszodás- és két kirándulós hátizsák. De a kollekció ennél bővebb, mert van még egy szolfézsos-, egy zongoraórás- és egy zeneovis zsák is, csak azokat nem használják ma délelőtt. Ja, és van még néhány tornazsák is. Azt nem fogom felsorolni, hogy mi mindent tettem mindegyikbe, csak remélem, hogy nem kavartam össze semmit.

Blogszakértés

  Kezdek rájönni, hogy nincs az életnek olyan területe, aminek ne lenne szakértője. Most olvastam, hogy még a blogozásnak is van. Amúgy nem mond butaságot. Szerinte az internetes naplóírás jó, csak arra kell vigyázni, hogy a virtuális közösséghez való kötődés ne szorítsa ki a valóságos kapcsolatokat. Illetve arra, hogy a blogban megjelenő személyiség összhangban legyen az igazival, mert ha nagyon eltér, ez problémát fog jelenteni a hétköznapokban.
  Megígérem, vigyázni fogok ... De azért jó, hogy azokkal az emberekkel, akikkel eddig semmiféle kapcsolatban nem voltam, most legalább virtuális közösséget alkotok. Sokkal jobb, mint a semmi:)

"Csillagfényű álomvilág..."

  Jónéhány évvel ezelőtt voltam egy esküvőn, ahol az ifjú pár (B. és B.) feltette a kedvenc számát. "Múlnak a gyermekévek, nincs visszaút,/ Új mesék nem várnak reánk,/Van mégis csillagfényű álomvilág./
De azt gyermekünk álmodja tovább. " Akkor nagyon megható volt, de csak most látom, érzem, hogy mennyire igaz.
  A lánykáim egy elvarázsolt álomvilágban élnek. Remélem, még jó sokáig. És valahogy olyan, mintha tovább folytatnák azt a mesét, amiből én már kiléptem. Ez nagyon konkrétan is megnyilvánul a hétköznapokban. Például, annak idején volt egy emlékkönyvírós időszakom. Állandóan emlékkönyveket csereberéltünk, és szép rajzokat meg titkokat írtunk egymásnak. Hát most már a gyerkőceimnek is van, és ugyanúgy kincsként kezelik, van rajtuk kislakat, hozzá kulcs, és nem nézhet bele akárki. Nekem megengedték, hogy írjak bele, és ez nagy megtiszteltetés ám :)
  A másik: tegnap az autóban hallom, hogy a hátsó ülésen a következő eszmecsere zajlik le: Hány lába van a kecskének? Négy. Miiiiii? A fecskének? Nééééégy? Hihihi! És így tovább...:)
  Lassan akkor számítanom kell a matrica, a bélyeg, a szalvéta és a csokispapírgyűjtésre. Meg a különböző titkosírás és nyelv kitalálásra, hogy én ne értsem, mit beszélnek. Meg a titkos kis levélváltásokra. Visszajönnek azok a régi szép idők, és ha nem is átélője, de legalább szemlélője lehetek egy szép álomvilágnak :)

Esti csendélet a P. családnál

Képek

  Délben felcuccoltam a lista alapján, de pont akkor olyan szél kerekedett, hogy végül mégse tudtunk elmenni a parkba. Úgyhogy itthon próbáltuk eltölteni az időt, és ahhoz képest, hogy a gyerekek által annyira várt fagyis autó sem érkezett meg ma, egész jó kis délutánunk volt.

A foci és én

  Jaj, úgy izgultam az előbb, hogy vajon ki nyeri a 2012-es Futball Világbajnokság megrendezésének jogát...Ugyanis néhány perce jelentették be, hogy Lengyelország és Ukrajna lett a győztes. Övék a jog, foghatnak neki stadiont és szállodákat építeni. De nem miattuk izgultam, hanem azért, mert Magyarország is ott volt az első három pályázó között, de hát nem nyertünk. Pedig jó lett volna, már azt terveztem, hogy majd befestem magam nemzeti színűre, felteszek egy bohócsapkát és majd ott fogok szurkolni, mindegy hogy kinek. Nincs kedvenc csapatom. Focit is csak négyévente nézek, és akkor annak a csapatnak szurkolok, ahol több a jóképű focista.
  Legutóbb a franciákkal tartottam, de aztán ez a Zidane elvette a kedvemet az egésztől, amikor lefejelte az ellenfelét.

