Ezt a kis

illatos gyertyát centekért kaptam meg...azt hiszem, még a múlt karácsonyról megmaradt árukból való, én meg odavagyok az ilyen angyalkás akármikért.
Amúgy meg, hétvégén hazautazunk három hétre. Ebből egy hetet Magyaroszágon, két hetet Erdélyben töltünk, ez utóbbi helyen főleg valami hegymászást, meg esküvőn való részvételt fogunk véghezvinni...Meg úgy egyáltalán feltöltődni vágyunk, hiszen egy fél éve, mióta itt vagyunk, nem nagyon volt alkalmunk erre... ez persze nem teljesen igaz így ebben a formában, mert nagyon sok szép helyen jártunk, de mégis illetve hát mégsem. De addig még van öt egész nap. Remélem, sokatokkal...sokotokkal...sok emberrel azok közül, akik ezt olvassák :) fogok találkozni.

Most már

biztos, hogy itt a nyár. Nem azért biztos, mert süt a nap hétágra, ezt minden amatőr meg tudja állapítani. Hanem mert én annak rendje és módja szerint megnáthásodtam...Szeretem, mikor valami kiszámíthatóan működik ebben a rohanó világban.

Nagyon klassz

Ösvény az izgalmas és titokzatos kastélyba


Bekukucskáltunk...


Megszépiáltattam

napunk volt. Délelőtt voltunk gyüliben, ahova járunk már egy ideje. Jó ott lenni...egy kis darab otthonosság, feltöltődési hely számunkra. Istentisztelet alatt a gyerekekre vigyáznak külön termekben, és ma már Enikő is kiment a nagyobbakkal. Volt úrvacsoraosztás is, ami itt úgy folyik, hogy van elől két asztal, azokon a kenyér és a bor. Mindegyik asztal köré kimegy 10-15 ember, és körbeadják egymásnak a dolgokat, személyesen mondva néhány szót és a szemébe nézve a másiknak, de azt nem értettem, hogy mit. Mikor végeztek, kimegy másik 10-15 ember, míg mindenki, aki akar, sorra nem kerül. Nagyon tetszett, és senkise kérdezze, hogy miért nem akartam én is kimenni, mert nem tudom. Van úgy, hogy az ember saját magát zárja ki valami szépből. A végén több emberrel is elbeszélgettünk, illetve hát ők beszélgettek velünk, és kaptunk egy ígéretet egy meghívásra valamint ígéretet egy látogatásra. Mikor észrevették, hogy alig értem a nyelvet, akkor megígérték, hogy lassan fognak velem beszélni.
A délutánt pedig főzőcskézéssel és sétával töltöttük. Találtunk két falunyira innen egy pici kis kastélyt, de nem tudtunk bemenni, bár nem volt zárva a kapu, csak rájöttünk és aztán olvastuk is, hogy ott laknak valakik, egy kb. 60 tagu közösség. Láttam is hosszú ruhájú nőket... valami nagyon alternatív gondolkozású társaság lehet. Mindenesetre engem nagyon érdekelnek, és mivel azt írta a kapun, hogy minden második vasárnap két órányira be lehet menni körülnézni, hát én el is akarok menni. Állítólag ilyenkor van süti és kávé is, és akkor meg pláne ott a helyem.

Voltam

a szemközti boltban, ahol nagyjából használt ruhákat árulnak, és ahova a nők szeretnek járni, tehát én is, pedig amúgy nem szeretek vásárolni, de ez kivétel. És azért írom így körül, mert nem szeretem azt a szót, ahogy általában nevezni szokták, mindenki tudja, mi az...Szóval voltam, mert új áru jött, és ilyenkor ott a helyem, a fél Pápával együtt, mert ez így van rendjén. Elhanyagolva azt a tényt, hogy vettem magamnak vagy öt blúzt ( de ugyan ki számolja?!), ezenkívül kilóra vettem két német mesekönyvet. Még sohase vettem kilóra könyvet. Majd felolvasom a gyerekeknek a tökéletes német tudásommal és kiejtésemmel. Az egyiknek Pinocchio a címe, ami azért jó, mert így legalább tudni fogjuk, hogy miről szól. A másiknak pedig Fünf freche Mause a címe, és erről azért fogjuk tudni, hogy miről szól, mert egyéveseknek készült, és ezért sok benne a szép, színes kép. Kezdetnek azért nem annyira rossz.

Ez a kis izét

tegnap vettem egy vegyesbolt-féleségből...Volt egy kis időm aztán bementem. Nem gondoltam, hogy ma még vannak ilyen helyek. Volt ott minden, egy csomót bámészkodtam. Ezt a kis edénykét nem volt szívem otthagyni, mert kicsit beleszerettem, csak most nem tudom, mire használjam, annyira picike. Olyan három ujjnyi a magassága, és nekem elég vékony ujjaim vannak. Teát nem főzhetek benne, mert én kb. félliteres bögrében iszom a teát, hacsak nem apránként akarom felforralni hozzá a vizet. Esetleg használhatnám a kávéfőzéshez oly módon, hogy a lefőtt kávét apránként beleöntöm és onnan a bögrébe. Vagy túrázáskor felkötöm a hátizsákomra, és mikor hűs vizű forráshoz érünk, ezzel veszek vízmintát. Sokféle lehetőség van. Na, nem tudom, még meg kell találjam a funkcióját... vagy egyszerűen csak lesz egy édeske, de használhatatlan edényem. Különben is, nem kell mindig utilitaristának és praktikusnak lenni...

Ma

felhívták a figyelmemet arra, hogy sokat veszítettem azzal, hogy sohase laktam kollégiumban. Most mit mondjak...van, amit már nem lehet pótolni. ( De a szappanosvizes tréfaságot még bevetem én valakinél, kolesz ide vagy oda...)

Csak mondom,

hogy itt lehet szavazni az Év Érméjére ( Coin of the Year), azt hiszem a múlt évre vonatkoztatva, de végülis mindegy, mert az a lényeg, hogy a magyar 50 Ft-os is az elsők között van, és semmibese kerül szavazni egyet. Mondjuk, azt nem tudom, ésmivanha a magyar 50 Ft-os lesz az év érméje...egyszerűen csak jó győzni, ez is elég ok, nem?
Amúgy életemben nem láttam még olyan szép érmét, mint az ausztráliai 1 dolláros...de azért a mi pénzünkre szavaztam.