Legkedvesebb

színem a szürke, ezért még tavasszal horgoltam magamnak egy őszre való szürke ujjatlan kesztyűt. Mert én tavasszal őszre készülök, ősszel pedig a tavasz útját egyengetem, ez is egyfajta összhangban való létezés a természettel. S bár mind jobban hozzáedződöm az itteni hűvös éghajlathoz, mégis nagyon szeretem, ha nem fázik a kezem, de azért szabadon tudom mozgatni az ujjaimat is.
Horgoltam egy fehér kesztyűt is, meg egy pirosat, meg egy zöldet... de a fehéret szívesen odaadom annak a személynek, aki ugyancsak szívesen hordaná. S ha egynél több személy hordaná szívesen, sorsolni fogok azok között, akik szeptemben 30. éjfélig kommentben egy gondolatot, egy idézetet, vagy akármit írnak abból a könyvből, amit éppen olvasnak - lett légyen az akár kertészkedős vagy szakácskönyv.
Mindig kíváncsi vagyok, mit és miért olvasnak mások, és mi tetszett benne a legjobban.
Odakint napok óta esik a hideg eső, a köd pedig teljesen befedi a tájat. Az idebentre is ilyen-olyan okból örökösen lerakódni akaró ködféleség ellen azzal védekezem, amivel tudok.

Ma reggel

horgoltam meg az utolsó félpár kiscipőt, és most aztán már igazán mehetnek a kis huncutok a karácsonyi dobozba. :)

Semmi

különös, csak egy ilyen kis női apróságot horgoltam...két kis szalagot, amit aztán felvarrtam az állandóan és egyfolytában használt farmernadrágom zsebére. Egy újságban láttam az ötletet. Így azok a nőszemélyek is romantikusnak érezhetik picit magukat, akik eléggé elítélendő módon nem sokat foglalkoznak az öltözködésükkel.

Már

vagy egy hete nem voltunk a kertben, mert állandóan esett az eső. Amikor meg nem esett, és majdnem elindultunk, akkor meg emiatt kezdett el esni. De ma valami gyönyörű napsütés kerekedett és mi kint töltöttük az egész délutánt. Nagyon sokat dolgoztam, és még kell is, mert rengeteg gaz keletkezett a semmiből, de mivel még mindig látszik, hogy városi lány vagyok, aki nem szokott hozzá a kerti munkához, néha megpihentem, s egy ilyen pillanatot használt ki Sára, hogy megörökítse az utókornak az ő jó édes anyját meg a tarkabarka takaróját.

Ezt a kis

horgolmányt tegnap vagy tegnapelőtt kezdtem el, ugyanis rájöttem, olyan érzékeny vagyok a hidegfrontra - érzékenységem csillapíthatatlan fejfájásban és összevissza kóválygásban nyilvánulva meg, de mindegy - mint egy nagymama, így arra gondoltam, kipróbálom ezt a szép kis nagymamamintát ilyenképpen is. Ilyen színesen - körkörösen. Ha nem lesz kedvem továbbhorgolni, akkor lesz belőle egy kis portávoltartó kendő a számítógépemre, különben lehet még belőle párnahuzat is, vagy falvédő, ha annál is nagyobbra horgolom, akkor takaró valamelyik gyereknek, ha annál is nagyobbra, lehet belőle takaró amelyik alá mindhárom gyerek befér, és ha még annál is nagyobbra, akkor meg sem állok, míg körbe nem horgolom ezt az egész világot.

Megvan a

második kalap is, ami kisebb lett valahogy, mint az első, ezért ez utóbbi, tehát az első lett az Annáé, az előbbi pedig, tehát tulajdonképpen az utolsóként elkészült lett az Enikőé, de a végleges tulajdonjog csak akkor lesz egyértelmű, mikor a harmadik is elkészül. A legnagyobb sikeremnek mégis azt tartom, hogy sikerült a lányokat egy fényképfelvételnyi időtartamra mozdulatlanságra bírnom. Ugyanis hiába vannak minusz fokok reggelente, a tavasz mégiscsak itt van, és bár ez bennem előhozza a tavaszi fáradtságot, vagymit - amihez ha hozzáveszem azon tényállást is, hogy a mai napig nem tudtam feldolgozni az óraátállítást, ezért kissé le vagyok lassúlva - szóval csak azt akarom a magam körülményes módján mondani, hogy tudományosan megállapítottam: a tavasz, mint olyan, a gyerekekből olyan készségeket hoz elő, amik nagyon hasonlítanak a karámból kiszabadult kiscsikóékhoz. Nekem csupán annyi megoldanivalóm van, hogy az én lassúságomból fakadó egyenest metszéspontra bírjam az ő elevenségükből fakadóéval, de ha nem értitek a gondolatmenetemet, nem a ti hibátok. Egyszerűbben sajnos most nem tudom elmondani.

