Régen, mikor még kézimunkaóráink voltak, nagyon nem szerettem. Ez meg is látszott sose-hordott girbegurba sáljaimon és kis varrásaimon. Aztán rákaptam a gobelinezésre, mikor a gyerekek picik voltak, mert ezáltal kapcsolódtam ki, mikor véletlenül senki se csüngött rajtam... Néhány év kihagyás után most van egy neverending keresztszemes varrásom, de meglesz az, csak lassacskán...És most legújabban a kötés, ugye. Amivel nem az a legnagyobb bajom, hogy amit megkötök egyik nap, kibontom másnap, vagy olyan zoknit sikeritek, amit egyesek fel sem ismernek :)...hanem azon tulajdonságom, hogy ha nekifogok valaminek, akkor egyfolytában azzal foglalkozok, míg rá nem jövök, hogy is kell pontosan csinálni. S ha egész nap egy dologgal foglalkozom, akkor nem tudom ki foglalkozik a többivel, ugye. Egy ilyen tegnapi káoszos + furazoknis nap után, aminek már levontam a tanulságait, jól esett ma ráakadni az alábbi kis Karinthy szösszenetre...:) (De mondjuk a zokni másik felét jó lenne azért megkötni valamikor.)
"SÁLAT HORGOL
Neked is vannak leányaid? – kérdeném az öreg, eszelős Lear királlyal, ha leányaim volnának. Leányaim nincsenek, viszont őnagysága sálat horgol egész nap.
Több hete horgolja a sálat.
Nem ő kezdte. Nem, azt nem lehet mondani, hogy ő kezdte. Olga kezdte a dolgot, és ha Olga horgolhat sálat egész nap, akkor nem szégyen sálat horgolni, az Olga megengedhetné magának, hogy annyi sálat vegyen… És mégis horgolt azzal a megokolással, hogy ez is egy spórolás, és horgolt mindenütt, ahol megjelent, látogatóban és kávéházban és hangversenyen és moziban, mindenüvé magával vitte a horgolást. Horgolt nappal és horgolt éjjel, áthorgolta az éjszakát, és az ura megesküdött nekem, hogy egy percre se tette le… és addig horgolt, míg őnagysága elkönyörögte tőle a horgolást, hogy ő majd folytatja, és mikor Olga türelmetlenül visszakérte, nem adta vissza, és inkább vett Olgának pamutot és tűket, hogy kezdjen újat, és most már ketten horgolnak, sőt hárman, mert Terka is horgol, mindent abbahagytak, nem bridzselnek és nem jojóznak és nem járnak randevúra, vagy ha járnak, elviszik magukkal a horgolást, valami nagy mulatsága nem lesz belőlük az illető ismeretlen, jobb sorsra érdemes fiatalembereknek.
És horgolja a sálat, sárga és kék mintával, és a sál egyre hosszabb lesz, végigfolyik a szobán, át fog nőni a padlón, mint Barbarossa szakálla, meglátjátok, ez a sál, ez a sál, legalább húsz motringot vett azóta, és még mindig kevés, és nem megy ki a konyhába, mert összezsírozná, és két hete vendéglőből hozzuk az ételt, méregdrága és rossz, és ma azt álmodtam, hogy a sál utánam csúszott az előszobába, mikor menekülni akartam, és elkapta a lábam és rám tekergőzött és a nyakamra csavarodott, mint egy csörgő izé, és őnagysága ébresztett fel, jóságosan megbökve a horgolótűvel, hogy miért ordítok álmomban – és ahogy csodálkozva és hunyorogva néztem a sálat, és relatíve, ahhoz képest, mióta horgolja, rövidnek találtam, s annak a gyanúmnak adtam kifejezést, hogy talán felfejti nappal, amit éjszaka horgolt: őnagysága sértődötten jegyezte meg, hogy kinek nézem őt, ő nem egy Szemirámisz, egy Messalina vagy hogy hívták azt az izét, azt a Lopedevegát vagy Pelepomádét, a Homérosz feleségét, akit az Odüsszeusz írt.
Várom, hogy egyszer mégiscsak befejezi, és kiadja a kezéből. Lesz mire felkötni magam. Félek, nem tudom kivárni, meg aztán túl drága mulatság lesz nekem – inkább megveszem kettő ötvenért azt a sálat a bolt kirakatából, amit „lenézett” magának mintául ő is meg az Olga is meg a Terka is, hogy majd spórolni fognak, és maguk kötik a sálat, a Terka is meg ő is meg az Olga is, utóbbi annál inkább, mert az ura közben tönkrement, és betársult, titokban a pamutkereskedésbe, ahonnan őnagysága a pamutot vásárolja."
Sunday, November 9, 2008
A kézimunkázás és én.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
5 comments:
Hát ez nagyon tetszett:)
:)
jot nevettem :)
:)) hát ezek szerint ilyenek vagyunk mi nők :)
Ez kész...
Tiszta jó, hogy beraktad ezt az idézetet :DDD jót derültem én is :DDD
Post a Comment