Szerdánként megosztok egy listát arról, amit az elmúlt napokban láttam, ami tetszett, amit olvasok, amin gondolkodom. Ez lesz az én heti hirdetőtáblám. Mert azt vettem észre, még akkor is, amikor egyáltalán nem tudom éppen szeretni az életemet, mindig találok valamit, ami mégis tetszik. És ezek a dolgok érdemesek a megemlítésre.
- Húsvét útközben. Az angol roadtrip szót országúti vagy autós kirándulásnak fordítja a szótár, de ez szerintem, bár megmagyarázza az értelmét, nem adja vissza a hangulatát. Számomra a roadtrip egy olyan autóval megtett utazás, aminek csak körülbelül van egy célja, ahol egy-két nap után, de inkább egy, máris megyünk tovább. S ott állunk meg, ahol kedvünk tartja. Az elmúlt hónapokban nagyon sokat dolgoztam, ezért a húsvéti szabadsággal kapcsolatban csak annyi vágyam volt, hogy egy roadtrip legyen, vagy hát üsse kő, egy országúti kirándulás, és Olaszországban. Szerintem nincs ennél szebb.
- Húsvét útközben, megint. A visszaútra, bár egy nap alatt is meg lehetett volna tenni, két napot szántunk. A roadtrip hangulat miatt. Az út maga a cél. Így a húsvétvasárnap reggel Páduában ért, az első megálló volt Chioggiából elindulva. Részt vettem - csak félig, mert nagyon hosszú volt - a húsvéti misén, külön értékeltem, hogy időnként angolul is elmagyarázták, mi történik. Néhány szót olaszul is értettem. Kicsit konkrétabban átéltem, milyen az, hogy Isten szól hozzánk, de nem értjük, mit mond. A bazilika nagyon szép volt. Végig volt mit nézzek. Az építészeti elemeket. A díszítést, a szimbólumokat. Ahogy a fény beárad az ablakokon. Az embereket. A kórusunkkal én gyakran részt veszek miséken, ezért tudtam és vártam a liturgiában azt a pillanatot, amikor kezet fogunk a körülöttünk levőkkel. A másik padsorban volt egy nő, aki utána azonnal elővett a ridiküljéből egy kis üveg fertőtlenítőszert és alaposan, hosszasan megtisztogatta a kezeit, majd elégedett tekinettel nézett körül. Ezen azért majdnem hangosan elnevettem magamat.
- Húsvét útközben, utoljára. Húsvéthétfőn reggel egy egyszerű útmenti panzióban ébredtünk, és elhatároztuk, egy benzinkútnál veszünk perecet, kávét, és lemegyünk a a patak partjára reggelizni. Csodálatos volt. Talán az egész utazásban a legszebb. Az egyszerű dolgok a legszebbek, valakivel, akit szeretek. Az én férjem nem szeret fényképezkedni, de itt készítettünk néhány szelfit, természetesen mindegyikünk valahova máshova néz. Így tökéletes.
- Hazaérkezés. Egy utazásról való hazaérkezésnek, akárcsak az elindulásnak, megvan a maga hangulata. Én annak vagyok a híve, hogy azonnal el kell kezdeni az itthonlétet. Rántottát sütni ebédre. Felbontani a postaládában várakozó, nekem címzett leveleket. Leülni az íróasztalhoz, elvégezni valamilyen apró munkát. Kiteregetni még sötétedés előtt a frissen mosott ruhákat. Átfordítani a naptárat az új hónapra. Enni adni a cicáknak. S bár volt ki vigyázzon a házra, meglocsolja a virágokat, ellássak a macskákat a távollétünkben, mégis, éreztem a gazdátlanságot, a hideget. Még az élettelen tárgyak is elkezdenek élni, ragyogni, amikor visszaérünk és újra belakjuk a teret.
- Mi tetszett, mit szerettem az elmúlt napokban: az Artemis II egyik tagjának, Victor Glovernek a spontán üzenetét - "mivel ilyen messze a Földtől szemlélhetjük a teremtés szépségét, innen jól látni, hogy a Föld egységes"/ ezt a személyes életemre vonatkoztatva is látom, érzem, amikor kicsit messzébbről nézek rá, kicsit csendben vagyok, elutazom - ami közelről átélve annyira zavar, hogy annyi egymásnak ellentmondó dologgal küszködöm, arról távolabbról látom, hogy egységes, hogy ez az én életem és hozzám tartozik, minden/ kékre festett házfal előtt sárga nárciszrengeteg/ olasz építészet/ húsvéti üzenet: "amiről azt hiszem, ez itt a vég, az sokszor még csak a kezdet"/ Azar Nafisi könyvek/ egy jól író golyóstoll egy veronai könyvesboltból, miután eltört a töltőtollam, és magam is meglepődtem, mennyire elszomorodtam; némelyik tárgynak szinte lelke van, majdhogynem útitárssá válik/ néhány napig itthonról dolgozni és a kávészünetet a kertben megtartani/ az öröm felé terelgetni, újra és újra, a szívemet, a gondolataimat, a szövegeimet.