Egy közönséges szerdai bejegyzés

  Mostanában nagyon keveset alszom. Nem azért, mert álmatlanságban szenvedek, hanem mert soha nem kerülök éjfél előtt ágyba, és reggel 5:55-kor csereg az órám. Ha nagylelkűen számolok, ez akkor is kb. 6 óra alvást jelent, és ez nekem nem nagyon elég. Albert Schweizernek elég volt 3 órai alvás. Nem tudom, mivel szöszmötölök el olyan későig. Következő újévi fogadalmam a legalább 11 órai lefekvés lesz.
 Tegnapelőtt vettem Annának egy új cipőt. Nem azért, mintha nem lenne neki, de : az egyik túl meleg, a másik nem tetszik neki, a harmadikat nehezen tudja felhúzni, a negyedik pedig tényleg kicsit túl nagy, mert Sárától örökölte (mint az összes többit) és az a tavaszi cipő ami Sárának jó volt 6 éves korában, az Annának már nem, mert nem egyformán nő a lábuk. Hát vettünk egy ötödiket, remélem, ez jó lesz egy ideig, de hát hamarosan itt a nyár, és akkor kezdődik előlről az egész cipő-szandál hececáré. Anna az a gyermekem, aki kifejezetten válogatós az öltözködésben, és általában az utolsó pillanatban jut eszébe, hogy mégsem tetszik neki a rajta levő ruha. Nem tudom mi lesz a kamaszévekben ...:)
  Nem tudom, más hogy van vele, de én néha nehezen ismerem be, ha tévedtem. Ha fontos dologról van szó, inkább, de ha apróságról, akkor nevetségesen ragaszkodok az "igazamhoz", pedig a szívem mélyén tudom a valóságot, és még én vagyok megsértődve és várom, hogy a másik fél engeszteljen ki. Tegnap este is volt egy ilyen eset, és mikor már majdnem vita lett belőle, hirtelen képes voltam beismerni a tévedésem. És nagyon jó volt. Meg is lepődött a "másik fél" rendesen .
  Ma délben iskola-óvoda után kiviszem a gyerekeket a parkba, sőt még vendéggyereket is viszek. Már most írom a nem -itthonfelejtendő dolgok listáját: labda, két nagy szatyor homokozófigura, a tegnap begyűjtött nagy kerek kövek és vízfesték. Továbbá: tea, kifli, alma, pattogatott kukorica. És csereruha. És akkor már csak azon kell drukkoljak, hogy ha el- illetve le is esik valamelyik gyerek valahonnan, az ne a gondjaimra bízott vendéggyerkőc legyen ...

Panasz visszavonva

  Nagyon érdemes nekem ide írogatnom. Néhány napja azon zsörtölődtem, hogy milyen lelketlen kis üzeneteket tudnak beépíteni az elektronikai dolgokba. Hát erre fel ma látom, hogy a levelező rendszer már nem írja ki, hogy "nobody", hanem szépen türelmesen villogtatja a kurzort, hogy azt írjak oda, amit akarok. Többször is kipróbáltam és működik. Így hallgattassék meg minden sóhajom... De ha a telefonom is hamarosan azt írja majd ki, hogy:"Tisztelt Úrhölgy, a férjével való kapcsolatához minden jót kívánunk, most csak a beszélgetés szakadt meg!", akkor megeszem a kalapom.

Nyuszik az autópályán

  Mintha kicsit mosolygóssá vált volna a bemondónő hangja a rádióban az előbb, amikor a hírekben elmondta, hogy 15 km-es sor alakult ki az M1-es autópályán Győr irányába. Az ok: felborult egy nyuszikat szállító kamion, és a többezer tapsifüles szanaszét szaladt. Most próbálják összeszedni őket. Én erről már hamarabb tudtam, mert történetesen egy közeli rokonom ismerőse is ott van most a dugóban. Gondolom ő nem kuncog olyan vidáman a történeten, mint én :) Mondták, hogy a szembesávokban lehet menni, de csak óvatosan, mert ott is ugrál egy-két nyuszika.
 Én a nyulakkal tartok. Igazán együtt érzek a kamion sofőrjével, a nyuszis céggel és a dugóban szentségelőkkel is, de remélem, minél több nyuszi megtalálja új otthonát most a réteken. Hajrá nyuszik!

