olvasom C.S.Lewistől A szeretet négy arcá - t, de mindig új, egyrészt mert felejtős vagyok, másrészt meg aki olvasta a könyveit, tudja, milyen csavarosak a meglátásai. Na, és van itt egy rész, valamiért sokszor eszembe jut, mert talán érintve érzem magam, bár lehet, hogy nincs igaza. De talán mégis, vagy talán mégsem. Mindenesetre egy lehetséges válasz arra, hogy miért nincs sok embernek igazi barátja.
"...azok a szánalmas alakok, akik csupán barátokra vágynak, sohasem szereznek egyet se. A barátság előfeltétele az, hogy a barátokon kívül valami mást is akarjunk. Ha az őszinte válasz arra a kérdésre, hogy "Ugyanúgy látod-e az igazságot?" így hangzik:"Nem látok semmit, az igazság pedig nem érdekel, nekem csak barát kell", legfeljebb ragaszkodásnak van csak helye, de nem barátságnak. Hiszen miről szól akkor a barátság? - Márpedig a barátságnak valamiről "szólnia" kell, még ha a dominó vagy a fehéregerek iránti rajongásról is. Akinek semmije nincs, semmit sem tud közösbe tenni, aki sehová sem tart, nem lehet útitársa."
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
6 comments:
Ezért azok az igazi barátságok, amelyeket Urunk köt össze, s amelyben együtt haladunk a Menny felé!
Márta, köszönöm, hogy eszembe juttattad ezeket a gondolatokat! Ha nem haragszol, teszek fel én is blogomra tőle gondolatokat a barátságról.
Koppintás, tudom, de na.
Na szívesen!:) Igaz, hogy nagyon haragszom, hogy lekoppintod az én koppintásomat, de majd csak kiatlálok valamit, amivel kiengesztelhetsz...;)
Ok, várom a büntetést!
Addig csendben bűnhődöm... :D
:)en is eppen most olvasom ezt a reszt...tenyleg csavaros gondolatok,jol at kell ragja az ember, hogy jol ertse. :)
El kellene már olvasnom ezt a könyvét is!
Post a Comment