elrendezem a gyerekeket, aztán gyorsan elolvasom, mit írtatok az elmúlt három hétben - de hát a reader több száz bejegyzést mutat...Jóóól van, látom, szorgosak voltatok, én meg azt hiszem, ma éjjel nem is alszom.
Olyan, de olyan jó volt annyi emberrel találkozni, régi és nemrégi barátokkal, rokonokkal, nemrokonokkal, blogosokkal, nemblogosokkal - bajban lennék, ha mindenkit fel kellene sorolni...és hiába válogattam össze gondosan és örömmel kis ajándékokat ennek-annak, mert mindig sokkal többet kaptunk cserébe, mindenféle értelemben. Egyszerűen, mostanában látom, úgy működik minden, hogy amit (vissza)kapok, az mindig sokkal több. És ma este is, ez a jól megpakolt asztal...Na jó, nem ömlengek tovább, mert rájöttem, már szinte idegesítő az, mennyire szépnek és jónak látok mindent mostanában. Nem igazán lehet velem politikai húzásokon rágódni, vagy jól felháborodni miegymásokon - és ez, belátom, uncsi tud lenni nagyon, nem is tudom, miféle álomvilágban leledzem. Amúgy meg, volt időm olvasni is, és picit, de tényleg picit öltögetni is, meg hegyet mászni, havon csúszkálni, zokogós pánikrohamot leküzdeni úgy 2400 m magasságában, csodaszép esküvő minden pillanatát élvezni csodajó társaságban, finom süteményeket enni, meg sült tököt - ennél többet ki kívánhat magának, nem?
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
Hú, de jól hangzik, nagyon örülök a boldog szavaidnak!
Mire mennénk az életben ilyen ömlengő emberek nélkül? Én legalábbis úgy vagyok vele, hogy néha fel kell nyitni a szememet, hogy a világ szép és az emberek igenis jók, mert magamtól nem mindig látom.
Jó, hogy újra itt vagy :)
Márta, lássál csak mindent szépnek és jónak, majd hozzászoksz és nem lesz furi :)
Küldj légyszi egy postacímet a szirom kukac btinternet pont com -ra, pay it forward ügyben! Talán Karácsony előtt sikerül még elkészíteni...
Post a Comment