Gyerekek

Férfiak és nők

  Az e heti Nők Lapjában olvastam egy nagyon érdekes cikket arról, hogy miért élnek a férfiak kevesebbet úgy általában, mint a nők. A nőknek életminőség szempontjából a legfontosabbak a közvetlen emberi kapcsolatok. Ők akkor válnak veszélyeztetetté, ha nincs kivel megbeszéljék a dolgaikat. A férfiak számára azonban a fő stresszforrás a társadalmi és a munkahelyi bizonytalanság. Ha ezek "megvannak", kialakul náluk a depresszió, és szép 
lassan összeszednek 
mindenféle betegséget, mert az immunrendszerük már nem lesz elég erős ahhoz, hogy megküzdjön ezekkel.
  Finnországban a nők, amikor megtudták ezeket a tényeket, kivonultak tüntetni "Mentsük meg a férfiakat"feliratú plakátokkal. Olyan programokat hoztak létre, amelyben többek között a munkahelyi vezetőkön számon kérték a stesszmentes munkahelyi légkört. Mondjuk, fogalmam nincs, hogy ezt hogy tudták megcsinálni...
  Kissé hitetlenkedő vagyok atekintetben, hogy a magyar nők is képesek lennének ilyen felkiáltással utcára vonulni, DE vannak olyan dolgok, amit mi, asszonyok mindenképpen megtehetünk azért, hogy a kedves párunk kicsit tovább éljen. Merthogy ugyanez a tanulmány azt is megállapítja, hogy a házasság háromszoros védettséget jelent. És azok a férfiak, akik úgy érzik, nagyon erősen számíthatnak a feleségükre, ötszörös védelemben részesülnek a halálos betegségekkel szemben.
  Tehát, íme a saját következtetéseim, tanácsaim:
  1. A férfiak legyenek nagyon hálásak, hogy hozzájuk megyünk feleségül.
  2. Aki még nem nősült meg, jobban teszi, ha minél hamarabb rászánja magát a házasságra, már csak a saját jólfelfogott  érdekében is.
  3. Végül, de nem utolsósorban, én vállalom, hogy egy férfi (nem mondom meg, hogy ki ) életét megpróbálom meghosszabbítani :)

Apróságok

Hamarosan itt a nyár. Ezt onnan tudom, hogy tegnap először járt a házunk környékén a fagyis autó. Mindig éktelen hangosan dudál, amikor megérkezik, és ilyenkor a gyerekek azonnal szivszaggató könyörgésbe kezdenek egy kis fagyiért. Én állitom, minden szülő rémálma ez a fagyis autó...
Ma Zsolt és Ildikó vendégszeretetét élvezzük. Nagyon szép napunk volt. Korán reggel akartunk hozzájuk indulni, de csak délre értünk ide. Annyira nehezen tudtunk összecsomagolni...De az a lényeg, hogy vidáman és lelkesen tettük. Most vezettem először autópályán. Nem nagyon szeretem, jobban szeretek a mi kis városunkban kanyarogni.
Ennyi mára. Szép hétvégét mindenkinek.

Felfigyeltem arra...

...hogy ezek az elektronikai ketyerék nem éppen úgy lettek kitalálva, hogy erősítsék amúgy is ingadozó önbizalmamat. Csak két példát említek: Most újult meg az az elektronikus levelező rendszer, amit használok ( F betűvel kezdődik és ríméjlel végződik). A felhasználónévnél, tehát ahova az én egyedi és különleges nevemet kell beírni, eddig nem volt semmi, de most, a megújult rendszerben már azt írja, hogy NOBODY. Ezen aztán mindig elgondolkodom egy kicsit...:( Most nem lehetett volna azt odatenni, hogy SOMEBODY? Leesett volna a karikagyűrű a kezükről, ha még két betűt beírnak oda ?!
  A másik dolog meg akkor tűnik fel, amikor beszélek telefonon T.-vel, és miután valamelyikünk lezárja  a beszélgetést, azt írja ki a telefonom, hogy :"Kapcsolat lezárva", vagy valami nagyon hasonlót. Ja, hát szerintem kellene már valamilyen pszihológust erre a területre is kiképezni, aki tanácsot adna ezeknek a cégeknek, hogy vegyék már figyelembe a jövendő kliensek lelkivilágában potenciálisan keletkező rombolásokat is, amikor elő akarnak rukkolni valamilyen újdonsággal.

