Tuesday, December 2, 2014

2.


Így korán reggel, főleg hogy odakint esik az eső, főleg hogy sietni kell: nem csoda, hogy a hangulat nem különösebben adventi. Nem is hajszolom. Ami engem érdekel, azért kissé mélyebbre kell ásni. De nincs idő ásni sem, mert kezdődik a nap, ébreszteni kell a gyerekeket és elindulni. Ma munka és továbbképzés vár rám. A hangulat amúgy törékeny kristálypohár, összetörtünk belőle már párszázat.
Egyetlen teljesen átlagos naphoz is elég nagy bátorságot kell összeszedni innen-onnan, a hozzám hasonló félős lányoknak legalábbis.
Nem nagyon tehetek mást: megállok egy pillanatra pont itt, pont ahol és ahogy vagyok, miközben a kezeim kenik tovább a szendvicseket, a lábaim sietnek tovább beengedni az ajtó előtt didergő macskát, s megköszönöm, hogy az adventi úton én is elindulhattam. Isten kegyelméből bizonyára meg is érkezem.

4 comments:

Éva said...

Megköszönöm, hogy megállhattam egy pillanatra pont itt egy korai kelés után, egy sötét adventi esős napon.
Így szeretem...

csillag said...

én is "megállok egy pillanatra pont itt" :)

iri said...

Egesz bizonyosan!

jantu said...

jaj imádom ezeket a sorokat minden évben adventkor! :)