Nagypéntek

   Ma szerettem volna kicsit ünnepélyesebb lenni, mint máskor, hiszen Nagypéntek van, de nem nagyon sikerült. Már két napja tart a gyerekeknek a húsvéti szünet, úgy hogy a nap nagyjából róluk szól. Ráadásul délután négyig vendég gyerekem is volt. Vele nem volt gond, az enyémek veszekedtek állandóan, hogy kinek is legyen a legjobb barátja a Luca, szegény meg hol egyikhez, hol másikhoz csatlakozott. Volt perpatvar bőven.
  Estére elcsendesedett a csapatom, és le kell, hogy írjam, mit mondott Sára a vacsoránál, mert nagyon tetszett. Így beszél a jövendő szociális munkás: " Anya, ha én végignézek ezen a családon és a lakásunkon, azt látom, mennyi mindenünk van. És másrészt meg annyi szegény gyerek van. Mindig eszemben van az a kép, ahol egy szegény kislány ül a földön, és a kezében tart egy üres edénykét (egy fényképalbumban látta). Sokat gondolok rá. Nem tudom elfelejteni. De nem is akarom elfelejteni." Hiába na, az ÉN gyerekem :)
  Holnap kirándulni megyünk Tibivel. Hegyet mászunk Ausztriában. Mondjuk, egy rendes háziasszony nem ezt tenné ünnep előtt, de én sose mondtam, hogy az vagyok. Majd teszek fel képeket holnap este!