Minden olyan szép! #35

Szerdánként megosztok egy listát arról, amit az elmúlt napokban láttam, ami tetszett, amit olvasok, amin gondolkodom. Ez lesz az én heti hirdetőtáblám. Mert azt vettem észre, még akkor is, amikor egyáltalán nem tudom éppen szeretni az életemet, mindig találok valamit, ami mégis tetszik. És ezek a dolgok érdemesek a megemlítésre. 

- Eső. Miközben írom ezeket a sorokat, odakint éppen eleredt az eső. Hála Istennek. Kint maradt a dróton néhány száradó ruhadarab, kimegyek értük. Szép lassan megyek, nem kellemes, amikor a hideg esőcseppek elérik a bőrömet. Mégsem sietek. Mindent érezni akarok, nem csak a kellemeset, simogatót, langyosat. Visszaülök az íróasztalhoz, hallgatom a nyitott ablakon át az esőt. Milyen szép.

- Július. Eltelt az év fele, s mint majdnem minden hónap végén, tegnap összeállítottam egy június-reelt az Instagramon. Mikor, a teljesség igénye nélkül, lefotózok valamit, ami tetszik, vagy készítek egy rövid videót, csak pillanatképeket látok. Összefűzve őket látom, milyen szép az élet, amit élek. Visszanézve látom azt is, hogy ami igazán fontos volt, arról nem készült felvétel, vagy ha igen, nem osztom meg. Lehet úgy személyesnek, őszintének lenni, hogy a privát dolgokat megtartom magamnak.  

- Edzések. Pont két hónapja iratkoztam be a fitneszstudióba. Hetente legalább három órát töltök ott. Az izomlázat leszámítva, nem érzek, nem látok magamon különösebb változást, de becsülettel elvégzem az edzéseket. Megtanultam, van, amit nem lehet siettetni. Pontosan tudom, mi az, ami már túl sok, mégis próbálkozok néha túlteljesíteni, hátha így gyorsabban, látványosabban leszek erősebb. Ilyenkor annyira elfáradok, hogy szinte semmire sem vagyok képes a nap hátralevő részében. Mint ahogy a belső, lelki izmok esetében is, nem egy bizonyos cél elérésére akarok törekedni, hanem egy rendszeres, fenntartható, és ami a legfontosabb, örömet szerző életformára. 

- Öröm. Mind fontosabb számomra. Azt már tudom, milyen érzés és hogyan kell fogakat összeszorítva küzdeni valamiért. De van egy olyan sejtésem, hogy az igazán maradandó változások, az igazán szép dolgok csak örömből születhetnek. Ha ez hiányzik, hiába az esetleges siker.

- Nevetni. Saját magamon szeretek nevetni a leginkább. Múlt szombaton, már majdnem zárás előtt, lementem a boltba, dinnyét venni. Estére meghívtak egy kis spontán grillezésre a szomszédba, gondoltam, járuljunk mi is hozzá a vacsorához valamivel. Volt még néhány dinnye, de egy olyan magas falú ládában, hogy sehogysem értem el az alját. Épp csak megérinteni tudtam a kiszemelt dinnyét, vagy akármelyiket, az ujjam hegyével. Körülnéztem, sehol egy magas személy. Megpróbáltam még egyszer, ezúttal mindenre elszántan. Éreztem, ahogy mélyen belenyomódik a gyomromba a láda széle, a lábaim a levegőben, arra gondoltam, mindjárt bezuhanok fejjel lefelé a dinnyék közé. De sikerült. Megszereztem a dinnyét. Aztán ott álltam, kiizzadva, megtépázva, boldogan. Nevetőgörccsel küszködve. Reménykedve, hogy nem látott meg senki.

- Mi tetszett, mit szerettem az elmúlt napokban: 

a levendula a kertben, a málna, amiből főztem egy kis lekvárt, a menta, a gyümölcsfák ígérete

az este, amikor az egész napos hőség után kiautóztunk egy olyan tóhoz, ahol még soha nem jártunk

hogy vannak olyan emberek az életemben, akiktől ragyogni kezdek, amikor találkozunk

a hétköznapok egyszerű szépsége, s az érzés, hogy nem vágyok ennél többre, szebbre

hogy reggelenként mindig rámosolygok az álmos, kicsit gyűrött tükörképemre

hogy sokat írok, ki nem fogyok a gondolatokból, s hogy néhányat itt is megosztok

perzsa nyelvleckék 

éjfél utánig figyeltem néhány este a telihold szépségét a függőágyból a balkonon, írtam egy szomszédasszonyomnak, akivel mostanában barátkozunk, hogy nézzen ki az ablakon ő is, eleve, hogy ezt a gesztust, amit mondjuk egy évvel ezelőtt még nem, most már természetesnek éreztem

annyi minden szép, de minden még szebb, ha azt nem egyedül, hanem másokkal együtt éljük meg

- még akkor is, ha valakinek, mint ahogy nekem is, az átlagosnál esetleg több igénye van az egyedüllétre. 

