Saturday, November 15, 2008

"Gut gemacht, Sára!"


Valaki nagyon boldog a dicsérettől...:) Mellesleg a buksisimogató hölgy nemcsak a gyerekek edzője, hanem tőle béreljük a lakást, remekül locsolja a (még élő) virágaimat távollétünkben, és ő pakolta tele finomságokkal az asztalunkat is, mire hazatértünk szabiról. Egy remek ember.

7 comments:

Lea Mónika said...

le a kalappal....:)

Noémi-Ruth said...

Az ilyen emberek teszik szebbé a világot!

Adona said...

:)

Anonymous said...

Ááá, az ország, ahol nem hurrogják le a nőket/lányokat ha érdekli őket a labdarúgás... meg is lehet nézni, hányszoros VB és Eb -győztes a válogatottjuk, nálunk meg miért csak falusi "vásári bohócmutatvány" a női foci.
Uppsz, kicsit messze szaladtak az asszociációim a képet látván...

(még egy off (bocsi): a spy sweeper program veszélyes összetevőt jelez, ha az oldaladra lépek :S)

Anni

márta said...

Anni, a második off-odhoz nem tudok hozzászólni, én csak írogatok ide, a többihez nem értek...:)

Ami az elsőt illeti: itt nagyon sok sportegyesület van...véletlenül keveredtünk pont a focihoz, ami nem tudom, miért lenne csak a férfiak kiváltsága. Kell a gyerekeknek a mozgás, bár néha elegem van, hogy hetente kétszer másfél órát ott ücsörgök a pálya szélén, de na. :) Viszont a gyerekek fegyelmet, összetartást tanulnak, tagjai egy társaságnak, és nemmellesleg, nem lesznek olyan nyamvadtak, mint én.:)

ninaivanovna said...

(semmi komoly, így ránézve, valószínűleg az üzenőfalat jelzi veszélyesnek, vagy valamelyik látogatottságmérőt)

A sportra visszatérve, mozgás kell, persze, az önfegyelem (meg)edzése is, meg nem csak hasznos, kellemes, naddon-naddon kellemes dolog is a mozgás (a játék, a versenyzés, stb);
amúgy meg a poén az ebben a fiús sport, lányos sport, illetve testmozgás kérdésben, hogy én pl. nyolc évig balettoztam, és hiába, hogy nagyon is lányos meg miegymás dolog volt, mégis igazából én gyerekkoromban pont ezzel lógtam ki a sorból...

Anonymous said...

Olyan ritka errefelé az ilyen gondoskodás! Én már nagyon rég találkoztam ilyenfajta önzetlenséggel... vajon ezek szerint ez csak a mi országunkban egyre ritkább?
Épp most volt egy élményem, segített valaki, azóta is keserűen az orrunk alá dörgöli... még én érzem rosszul magam :(