Hogy én mennyire szeretem a lassú utakat!
Szinte az összes magammal vitt könyvet kiolvastam mire végére értünk minden utaznivalónak...
az Esti ködök kertjét Tan Twan Engtől, aztán Gary Chapman kamaszokra hangolt 5 szeretetnyelvét, aztán Anna Gavalda Ein geschenkter Tagját, aztán Aldous Huxley Szép új világját, s végül, az utolsó néhány száz kilométeren Franz Kafka Brief an den Vaterját.
Ezeket hoztam haza magammal szuvenírként, ezeket a olvasással töltött órákat.
Na jó, bevallom: mivel beleszerettem a kis csészébe s a kávéba, mit egy boszniai étteremben szolgáltak fel nekem, képtelen voltam hazajönni, míg be nem szereztem egy kétszemélyes készletet itthonra is.
Kétszemélyeset, hogy legközelebb, ha jösztök, abból igyuk a kávét.