Minden olyan szép! #34

Szerdánként megosztok egy listát arról, amit az elmúlt napokban láttam, ami tetszett, amit olvasok, amin gondolkodom. Ez lesz az én heti hirdetőtáblám. Mert azt vettem észre, még akkor is, amikor egyáltalán nem tudom éppen szeretni az életemet, mindig találok valamit, ami mégis tetszik. És ezek a dolgok érdemesek a megemlítésre. 

- A kert. A kert olyan, mint egy végtelenbe nyúló nyári bál. Elnyíltak a pünkösdi rózsák, de közben kinyíltak a rózsák, mindenféle színben, árnyalatban és méretben. Mindegyik bokrot én ültettem s azóta is - mivel a füvet nem én nyírom s egyáltalán nem zavar egy kis egészséges rendetlenség -, alig csinálok valamit a kertben, egy kis gazolást és visszavágást leszámítva. Magától nő minden. Virágok, fák, fűszernövények. Minden nap végignézek mindent, szedek néhány szem málnát, cseresznyét, hozok be a vázába virágot és másnak is adok, csak úgy, mindenféle alkalom nélkül.

- Termoszkanna. Vettem mindkettőnknek egy-egy 1,2 literes termoszkannát és vigyázok rá, hogy ne fogyjon ki belőlük a víz. Teszek bele néhány szelet citromot is, mentalevelet a kertből, majd beteszem a hűtőszekrénybe éjszakára. Reggel viszem munkába, odateszem az asztalomra, viszem a fitneszstudióba, kóruspróbára. Újratöltöm, ha kell. Súlyra kicsit nehezebb, mint egy műanyag flakon, de hidegen tartja a vízet, bárhol is vagyok. Három termosznyi is elfogy egy-egy nap. Apróság, mindenki tudja, mindenki így csinálja, de nekem időnként újra és újra meg kell találnom a módját, hogy eleget igyak.

- Fehér ing. Szeretem a fehér ingeket. Szerintem az egyik legkülönlegesebb darab a ruhatárakban. Nekem kettő is van belőle. Mégis, alig használom, mert olyan ünnepélyes. Hol viseljem? Itthon? Mikor vásárolni megyek? Vagy dolgozni? Mindig az az érzésem, hogy túlöltözött vagyok. Úgy döntöttem, nem foglalkozok ezzel és elkezdtem viselni mindenütt. Szinte egyenruhává vált itthon a törtfehér muszlin rövidnadrágommal együtt. Hamar át lehet mosni, pillanatok alatt megszárad ebben a melegben és amit itthon viselek, azt nem is vasalom. Úgy döntöttem, ez így sikk. (Mikor valamelyik nap felhívott a lányom, amint megpillantott, azt mondta, úgy nézek ki, mint aki nyaral.)

- Vacsora. Nem emlékszem, írtam-e már erről az egyszerű receptről, vagy csak akartam. Egy üvegtál közepére teszek egy csomag feta sajtot. A tál többi részére paradicsomszeleteket aprítok. Majd az egészet fűszerezem sóval, borssal, zöldfűszerrel. Végül megszórom olivaolajjal, és addig sütöm a lerben, míg a sajt meg nem puhul. Közben sós vízben tésztát főzök be. A sajtot fakanállal szétnyomkodom, összekeverem a paradicsommal - kicsit szószszerű lesz -, és hozzáadom a főtt tésztát. Minden jól összekeverek. Annyira egyszerű és finom. Hidegen, melegen, azonnal, másnap, ülve, állva, otthon, munkában.  

- Könyvek. Mióta végre újra felállítottam a függőágyat a balkonon, az estéket hosszas olvasással töltöm. Főleg hogy van nyakba akasztható lámpám is. Új könyveket régóta nem vettem, esetleg hangoskönyvet, mert a heti háromszor egy órás edzéseken könyveket hallgatok. De ott is szívesen a régieket is, akárhányadjára. Mikor előveszek egy-egy már elolvasott könyvet, kicsit önmagam régebbi verziójával is találkozom. Például Dosztojevszkij Félkegyelműje, amit németül olvastam: tele van kis cetlikkel és préselt virágszirmokkal. Olyan gyönyörű. "der Fürst behauptet, die Schönheit werde die Welt erlösen!" - olvasom az aláhúzott sorokat. A szépség menti meg a világot. A szépség több mint esztétika. Ezen gondolkodom. Dosztojevszkij nem tipikus, könnyed nyári olvasmány. A kérdések, amelyekkel foglalkozik, időtlenek. S legalább azokat a részeket, amelyeket megjelöltem, mindenképpen újraolvasom.