Triszkaidekafóbia

  Észrevettétek, hogy ma péntek 13.-a van? Én ugyan nem vagyok babonás csöppet sem, de állítólag vannak olyan emberek, akik rettenetesen félnek ettől a naptól, sőt már hivatalosan nevet is kapott a betegségük. Ez a triszkaidekafóbia. Ők azok, akik, ha tehetik, ki sem lépnek ilyenkor a házból.Nekem volt egy csoporttársam, aki képes volt 
kérvényezni, hogy halasszák el az egyik péntek 13-ra eső vizsgát. Persze, nem halasztották el.
  Na, nincs is ennek semmi jelentősége, csak érdekes, hogy milyenek az emberek. És ha nem lennék babona-ellenes, még azt is mondhatnám, hogy van benne valami. Merthogy: ma már eltörtem egy meggyel tele befőttesüveget, kiborítottam a rizzsel negyedig tele tálat és még hol van az este...! De az is lehet, hogy egyszerűen csak ügyetlen vagyok:(

Important things

  Nem leszek túl eredeti. Sokszor azt hiszem, hogy az vagyok, aztán kiderül, hogy valaki, például Einstein,már
kitalálta vagy kikövetkeztette azt, amit én is. Azon gondolkozom, hogy mi az, ami igazán fontos az életben. Ezen sokan agyaltak már, nagyon szép idézetek és elmélkedések vannak erről, csak olyan kevés az, amit az ember úgy igazán valósan is megél. Pedig a szép szavak tettek nélkül nem sokat érnek.
Az én életemben a következő dolgok fontosak:
1. Ha úgy adódik, "hagyjam a dagadt ruhát másra", és menjek ki a gyerekekkel a parkba, vagy a játszótérre. Vagy rajzoljak velük együtt, vagy olvassak nekik. Ne sajnáljam tőlük a minőségi időt, a sürgős dolgok majd visszanézve egyáltalán nem lesznek fontosak.
2. Ne hagyjam abba az imádkozást. Egyszer panaszkodtam valakinek, hogy Isten nem válaszol nekem. Ő azt mondta, hogy ne adjam fel, mert túl fog csordulni egyszer az imádság pohara.
3. Sok minden azon múlik, hogy akarom-e igazán. Még a szeretet is. Talán a gyerekek azok, akiket úgy tudok szeretni, hogy nem várok el semmit cserébe. Nem tudnám nem szeretni őket. Az összes többi szeretet-kapcsolatom került már olyan helyzetbe, hogy el kellett döntsem: márpedig mindenképpen szeretni akarlak.
Évekig azt bizonygattam mindenkinek, hogy én nem tudnék megtanulni vezetni. Az igazság az, hogy nem akartam. Mert féltem a felelősségtől amit az autóban ülők iránt kell felvállalni, mert lusta voltam, és még nem tudom miért.
4. Fontos, hogy felvegyem annak gondját-baját, aki megtisztel a bizalmával.
5. Fontos lenne nagyon az életöröm, az élet szeretete. Néha - nem - sokszor, olyan vagyok mint Füles, amint mélabúsan tekint szét maga körül a világban. Máskor meg olyan vagyok,
mint Malacka, aki a saját árnyékától is fél. Inkább lennék Micimackó, aki ugyan nagyon csekély mértékű értelemmel rendelkezik, de a szíve és a jókedve hatalmas.
6. Tanulom azt, hogy akármilyen kevés az, amit adhatok, az nem hiábavaló, mert vannak nálam sokkal-sokkal szegényebbek, akiknek sok az én kevesem. Most olvasom az "Ha Isten fia táncol" könyvet. Pont arról ír, amiről én is gondolkozok mostanában. Az, hogy vannak emberek, akik messze élnek, attól még rám is tartozik az ő bajuk. És csak akkor nem teszek semmit értük, ha nem is akarok. Csak napi hatvan pennyről kell lemondani ahhoz, hogy egy-két gyerek valahol egy hónapig mindennap jóllakjon.
7. Fontos a bátorság. Mert én nagyon gyáva vagyok ám. Hagyom elmenni a lehetőségeket, mert félek megragadni őket.
  A lista folytatódhatna még sokáig. De inkább megyek, és megpróbálok tettekre váltani egy-két dolgot, mert a listaírás-szeretetemnél csak az elméletiségbe-való-bonyolódási-képességem a nagyobb:)

Locsolás

  Valamennyire mindig is érdekelt, hogy milyen lehet az, amikor " Megkened fejem olajjal, csordultig van a poharam..." (23. Zsoltár) Ma fogalmat alkothattam erről. Nem emlékszem, hogy a kilenc év alatt, mióta együtt vagyunk, Tibi meglocsolt volna Húsvétkor, de ma bepótolta bőségesen. Az arcszeszével jól meglocsolt, de úgy, hogy szépen folydogált le a fejemről az "illatos" lé. Nem fogok elhervadni egyhamar :) Azért annak örülök, hogy egy évben csak egyszer van
locsolkodás ...

