Szerdánként megosztok egy listát arról, amit az elmúlt napokban láttam, ami tetszett, amit olvasok, amin gondolkodom. Ez lesz az én heti hirdetőtáblám. Mert azt vettem észre, még akkor is, amikor egyáltalán nem tudom éppen szeretni az életemet, mindig találok valamit, ami mégis tetszik. És ezek a dolgok érdemesek a megemlítésre.
- Tavasz. Nekem nehéz kiválasztani, melyik évszak a kedvencem. Sokáig azt mondtam, az ősz. De általában végül mindig az, amelyik éppen van. Ha mégis muszáj lenne választani, akkor a tavaszt választanám. Tavasszal születtem. Kora tavasszal. Szerintem a kora tavasz a világon a legeslegszebb. Minden olyan intenzív, olyan különleges. Az elmúlt napokban kétszer is kiültem kora reggel az udvarra kávézni és naplót írni. Igaz, majdnem megfagytam, de egészen más minőség a szabad ég alatt várni a napfelkeltét. Szóval, tavasz van, a kedvenc évszakom.
- Meglepetés. Kaptam egy meglepő Instagram üzenetet. Claire írta, akivel többek között összebarátkoztam múlt évben az El Caminon, és aki a legjobb barátnővéjel járta végig az utat. Néhány lájkon kívül nem mondhatnám, hogy tartjuk a kapcsolatot. Most írt, és ezekkel a szavakkal kezdte az üzenetet: Dearest Marta. Eleve ez a megszólítás, milyen kedves és gyönyörű. Majd megkérdezte, elkérheti-e a postacímemet. Ennyi. Persze, elkérhette, és mikor kifejeztem, mennyire felkeltette a kíváncsiságomat, csak néhány titokzatosan mosolygó emojival válaszolt. Szeretem ezt az érzést. Nem tudom, mi fog történni, fog-e érkezni, s ha igen, mi, a postaládámba. Néha azt hisszük magunkról, nem hagyunk mély nyomokat másokban, de ez az apró történet azt bizonyítja, hogy de igen. Mindenesetre mélyebbet annál, mint amit én hittem.
- A kötött kardigán. Már azt hittem, befejeztem. Blokkoltam is, szárítottam is, de rájöttem, a szegélyt, amin körülbelül tíz órán át dolgoztam a múlt hétvégén, elrontottam, nem tetszik, nem fogom így szeretni. Tehát ezt az részt mindenképpen el fogom bontani és majd nyugodtan újrakötöm. Nem tökéletesre. Szerethetőre. Azt vettem észre, a saját készítésű pulóvereimet nagyságrendekkel többször viselem, mint a többit. Nem csak azért, mert tudom, mennyi munka van bennük. Hanem mert valóban szépek, kényelmesek. Valóban kifejezik azt, aki vagyok.
- Ragyogás. Mikor olyasmivel foglalkozom, amit igazán szeretek, az olyan, mintha ragyogna bennem valami. Nagyon sok ilyen dolog van az életemben. Néha ez, néha az kerül előtérbe. Szeretek olvasni, írni, rajzolni, kötni, nyelveket tanulni, de néha még egy-egy adóbevallás elkészítése is valami meglepő, nagy-nagy szeretettel tölt el. Néha pedig, nem tudom miért, valahogy egyiket sem csinálom, vagy ha mégis, nem azzal a lelkesedéssel, ami valahogy mindent különlegessé tesz. Van egy barátom, akivel ilyesmiről beszélgetünk, és mesélte, hogy rájött, azért veszítette el a ragyogást, mert nem azon a helyen él, ahol minden inspiráló volt számára.
- Inspiráció. Motiváció. Az idegtudományi kutatások azt mutatják, hogy a motiváció nem a cselekvés előtt van, hanem utána. Azt gondolnánk, ez a helyes sorrend: inspiráció, motiváció, cselekvés. De idegtudományi szempontból ez pontosan fordítva működik. Az agy nem úgy készíti elő a cselekvést, hogy motivációt generál. Az agy válaszol a cselekvésre úgy, hogy megjutalmaz, dopamint bocsát ki. Ez motivál arra, hogy folytassuk a tevékenységet. Egy fáradt nap végén a világ összes inspirációja is kevés lenne ahhoz, hogy összeszedjem magam egy edzéshez és hogy tanuljak még néhány idegen szót lefekvés előtt. Mégis, pontosan így töltöm az estéimet. Torna, tanulás. A ragyogás pedig magától megjelenik itt-ott. De nem várakozom tétlenül rá.
- Mi tetszett, mit szerettem az elmúlt napokban: az autóból láttam az út mentén két golden retrievert, mentek a gazdájuk mellett, ritmusra csóválták a farkukat, két vidám zászló a szélben/ egy bicikliző lány, a hátizsákjában egy óriási csokor virág/ munka közben a férjem behozott nekem kék tányérom egy sárga, kicsit túlérett körtét/ ez a kicsi, saját iroda, ez a saját hely, még mindig nem tudok betelni vele/ tintafoltok a tenyeremen/ bőrgyógyászati időpont/ gránátalmamagvak a zabkásán/ hogy meg tudtam írni ezt a bejegyzést, mielőtt elindulok dolgozni, különben nem lenne ma már rá időm, remélem, hogy örömet szerzek vele néhány embernek.