( A #mindenolyanszép rovatunk nyári, kánikulára hangolt verzióját olvashattuk; mindenki nagyon vigyázzon magára, élvezzük a nyarat!) 

Minden olyan szép! #33

Szerdánként (csütörtökön) megosztok egy listát arról, amit az elmúlt napokban láttam, ami tetszett, amit olvasok, amin gondolkodom. Ez lesz az én heti hirdetőtáblám. Mert azt vettem észre, még akkor is, amikor egyáltalán nem tudom éppen szeretni az életemet, mindig találok valamit, ami mégis tetszik. És ezek a dolgok érdemesek a megemlítésre. 

- Fény. Idén is, akárcsak múlt júniusban, ébren töltöttem egy éjszakát, csak azért, hogy lássam és átéljem, milyen érzés. Újra és újra megrendítő. Szombat este 21 óra 11 perckor ment le a nap, vasárnap reggel 5 óra 3 perckor jött fel. A kerti ház elé kitettem egy széket, és csak néztem, hogyan tűnik el a fény, majd hogyan jön vissza. A teljesen sötét, csendes órákat a legnehezebb megélni. Körülbelül 3 óra 20 perckor már hallottam egy kis csipogást, de úgy igazán csak négy óra körül kezdtek el énekelni a madarak. Néhány órán át valóban, teljesen csend és sötét van. Ez az az időszak, amikor az édes kiscicáim vad tigrisekké válnak, az egerek bánatára, és ezt is nagyon nehéz volt látni, ahogy elfognak egyet. Esélye sincs elmenekülni. Nem feltétlenül vágyok erre a látványra, de az éjszakához ez is hozzátartozik. Szinte megkönnyeztem, amikor végül megjelent a felkelő nap fénye. Reggelenként rózsaszín az ég!

- Perzsa. Majdnem egy éve tanulom a nyelvet. Elég hosszú kihagyásokkal, de mégis. Néhány hónapja viszont minden nap egy kicsit. Hallottam ehhez kapcsolódóan egy történetet. Volt egyszer egy ember, aki doogh-t akart készíteni. Ez egy nagyon népszerű perzsa ital, joghurtból és vízből készül. Ez az ember vett egy kis üveg joghurtot, elment az óceánhoz és elkezdte belekanalazni. Szeretett volna készíteni egy óceán dooght. Az emberek kinevették, kérdezték, mit csinál. Tudta ő, hogy lehetetlen, amit szeretne, de azért csak folytatta és azt válaszolta: اگه بشه، چی میشه! Ami lefordítva annyit jelenti, hogy: de gondolj csak bele, mi lehet belőle, ha működik! Vannak lehetetlennek tűnő dolgok. A nyelvtanulás kicsit ilyen. De más is. Fontos dolgok, kimondhatatlan dolgok. Van akinek egyszerűen csak az, hogy minden nap összegyűjtsön annyi életkedvet, ami egy napra elég. És mégis csináljuk, kanalanként. Mert mi van, ha működik. 

- Egyszerű. Szeretem az egyszerű dolgokat. Kirándulni menni, szendvicset csomagolni és vizet, majd a végén piknikezni egy tó partján. Esténként kitenni egy széket az udvarra, a naplemente irányába fordítani és nézni, ahogy eltűnik a fény a fák ágai között. Hajat mosni és kiállni a nyári szélbe, hogy magától megszáradjon. Uborkát aprítani kis tálkába és odacsomagolni a munkába. Lefeküdni a fűbe és nézni a felhőket. Sötétedés előtt sétálni indulni és bodzát szedni a teához. (S csütörtökön, munkába indulás előtt megírni végre a szerdai bejegyzést a blogon.)

Minden olyan szép! #32

Szerdánként megosztok egy listát arról, amit az elmúlt napokban láttam, ami tetszett, amit olvasok, amin gondolkodom. Ez lesz az én heti hirdetőtáblám. Mert azt vettem észre, még akkor is, amikor egyáltalán nem tudom éppen szeretni az életemet, mindig találok valamit, ami mégis tetszik. És ezek a dolgok érdemesek a megemlítésre. 