Mindenkinek áldott ünneplést kívánok!

Még több kép

  Az első képen Tibi szánkózik egy nájlonzacskón. Én is kipróbáltam, de hamar abbahagytam, mert egyrészt teljesen átáztam, másrészt meg nem tudtam irányítani magam, és azt nagyon nem szeretem.

Ahogy ígértem...

  Íme néhány kép a mai napunkról. Szuper volt. Minden porcikám fáj, ami jó, mert azt jelenti, hogy hegyet mászni voltam. Feljutottunk a Hohe Veitsch csúcsra (1982 m), beírtuk magunkat az ott levő vendégkönyvbe, aki nem hiszi, járjon utána:) Sok havat láttunk és éreztünk is, mert átáztunk tőle rendesen. Láttunk kígyót és sok zergét. Mit még mondjak? Minél gyakrabban kellene menni, mert jót tesz mind a testnek, mind a léleknek.

Nagypéntek

   Ma szerettem volna kicsit ünnepélyesebb lenni, mint máskor, hiszen Nagypéntek van, de nem nagyon sikerült. Már két napja tart a gyerekeknek a húsvéti szünet, úgy hogy a nap nagyjából róluk szól. Ráadásul délután négyig vendég gyerekem is volt. Vele nem volt gond, az enyémek veszekedtek állandóan, hogy kinek is legyen a legjobb barátja a Luca, szegény meg hol egyikhez, hol másikhoz csatlakozott. Volt perpatvar bőven.
  Estére elcsendesedett a csapatom, és le kell, hogy írjam, mit mondott Sára a vacsoránál, mert nagyon tetszett. Így beszél a jövendő szociális munkás: " Anya, ha én végignézek ezen a családon és a lakásunkon, azt látom, mennyi mindenünk van. És másrészt meg annyi szegény gyerek van. Mindig eszemben van az a kép, ahol egy szegény kislány ül a földön, és a kezében tart egy üres edénykét (egy fényképalbumban látta). Sokat gondolok rá. Nem tudom elfelejteni. De nem is akarom elfelejteni." Hiába na, az ÉN gyerekem :)
  Holnap kirándulni megyünk Tibivel. Hegyet mászunk Ausztriában. Mondjuk, egy rendes háziasszony nem ezt tenné ünnep előtt, de én sose mondtam, hogy az vagyok. Majd teszek fel képeket holnap este!

Virágos jókedv

  A tegnap délutánt T. szüleinek a telkén töltöttük. Bár sütött a nap, nagyon hideg szél fújt. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok kertészkedés-rajongó, ezért míg a többiek tettek-vettek a kertben, én fotózgattam.
  Naplopónak köszönöm a nyuszis linkeket, megnéztem őket, és az a magyarázat tetszett a legjobban, hogy a nyuszi valószínűleg teljesen véletlenül és tévedésből keveredett be a Húsvétba. Ez már világos beszéd. Azért nagyon aranyos állatka, bár meg kell hogy mondjam, eléggé büdös. Én már csak tudom, a múlt évben egy hétig gondoztam a fürdőnkben három nyuszit Húsvét körül. A legérthetetlenebb az volt, amikor szétrágták a szappant.

Nálam okosabbaktól kérdezem, hogy...

...hogy került be a nyuszi a Húsvét szimbólumrendszerébe? Ezt azért kérdem, mert vasárnap én tartom a gyerekfoglalkozást, és arra gondoltam, hogy a húsvéti történet mellett megbeszéljük a szimbólumokat is. A piros tojásra, a csibére, a bárányra már kigondoltam a magyarázatot, de a 
nyuszikánál megakadtam. És ha elegánsan meg akarom majd kerülni a témát, biztosan rákérdeznek. Amúgy nagyon jó kis alkalom lesz reményeim szerint, kitaláltam már mindenféle játékot és barkács-ötletet, csak legyen majd idő mindenre ...