Legújabb

készítményem horgolásügyileg ez a romantikus nyári kalap...Egy darabig nem fogok új horgolásokról képet mutatni, mert még két ilyet kell készítsek, és ebből a vékony fonalból...hát lehet, hogy majd karácsonyra meg is lesz :).

Elkészült a

táskám. Jó ez a termékeny időszak most az életemben...és igyekszem nem lelkiismeretfurdalást érezni amiatt, hogy van lehetőségem ilyesmi dolgokkal foglalkozni, egyszerűen csak hálás vagyok érte. Szóval a táska: kifejezetten tetszik. Mindig kell lennie egy első darabnak, ahol az ember megtanul hibázni. Az ötlet megint ugyancsak egy magazinból származik, de az történt, hogy amint elkezdtem horgolni, egészen másra sikeredett, mondhatni, köszönőviszonyban sincs az inspirálójával...:)

Ezt a kis

kosárkát a hétvégén horgoltam és az a hivatása, hogy azokat a feltölthető elemeket, amelyeket állandóan keresünk, (mert én nem rakom a helyére) - eztán benne keressük. Amúgy egy magazinban láttam hasonlót, a színei eredetileg fehér és drapp lennének és azok is lesznek, mert tervben van egy 3 darabos szett elkészítése. De csak miután befejezem a táskámat, ami még nem tudom pontosan milyen lesz, sőt az sem biztos, hogy táska lesz, pedig már egy negyede megvan. Amúgy nem azért mutatom meg mindig a horgolásaimat, mert nem tudnám eltitkolni ( na jó, tényleg nem tudnám), hanem hogy bátran inspirálódjon, akinek kedve van hozzá.

A minap

takarítottam a ruhásszekrényekben, rendszereztem a ruhákat, ilyesmi...így lett egy nagy kupac kinőtt, foltos, miegymás ruhadarabunk, amit szépen eltettem, majd csak lesz vele valami. Például ma két pólóból lett is egy ilyen kis kézzel varrt rongybaba Enikőnek.



Nagyon nem instant dolgok ezek a kézimunkák...Például már mióta mind horgolom a takarót (naponta max. 3 négyzetre vagyok képes, mert nekem egy négyzet elkészítése fél órába telik, innen-onnan lopom el rá az időt - illetve hát inkább kihasználom a holtidőket, amikor ugysem lenne érdemes másnak nekifogni.) Szóval eddig lett 36 négyzet, és tegnap összehorgoltam őket, hogy lássak már valami eredményt is.



Szóval, lehet, hogy látszólag időpazarlás ilyesmi dolgokat létrehozni - én mégis remélem, hogy a használói, a gyerekek érezni fogják a sok szeretetet, imádságot, amit a fonalakkal, rongydarabokkal együtt belevarrok a dolgokba...vagy mittudomén, nem szándékoztam ennyire fennkölt lenni...

Pillanatkép

a nappalink kisasztaláról. (Megtanultam egyidőben olvasni és horgolni. Míg a gyerekek csodaszép rajzokat festettek, én elméletben profin megtanultam a komposztláda felépítését és "működtetését". Már csak a kert hiányzik.)

Ha

elég sok ilyet horgolok még, aztán meg összevarrom őket, akkor lesz belőle takaró. Remélem, megérem, hogy kész legyen valamikor.



Ez a kis kereszt pedig a horgolásminták megértésében való áttörésemet hivatott megörökíteni. Amúgy egy hasonlót Jutta kislányának szánok (azért nem ezt, mert csak én tudom, mennyi hiba van benne - de eleve rá gondolva fogtam hozzá pont ennek), akinek hamarosan lesz a...hogy is mondják ennek...németül Erste Kommunion
katolikusok segítsenek, talán elsőáldozás?...