- Nyár. Múlt hét csütörtökön munkaszüneti napunk volt, s bár volt meghívásunk egy nagyobb társaságos kirándulásra, úgy döntöttünk, kettesben töltjük a napot. Mivel közel van a határ, elindultunk Csehországba. A Sumava (Bohém-erdő) tele van kisebb kastélyokkal, némelyikük már csak egy rom, de a legtöbb szépen karban van tartva és látogatható. Az egyik ilyen vár (Hrad Kasperk), de igazából maga az út volt a cél. Mindenütt megálltunk, ahol tetszett. Egy egészen apró motorbicikli múzeumnál az első kisvárosban a határ túloldalán. Egy szép pataknál. Egy város főterén levő pékségnél kávézni. Végül a várat is megtaláltunk, sőt, tovább is mentünk, egy olyan, magasabban fekvő helyre, ahonnan kissé fentről volt rálátásunk az egész tájra. A nyár az évszak mivoltán túl egy életérzés, és idén először éreztem és élveztem minden percét.

- Edzések. Nagyjából minden második nap megyek a fitneszstudióba edzeni, egy-egy órát, néha hosszabbra nyúlik, mire az összes gyakorlatot alaposan elvégzem. Általában munka előtt, de ha itthon dolgozom, közben is elmehetek. Múlt péntek délelőtt esett az eső és majdnem egy órán át abban a luxusban volt részem, hogy teljesen egyedül lehettem. A kis falusi edzőtermek igazi luxus. Minden megvan, ami szükséges, s az a legjobb benne, hogy itt van, helyben. Kétszer vagy többször is meggondolnám, elindulok-e, ha még hosszasan autóznom is kellene, hogy egyáltalán ott legyek. Kicsit mindig izomlázam van. Érzem, hogy élek. Akárcsak a nyár, ez is egy életérzés. Kívűlről nem látok változást. A tükörből ugyanaz a személy néz vissza rám, aki eddig is. Talán Michelle Obama mondta egy interjúban - ki tudja már kinek, hol -, hogy a testmozgás nem arról szól, hogyan akarunk kinézni, hanem arról, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben. Száz százalékosan igaza van. Sokkal szebb gondolatokat gondolok, ha jól érzem magam a bőrömben. A test és a lélek sokkal szorosabban összefügg, mint ahogy azt egész életemben gondoltam. 

- Mesterséges intelligencia. Valószínűleg sokkal kevesebbet használom a magánéletemben, mint az átlagember. Íráshoz pedig soha nem nyúltam hozzá és nem is fogok soha. Miért adnám át neki azt, ami a legemberibb bennem. Kifejezetten tudatosan igyekszem arra, ha van egy kérdésem, először azon gondolkodom el, kit tudnék személyesen megkérdezni. Az emberekben rengeteg tudás van, minden létező és nem létező témában. Például, hogy milyen protein port érdemes venni, arról a szomszéd lányt kérdeztem meg, és kiderült, mivel dolgozott már bioboltban, mindent tud erről, amit emberileg tudni lehet. Ha nem vagyok benne biztos, hogyan kell írni helyesen egy szót, itt van mindig mellettem a magyar helyesírási szótár, szép kék borítóval, rendszeresen forgatom. Néha csak úgy beleolvasok, hogy lássam, milyen szavak léteznek. Nem vagyok ellene a mesterséges intelligenciának. Nem félek tőle. Csak vigyázok, legalább az én életemben, arra, ami emberi.

- Instagram. Az Instagram az egyik gyenge pontom. Kifejezettem szeretem. Főleg, ha normálisan használom. De ha nem vagyok túl jól vagy nem figyelek, el tudok veszni benne, igen. Néhány napja észrevettem az új beépített funkciót. Egy kis görgetés után megjelenik egy szünetjel és a kérdés: "time for a scroll break?" Ideje egy görgetési szünetnek? Állj meg egy pillanatra, és fontold meg, hogy tartasz egy kis szünetet. És nem tudom, ha ezt marketing fogásként vetette be az Instagram, tehát ha, mint ahogy az érdekük diktálná, pont az ellenkezőjét akarnák elérni, akkor nem működik. Mert én komolyan veszem. Eddig még minden egyes alkalommal valóban megálltam egy pillanatra és félretettem a telefont. 

- Mi tetszett, mit szerettem az elmúlt napokban:   

a találkozásokat barátokkal, családdal

a dinnye, az eper, a szamóca, a cseresznye ízét

hogy újra elővehettem az egyszerű kék nyári ruhát, amit úgy szeretek, a szekrényből

új füzetet vettem az új naplóhoz, egy dinoszaurusz - a szótárban néztem meg, hogyan kell helyesen írni! - van rajta és még mindig elmosolyodok, ahányszor csak látom; még soha nem vettem ilyen vicces füzetet, ezúttal sikerült magamat is meglepnem

hogy észreveszek olyan mintákat - a földön, a falakon, a felhőkben - amelyeket, akikkel vagyok, nem látnak 

az esőcseppek finom kopogása az esernyőmön

lefekvés előtt kimenni az udvarra, hallgatni a csillagokat és a tücsökcirpelést