Bár, meglehet, nincs is benne, tényleg, semmi érdekes.
Nincsenek mozik, üzletek, cukrászdák és múzeumok. Nincsenek parkok, korcsolyapályák, gördeszkapályák. Hogy-hogynem, az összes barát éppen valahol máshol lakik. Az élet itt vidéken, mondhatni - főleg ha elmúltál tizenkettő, s nem vagy még egészen tizenhat - eléggé unalmas.
Ez a család, s benne én: ez az a kaland, amire föltettem az egész életem.
Egyenként mindannyian nyugodt, békés, viszonylag normális emberek - így együtt néha mégis káosz, s cirkuszba illő mutatvány. Esetenként még az is hatalmas erőfeszítést igénylő, megoldhatatlan feladat, hogy egy időben, egy helyen legyen időnk s kedvünk leülni az asztal köré, játszani egy jót az új társasjátékkal.
Ez a blog pedig...
reményt hordozó mondatok műhelye, személyes menedéke alkalmanként összekuszált gondolatoknak, százféleképpen való megfogalmazása ugyanazon egyszerű mondanivalónak, mely helyett mást kitalálni sehogysem tudok, sehogysem akarok, s amit életem fő üzenetének szánok, legyen szó bármiről, bárkiről:
Köszönöm szépen.
Nagyon szeretlek.
