Important things

  Nem leszek túl eredeti. Sokszor azt hiszem, hogy az vagyok, aztán kiderül, hogy valaki, például Einstein,már
kitalálta vagy kikövetkeztette azt, amit én is. Azon gondolkozom, hogy mi az, ami igazán fontos az életben. Ezen sokan agyaltak már, nagyon szép idézetek és elmélkedések vannak erről, csak olyan kevés az, amit az ember úgy igazán valósan is megél. Pedig a szép szavak tettek nélkül nem sokat érnek.
Az én életemben a következő dolgok fontosak:
1. Ha úgy adódik, "hagyjam a dagadt ruhát másra", és menjek ki a gyerekekkel a parkba, vagy a játszótérre. Vagy rajzoljak velük együtt, vagy olvassak nekik. Ne sajnáljam tőlük a minőségi időt, a sürgős dolgok majd visszanézve egyáltalán nem lesznek fontosak.
2. Ne hagyjam abba az imádkozást. Egyszer panaszkodtam valakinek, hogy Isten nem válaszol nekem. Ő azt mondta, hogy ne adjam fel, mert túl fog csordulni egyszer az imádság pohara.
3. Sok minden azon múlik, hogy akarom-e igazán. Még a szeretet is. Talán a gyerekek azok, akiket úgy tudok szeretni, hogy nem várok el semmit cserébe. Nem tudnám nem szeretni őket. Az összes többi szeretet-kapcsolatom került már olyan helyzetbe, hogy el kellett döntsem: márpedig mindenképpen szeretni akarlak.
Évekig azt bizonygattam mindenkinek, hogy én nem tudnék megtanulni vezetni. Az igazság az, hogy nem akartam. Mert féltem a felelősségtől amit az autóban ülők iránt kell felvállalni, mert lusta voltam, és még nem tudom miért.
4. Fontos, hogy felvegyem annak gondját-baját, aki megtisztel a bizalmával.
5. Fontos lenne nagyon az életöröm, az élet szeretete. Néha - nem - sokszor, olyan vagyok mint Füles, amint mélabúsan tekint szét maga körül a világban. Máskor meg olyan vagyok,
mint Malacka, aki a saját árnyékától is fél. Inkább lennék Micimackó, aki ugyan nagyon csekély mértékű értelemmel rendelkezik, de a szíve és a jókedve hatalmas.
6. Tanulom azt, hogy akármilyen kevés az, amit adhatok, az nem hiábavaló, mert vannak nálam sokkal-sokkal szegényebbek, akiknek sok az én kevesem. Most olvasom az "Ha Isten fia táncol" könyvet. Pont arról ír, amiről én is gondolkozok mostanában. Az, hogy vannak emberek, akik messze élnek, attól még rám is tartozik az ő bajuk. És csak akkor nem teszek semmit értük, ha nem is akarok. Csak napi hatvan pennyről kell lemondani ahhoz, hogy egy-két gyerek valahol egy hónapig mindennap jóllakjon.
7. Fontos a bátorság. Mert én nagyon gyáva vagyok ám. Hagyom elmenni a lehetőségeket, mert félek megragadni őket.
  A lista folytatódhatna még sokáig. De inkább megyek, és megpróbálok tettekre váltani egy-két dolgot, mert a listaírás-szeretetemnél csak az elméletiségbe-való-bonyolódási-képességem a nagyobb:)