Vasárnap délután

  A vasárnap délutánom illetve estém a korrepetálás és a gyerekek lefektetése  jegyében zajlott.
  Vegyük az elsőt. Nemhiába mondja állandóan Vekerdy Tamás, kedvenc gyermekpszihológusom, hogy a szülő a saját gyermeke legrosszabb korrepetítora. Mikor még Sára óvodás volt, azt gondoltam, majd én leszek a kivétel. Hát nem vagyok az. Lehet, hogy más gyerekét angyali türelemmel tudnám tanítgatni, de az enyém secc-pecc kihoz a sodromból. Mindig jól kezdődik, aztán perceken belül már arról vagyok meggyőződve, hogy az én gyerekemnél talán nincs is butább. Pedig tudom, hogy nem így van. De úgy látszik, úgyanúgy működök, mint más, a pszihológus által leírt normális szülő:(  
  A lefektetés ma este a szokásosnál is emberpróbálóbb volt. Kb. így zajlott:
  19.50 - 20.10  Hívogatás a vacsorához kedves szóval
  20.10 - 20.20  Hívogatás a vacsorához fenyegetőzéssel
  20.20 - 20.21  "Ha nem jösztök enni, nincs ma este vacsora!" +  elfenekelés kilátásba helyezése
  20.21 - 20.50  Vacsora, közben teniszezés az asztal fölött légycsapókkal és egy kislabdával
  20.50 - 21.15  Invitálás a fürdőbe az esti toalett elvégzésére ( kedves szó + fenyegetőzés )
  21.15 - 21. 30  Pizsamák felimádkozása
  21.30 - 21.35  Vízivás
  21.35 -             Vihorászás és pusmogás a takarók alatt, majd valamikor elalvás...
   Háááát, mit mondjak, ma nem voltam a helyzet magaslatán...:(