Bizalmi dolgok

  Úgy látom , minél inkább fejlődik a világ, minél több dolgot szerzünk be, annál inkább csökken a bizalom az emberek között. Ezt állandóan mondogatjuk is, hogy hej de rossz irányba mennek a dolgok, bezzeg régen milyen jó volt, de azért, mikor hazamegyünk, mi is jól bezárjuk az ajtót.
  Emlékszem, gyerekkoromban mamáéknál nyaraltunk, és ott sose zárták kulcsra az ajtót, pedig egész nap a mezőn voltunk. Egyszerűen egy seprűt tettünk az ajtóba, és senki se ment be. Legalábbis én sose hallottam, hogy loptak volna valakitől.
  A másik nagyon jó tapasztalatom az emberi bizalomról a nászútunk alatt ért Székelyföldön. Egy hetet töltöttünk egy család vendégházában. Ott se zárták kulcsra az ajtót. Már első nap akartunk fizetni, de elhárították, hogy ráér a végén. Utolsó reggel pedig egy cetlit hagytak az ajtónk előtt, hogy ők elmentek a mezőre dolgozni, mi csak hagyjuk nyugodtan a pénzt az asztalon a váza alatt. Ilyet azelőtt se, azóta se hallottam, hogy idegen emberek így megbízzanak egymásban.
  Mama azóta már bezárja maga után a házat, ha elmegy valahova. Székelyföldön nem tudom, mi a helyzet, de az tény, hogy egy ismerősöm, aki világéletében itt élt, most felfedezte magának azt a tájat és az ottani embereket, és azt mondja, szeretne oda költözni.
  Merthogy az is a helyzet a bizalommal, hogy én igazán szeretnék megbízni másokban, és lelki alkatomnál fogva hajlamos is vagyok rá, de azért nem szeretnék balek vagy naiv lenni. És akkor inkább bezárom az ajtót. A lakásét is, meg a lelkemét is.