Próbálkozások...

Anna egy

kis kosarat szeretett volna, de nem tehetek róla, hogy ez a kis kiöntőféleség lett belőle. Kicsit ilyen, kicsit olyan, de a miénk. Biztos más is csinált már ilyesmit, de én még nem láttam, és mostanában úgy vagyok vele, hogy nem is nézegetek másfelé, mert ha látok valami hasonlót, akkor akaratlanul is olyat akarok, tehát jobban szeretek aztán körülnézni, ha már én is megpróbáltam valamit megcsinálni. A lányaim nagyon örültek a kis edénykéknek, elképzelhető, hogy még készül hozzá néhány darab. Nem hiszem el, hogy mennyi mindent lehet horgolni...és hogy én ezt mennyire szeretem.

A tegnap

este megkezdett horgolt virágmintából végül is egy polipféleség lett. Majd legközelebb talán sikerül. S mivel egyelőre nem igazán boldogulok a leírásokkal, ma inkább ilyen kis csészét készítettem a kis betegeimnek, meg kosárkát, meg még meglátjuk, mit találnak ki.

Ha

valaki esetleg rákattintana a boltomra, elvileg ezt a sapkát is látnia kellene, de nem fogja, mert már ELKELT! :) Öt percig volt fenn, és valakinek aztán megtetszett. Apró örömök az életben. Az első eladott sapkám. Az első horgolt készítményem, amiért valaki pénzt is hajlandó adni. Nos, már nem tudom hányféleképpen fogalmazzam, de a lényeg ugyanaz: megvették ezt a kis fejfedőt.

Még tanulnom kell ezt az egész boltosdit. Kicsit olcsóbban árazok, mint más, aztán.., odaírtam, hogy két héten belül, ha nem tetszik, vissza lehet küldeni változatlan állapotban az árut (ó, de csúnya szó egy aranyos kis sapkára...:) - szóval próbálok maximálisan rendes eladó lenni.
Meg azon is elgondolkoztam, mennyi időt fordítok én horgolásra...A képen látható sapkát kb. másfél nap alatt készítettem el. Tegnapelőtt este kezdtem el, tegnap csak este folytattam és ma délelőtt befejeztem. Egyszer összeírom, hogy ez órában mennyit jelent. Tudom, hogy nem ez a gyors meggazdagodás útja (viszont fedezi Enikő óvodai havidíjának kb. 1/8-ad részét :), de nem is ez a cél. Jól esik a lelkemnek, hogy valaki - valahol az én sapkámat fogja hordani tavasszal...:)

Nagyon

jó kis hétvégénk volt. Amennyire nem volt kedvem ki sem mozdulni a házból, annyira sok feltöltődős dologhoz, élményhez, kedvességhez volt szerencsém...Néha csak ki kell lépni a házból.

Mellesleg, by the way, ma nyitottam egy aprócska virtuális boltot. (Annyira pici, hogy csak egy dolog van még benne.) Mégpedig itt. Óvatosabb énem szerint csak akkor írnék erről, ha már vett is valaki tőlem valamit, hogy szégyenbe ne maradjak még itt a végén, de na...
Úgy kezdődött, hogy akartam horgolni Annának még egy sapkát, de túl kicsire sikerült, még Enikőnek is szorul a fején, ezért - mivel már rég szemezgetek a DaWanda-val, ma a tettek mezejére léptem. Mondhatjuk úgy is, hogy lustaságból...(hogy ne kelljen kibontani a sapkát.)

Megint a

láncaimról. Még egyet kell készítsek, és teljesítek mindenféle ígéretet, nyereményt, miegymást. Pénzben számolva nem drágák, nem is tökéletesek, az "értékük" inkább a rájuk fordított időben van. Szóval, búcsút veszek tőlük, és szétküldöm az új tulajdonosaiknak...sok-sok szeretettel. :)

Kísérletezgetések...

...ebéd után - konyha rendbetétele előtt...

Elkapott a

sapkahorgolás szele...Majd (talán) elmúlik, de addig is elszórakoztatlak a kis alkotásaimmal. Elnézést.