Borogató Manó és társai

   Aki ismer engem, az tudja rólam, hogy nem vagyok valami hű de ügyes. Inkább kicsit ügyetlenke. Vagyis olyan közepesen ügyes, hogy optimistán fogalmazzak. Mindig is jó voltam a megbotlásokban, különböző dolgok leejtésében, ki- és felborításában stb. A mai napig nem tudom felverni a tojások habját kézzel. Egyszerűen nem tudom olyan gyorsan mozgatni a kezem. A barátaim, rokonaim nem a tűzrőlpattantságomért szeretnek:) Gyerekkoromban nem kaptam dicséretet, ha elrontottam valamit. És most, hogy nekem is kicsinyeim vannak, megpróbálnak előtörni a negatív megrögződések. Miszerint  hogyha valaki kiborít valamit, azért zsörtölődés jár.
  Egyszer hallottam vagy olvastam egy mesét a Borogató Manóról. Arról szólt a mese, hogy amikor valaki ügyetlen, azt a Borogató Manóra fogjuk. Ő volt, nem mi. És nevetgélünk, rötyögünk nagyokat. Így aztán most ötünkön kívül itt lakik a lakásban : egy Borogató Manó, egy Szőnyegösszehúzgáló Manó, egy Rendetlenségetcsináló Manó, egy Feledékeny Manó...
  Érdekes, a gyerekek pontosan tudják, mi az igazság, tudják a mese és a valóság közti 
különbséget,
csak nincs az a görcs, hogy most szidás lesz, jajmilesz. És annyira hálásak ezért a játékért.
  Legalábbis azt hiszem...