Ő az. Aki így ugrándozik az ágyon indulás előtt, hogy aztán ne és ne akarjon ott maradni az oviban, vagy ha ott is marad, nem és nem vesz részt semmiben. A három hét szabadság nem tett jót Enikő ovis karrierjének. Nem baj, századjára is újrakezdjük a beszoktatást, míg egyszer csak iskolások nem leszünk. Ma megkértek, hogy maradjak én is ott Enikővel, hátha úgy jobb lesz. Végül is jobb volt, mert legalább beszélgettem az óvónőkkel, a gyerekekkel, teljesen beálltam ovisnak így harmincon túl - Enci meg élvezte, de csak addig, míg én is ott voltam. Mikor el akartam jönni, kezdte a szokásosat. Szóval így vagyunk. Azt már meg sem merem említeni, hogy megzsaroltam, azt ígérvén, délben elmegyünk cukrászdába sütizni, ha befejezi a sírást. Be is fejezte azon nyomban. Emberek, szerintem nincs még a földön ilyen, hogy a gyerek nagycsoportos korában is így ódzkodjon az ovitól. Közben meg olyan aranyos, hogy nem lehet rá haragudni, csak remélni, hogy egyszer és egyszer csak megjön neki is a kicsi esze.( Végül is az anyja is meglehetősen antiszociális, mégse látszik rajta annyira már...vagyis most már semmiben sem vagyok biztos.)
P.S. kép :)
15 comments:
Akárcsak Bendus, hosszabb szünet után nálunk is eltart egy ideig a visszaszokás. De tudod mi vigasztal, hogy ezek szerint nem is lehetek, olyan rossz anya, ha ilyen jól érzi magát velem a gyerek. :)
Oh, csak most néztem meg jobban. Mi az a gyönyörűség, amit Enikő eszik?
Túrós-tejszínhabos, ribizliöntetes tortaszelet. Legalább olyan finom, mint ahogy kinéz. :)
Nyamnyam az a süti :-) :-)!!!
Ovisként én is ilyen típusú voltam, mint Enikőd. Négy évig jártam, és még a negyedik év végén is zokogtam, amikor otthagytak. Meg gubbasztottam a sarokban, és kb. addigra engedtem fel, mire délután fél ötkor jöttek értem... Aztán sulikezdéstől változott a dolog.
Én már előre sajnálom a gyermekem,ha az oviban kell hagynom!Szegények!!
Nagyon aranyos ahogy ugrál!A sütiért meg irigykedem picit!!(én most fogyózom!!)
a zsarolas szerintem... megteveszto... eniko szerintem tudja mi a jo s majd o fog zsarolni ;)
van olyan kliensunk aki nagy kocsit, traktort kellett vegyen, hogy a gyerek ne fesztivalozzon az oviban... de a vegen minden jora fordult.
Nálunk is ment a műsor nagycsoportig. :o)
Nem tudom, hogy mi vált be, de amikortól reggelre kellett vinnem az óviba (amikor még kevesen voltak) és következetes maradtam a kindertojásban (ha sír, nem kap), akkor abbahagyta. :o)
A kicsi meg azóta nem sír, amióta mindig visz játékot (transformer, bionicle, plüscsirkék). :o)
Már úgy értem a "reggelre vittem"-et, hogy az óvónénik közölték velem, hogy már 5 éves kora óta kötelező az óvi, szóval jó lenne, ha fél 9-ig beérnénk és nem hiányoznánk. :o)
Talán ha szerezne egy kis barátnőt, jobban szeretne menni. Tudom, a német nyelv miatt körülményes, de azt hiszem csak idő kérdése, és feloldódik. Remélem. :-)
Egyébként ismét játékba hívlak! Bekukk hozzám! ;-)
Még itt annyit okoskodnék, és lehet,hogy nincs igazam, de azt is gondolnám, hogy egy nagycsaládban cseperedő gyereknek nem olyan égető idegen gyerekek közt társakat keresgélni, mikor otthon a testvéreivel nap mint nap jókat játszik, beszélget.
Ráadásul a testvérei nagyobbak, és nekem úgy rémlik, nagyobbakhoz csapódni érdekesebb mint velünk egykorúakkal barátkozni.
Megértem,nem könnyü most egyik nyelvröl belezökkenni a másikba.Nálunk Alvin szeretett óviba menni,de az utolsó évbe,"iskolás gyerek"-ként nem egyszer nyügösködött;kiderült,hogy unatkozik;"a csak játszás" már nem kötötte le.Kitartást,csak egy pár hónapocska,s iskolás lessz.
Én is hozzászólok akkor ehhez. Azt az álljtást, hogy Enikő az egyetlen, aki nem akar oviba menni, és már iskolaelőkészítő, megcáfolom. És nem csak a nylev a probléma, hanem egyszerűne az új helyzet. Hozzánk is hoytak egy magyarországi kisfiút, és volt 2-3 napot oviban, de nem akar jönni. Aztán lebetegedett, és semmiképp sem akar az ovi felé sem jönni. Pedig a nyelv ugyanúgy magyar. És az apuka szerint nem az ovival van baj, hanem egyszerűen az új helyzettől óckódik. Lehet, hogyha vinne egy kedven maciját, vagy játékát, valamit, amit otthon is nagyon szeret és ami az övő, akkor nem érezné annyira az elszakadást otthonról. Plusz te se feszengj, hogy milyen lesz Enikőnek az oviban, hanem vedd természetesen, és nem is tudom... Van egy könyv az ovis beszoktatásról, most hírtelen nem tudom ki írta, a címe Ovis leszek, direkt szülőknek van írva. Sokszor azt sajnálom nincs meg a könyv románul. Itt a kiscsoportoknál a legnagyobb gond, hogy az anyukák izgulnak otthagyni a gyereket, merthát hogy nehéz az elválás, és akkor a gyerek megérzi az anyuka izgalmát, nyúgtalanságát, és ő is nyúgtalanul marad az oviban.
Na és szerintem nem zsarolás a süti igérés. Csak ki kell találni valami jó motivációt, amit gyakran lehet használni, de ami az ő hasznára is válik, és ami nagyon tetszik neki, persze ez már személyreszabott dolog. Sok erőt a beszokáshoz. :)
hogy szerettünk mi is ágyon ugrálni. :)
Mennyi komment! :)
És mennyi jó tanács, meg minden. Köszi.
Tulajdonképpen örülök, mert Enikő lázadása kimerül a nyafiban, az bejárat előtti "fékezésben", hát meg az időnkénti látványos passzívításban. Hála Istennek, eddig még nem lett beteg, nincsenek rémálmai, semmi ilyen, mikor még dél előtt hazahozom, az ovit elfelejtjük, és normális gézengúzként viselkedik estig. És az ovi nem rossz, így, hogy már részt vettem én is...Nyelvtanulás végett muszáj járni, és most, hogy már századjára is megbeszéltem az óvónőkkel ( mert ők sugallják állandóan, hogy Enikővel ez így nincs rendben), hogy sok időre van szüksége illetve őt így kell elfogadni - remélem, nem lesz ez téma többé. Még egy ovi lenne, ahova lehetne vinni, éspedig a klinika óvodájába, de ott nincs most hely, meg amúgy se lenne jó megint változtatni.
De komolyan mondom, sose gondoltam volna, hogy ennyire túl fogja bonyolítani az életünket ez az amúgy könnyebbségnek szánt intézmény...
AZ én nagycsoportosom ugyanígy viselkedik, pedig még annyival is könnyebb a dolga, hogy nem idegen nyelven kell boldogulnia. Majd elmúlik, bizakodjunk:)
Post a Comment