Szerdánként megosztok egy listát arról, amit az elmúlt napokban láttam, ami tetszett, amit olvasok, amin gondolkodom. Ez lesz az én heti hirdetőtáblám. Mert azt vettem észre, még akkor is, amikor egyáltalán nem tudom éppen szeretni az életemet, mindig találok valamit, ami mégis tetszik. És ezek a dolgok érdemesek a megemlítésre.
- Eső. Miközben írom ezeket a sorokat, odakint éppen eleredt az eső. Hála Istennek. Kint maradt a dróton néhány száradó ruhadarab, kimegyek értük. Szép lassan megyek, nem kellemes, amikor a hideg esőcseppek elérik a bőrömet. Mégsem sietek. Mindent érezni akarok, nem csak a kellemeset, simogatót, langyosat. Visszaülök az íróasztalhoz, hallgatom a nyitott ablakon át az esőt. Milyen szép.
- Július. Eltelt az év fele, s mint majdnem minden hónap végén, tegnap összeállítottam egy június-reelt az Instagramon. Mikor, a teljesség igénye nélkül, lefotózok valamit, ami tetszik, vagy készítek egy rövid videót, csak pillanatképeket látok. Összefűzve őket látom, milyen szép az élet, amit élek. Visszanézve látom azt is, hogy ami igazán fontos volt, arról nem készült felvétel, vagy ha igen, nem osztom meg. Lehet úgy személyesnek, őszintének lenni, hogy a privát dolgokat megtartom magamnak.
- Edzések. Pont két hónapja iratkoztam be a fitneszstudióba. Hetente legalább három órát töltök ott. Az izomlázat leszámítva, nem érzek, nem látok magamon különösebb változást, de becsülettel elvégzem az edzéseket. Megtanultam, van, amit nem lehet siettetni. Pontosan tudom, mi az, ami már túl sok, mégis próbálkozok néha túlteljesíteni, hátha így gyorsabban, látványosabban leszek erősebb. Ilyenkor annyira elfáradok, hogy szinte semmire sem vagyok képes a nap hátralevő részében. Mint ahogy a belső, lelki izmok esetében is, nem egy bizonyos cél elérésére akarok törekedni, hanem egy rendszeres, fenntartható, és ami a legfontosabb, örömet szerző életformára.
- Öröm. Mind fontosabb számomra. Azt már tudom, milyen érzés és hogyan kell fogakat összeszorítva küzdeni valamiért. De van egy olyan sejtésem, hogy az igazán maradandó változások, az igazán szép dolgok csak örömből születhetnek. Ha ez hiányzik, hiába az esetleges siker.
- Nevetni. Saját magamon nevetni szeretek a leginkább. Múlt szombaton, már majdnem zárás előtt, lementem a boltba, dinnyét venni. Estére meghívtak egy kis spontán grillezésre a szomszédba, gondoltam, járuljunk mi is hozzá a vacsorához valamivel. Volt még néhány dinnye, de egy olyan magas falú ládában, hogy sehogysem értem el az alját. Épp csak megérinteni tudtam a kiszemelt dinnyét, vagy akármelyiket, az ujjam hegyével. Körülnéztem, sehol egy magas személy. Megpróbáltam még egyszer, ezúttal mindenre elszántan. Éreztem, ahogy mélyen belenyomódik a gyomromba a láda széle, a lábaim a levegőben, arra gondoltam, mindjárt bezuhanok fejjel lefelé a dinnyék közé. De sikerült. Megszereztem a dinnyét. Aztán ott álltam, kiizzadva, megtépázva, boldogan. Nevetőgörccsel küszködve. Reménykedve, hogy nem látott meg senki.
- Mi tetszett, mit szerettem az elmúlt napokban:
