Valamennyire mindig is érdekelt, hogy milyen lehet az, amikor " Megkened fejem olajjal, csordultig van a poharam..." (23. Zsoltár) Ma fogalmat alkothattam erről. Nem emlékszem, hogy a kilenc év alatt, mióta együtt vagyunk, Tibi meglocsolt volna Húsvétkor, de ma bepótolta bőségesen. Az arcszeszével jól meglocsolt, de úgy, hogy szépen folydogált le a fejemről az "illatos" lé. Nem fogok elhervadni egyhamar :) Azért annak örülök, hogy egy évben csak egyszer van
locsolkodás ...
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
Ügyes! Nagyon ügyes!!!:D Hiába, van még mit tanulni a sógortól...:)
Azt, hogy illatos, idézőjelben irtad. Ebből érteni kell valamit? :D Vagy ne lopjam annyit a napot ilyen eldugott értelmek után kutatva? :)
Tudod mit öntött rám? Azt az arcszeszét, amit úgyis ki akart dobni, mert nem szereti a szagát.
Post a Comment