Katasztrófapszihológia

  Hallgattam az előbb a Kossuth Rádiót mosogatás közben, és érdekesnek tűnt a riport. Egy orosz katasztrófapszihológus (számomra új fogalom) beszélt arról, hogy mivel az ember biológiai lény, követi a természet és az év illetve napszakok ritmusát. Éppen ezért előre lehet tudni, mikor fognak bekövetkezni  katasztrófák. Például a tavasz és az ősz a forradalmak időszaka, mert akkor van az embereknek kedvük lázadni. Megfigyelték, hogy a szerdai nap az, amelyik a legbalesetmentesebb az utakon, mert akkor már elmúlt és még nem közeledik a hétvége, illetve eleve ezen a napon utaznak a legkevesebben. Oroszországban éppen ezért szerdán vannak a népszavazások, hogy minél többen elmenjenek rá. Ami a napszakokat illeti, reggel az első néhány óra a legveszélyesebb, mert állítólag akkor a legfigyelmetlenebbek az emberek. Ebben lehet igazság, mert én is pont az előbb ejtettem ki a kezemből a teáskannát (igen, volt benne tea is :( ).
  Ma szerda van, tehát jó esélyünk van, hogy megússzuk a baleseteket (főleg, ha nem ülünk autóba). De mivelhogy még reggel van és ráadásul tavasz is, tessék csak vigyázni, és aztán nem belekeveredni mindenféle forradalomba!

Szevasz tavasz!

  Lomtalanítási napok vannak most a városunkban. Ezt a fogalmat itt Magyarországon ismertem meg, Erdélyben nem hallottam ilyenről. Vannak előre meghatározott napok, amikor mindenki kirakja a megunt cuccait a háza elé, és azt majd elszállítják. Szóval, két napja lomtalanítási lázban ég mindenki, kivéve minket, mert valahogy nincs felesleges holmink.
  Óvodába menet mindig átvezetek egy jó hosszú utcán, ahol csak 40-essel szabad menni, tehát van alkalmam bámészkodni. Hogy mi mindent kiraknak! Egy ház előtt most tették ki a karácsonyfát...
  De nincs is jelentősége ennek az egésznek, csak azért írtam le, mert olyan érezhető lomtalanítási hangulat telepedett a városra. Most már úgy tűnik, végérvényesen beköszöntött a tavasz. Ez számomra kettős változást hozott: egyrészt megjött a kedvem a takarítgatáshoz, ablakpucoláshoz stb., másrészt időnként olyan tavaszi fáradtság vesz erőt rajtam, hogy lábon állva alszok el. Tegnap is, kivittem a prücsköket a játszótérre, és annyira álmos lettem, míg ők rohangáltak, hogy majdnem lefeküdtem egy padra, hogy aludjak egyet. Úgy látszik, én már csak 
ilyen vagyok: igaz rám minden állítás és  minden állítás fordítottja is.
   A németet már egy ideje kissebb-nagyobb szorgalommal tanulom, de még seholsem tartok. Jó lenne valami kihívásos dolgot keresni magamnak, mert így csak elvagyok egyik napról a másikra, és ezt az állapotot nem tudom összeegyeztetni a tavaszi hangulatommal :)

Pillanatfelvételek máról és tegnapról

  Csak gyorsan leírok néhány dolgot, hogy ne felejtsem el, miért is vagyok boldog mostanában.
  1. Szinte egész hetes távollét után hazajött Tibi. Szinte elfelejtettem már, milyen jó, ha reggel nem egyedül ébredek.
  2.Tegnap reggel csodás volt az idő, amikor elmentem kifliért. Szeretem a friss, hűvös reggeleket, amelyek a jó ígéretét hordozzák.
  3. Segíthettem valakinek, akinek nagy szüksége van rá. Lehet, hogy egyszer még többet is mesélek erről. Nagyon örültem, amikor jelezte, hogy megérkezett hozzá, amit küldtem.
  4. Ma délelőtt a hitről volt szó a gyüliben. Valami lényegeset értettem meg. Nem az a lényeg, hogy mekkora hittel ülök le egy székre, hanem az, hogy rá üljek. Akkor is meg fog tartani, ha csak hosszú töprengés és nagy félelmek között ülök le rá.  Kicsi hittel is messze lehet jutni.
  5. Jó látni, hogy az öcsém mennyire boldog.
  6. Kaptam ajándékba egy Friderika DVD-t. Annyira örültem neki, hogy legalább tízszer megköszöntem. Rajta van "Az Édenkert" c. szám is, amit mindig megkönnyezek.
  Legyen elég ennyi most. Örülök, hogy jön a Húsvét. Jövő héten szerzek valahonnan barkát, mert már előszedtük a pici festett fatojáskáinkat, amit felaggatunk 
majd rá.

Döbröntei séta

Szép hétvége

   Nagyon szép a hétvégénk. Ennek több oka is van, de a legfőbb az, hogy itt vannak nálunk Zsolt és Ildikó ! Itt egy kép a tegnapi ebédünkről. Találjátok ki, kinek van szülinapja?