Ez egy ilyen

nap. Szóval szokásos. Néha autómentes napot tartok, és gyalog megyünk Enikővel az iskolásokért, ami nem könnyű, mert a suli egy dombon van, és megy a nyafogás meg a sok kifogás. De ma megengedtem neki, hogy hozza a furulyáját, és dalolva mentünk végig az úton. (Előtte azért körülnéztem, hogy nehogy meghalljon valaki. ) Szóval én énekeltem, olyanokat, hogy Tavaszi szél vizet áraszt, meg Erdő, erdő, erdő..., valamint A juhásznak jól van dolga..., Enikő pedig furulyázott hozzá és ennélfogva nem jutott eszébe nyafogni. Közben a suliban kiderült, hogy a nagyobb lányaim elhagyták valamikor-valahol a kertészkedős csizmájukat, s míg ezt próbáltuk tisztázni a Fráuval, addig Enikő elkezdte kergetni a nővéreit, fenyegetően lóbálva a furulyát feléjük. Szerintem nem ok nélkül, de ez már nem fog kiderülni. Na, csak gondoltam, azt osztom meg a tisztelt publikummal, amim van, és nekem ilyen kis történeteim vannak. Meg van egy összevízfestékezett nappalipadlóm is, de az már egy másik történet.