Sofőrök, gyalogosok és biciklisek

  Elfogadom csillag kihívását, és még mielőtt elmennék a gyerekekért oviba, leírom a gyalogos-sofőr témát az én szemszögemből. 29 évig jómagam is gyalogos voltam többnyire. De tavaly novembertől már sofőr vagyok. Tehát, míg eddig az autósokat szidtam, most már a gyalogosokat, de nem is annyira őket, hanem a bicikliseket. Mert az ember olyan, hogy mindig a másikat szidja.
  Én előzékeny sofőr vagyok, ha nem hiszitek, kérdezzétek meg a gyerkőcöket, elvégre általában őket furikázom ide-oda. Akkor is megállok, ha azt látom, hogy a bátortalan gyalogos gondolni sem mer arra, hogy lelépjen a zebrára. Megállok, és mosolygok is hozzá. Hogy ámuljanak-bámuljanak egy kicsit, és legyen egy jó napjuk, mert az efféle viselkedés igencsak fehér holló-kategória errefelé.
  Azért arra mérges vagyok, aki nem gyalogátkelőhelyen rohan az autóm elé, és ha én nem fékezek, akkor most most mindketten valahol máshol, nem valami kellemes helyen lennénk. Na, akkor viszont kiabáltam, ráztam az öklöm rendesen. Meg is ijedtem magamtól, hogy ilyet is tudok. Persze, a kedves gyalogos még jobban kiabált.
  De az igazi ellenségeim a biciklisek. Nem elég, hogy nem is az út szélén mennek, hanem a közepén, de még kacskaringóznak is, és miattuk mindig meg kell álljak, míg minden szembeautó elmegy és én nagy ívben meg tudom kerülni őket. Nem tudom, nem kedves az életük? Én bicikliskoromban teljesen lehúzódtam az út szélére, nehogy zavarjak valakit. De ezek a mai biciklisek...
  Ezek az én szempontjaim. Kíváncsian várom egy biciklis véleményét :)

  U.i. Most jut eszembe, hogy egyszer biciklisként annyira lehúzódtam az út szélére, hogy aztán biciklistől, mindenestől beborultam az út mentén levő gödörbe.