Nagyon klassz

Ösvény az izgalmas és titokzatos kastélyba


Bekukucskáltunk...


Megszépiáltattam

napunk volt. Délelőtt voltunk gyüliben, ahova járunk már egy ideje. Jó ott lenni...egy kis darab otthonosság, feltöltődési hely számunkra. Istentisztelet alatt a gyerekekre vigyáznak külön termekben, és ma már Enikő is kiment a nagyobbakkal. Volt úrvacsoraosztás is, ami itt úgy folyik, hogy van elől két asztal, azokon a kenyér és a bor. Mindegyik asztal köré kimegy 10-15 ember, és körbeadják egymásnak a dolgokat, személyesen mondva néhány szót és a szemébe nézve a másiknak, de azt nem értettem, hogy mit. Mikor végeztek, kimegy másik 10-15 ember, míg mindenki, aki akar, sorra nem kerül. Nagyon tetszett, és senkise kérdezze, hogy miért nem akartam én is kimenni, mert nem tudom. Van úgy, hogy az ember saját magát zárja ki valami szépből. A végén több emberrel is elbeszélgettünk, illetve hát ők beszélgettek velünk, és kaptunk egy ígéretet egy meghívásra valamint ígéretet egy látogatásra. Mikor észrevették, hogy alig értem a nyelvet, akkor megígérték, hogy lassan fognak velem beszélni.
A délutánt pedig főzőcskézéssel és sétával töltöttük. Találtunk két falunyira innen egy pici kis kastélyt, de nem tudtunk bemenni, bár nem volt zárva a kapu, csak rájöttünk és aztán olvastuk is, hogy ott laknak valakik, egy kb. 60 tagu közösség. Láttam is hosszú ruhájú nőket... valami nagyon alternatív gondolkozású társaság lehet. Mindenesetre engem nagyon érdekelnek, és mivel azt írta a kapun, hogy minden második vasárnap két órányira be lehet menni körülnézni, hát én el is akarok menni. Állítólag ilyenkor van süti és kávé is, és akkor meg pláne ott a helyem.