Örömmel

fedeztem fel az mtv videótárában itt és itt egy Polcz Alaine emlékére készült dokumentumfilmet. Ajánlom mindazoknak, akik úgyanúgy szeretik őt és a könyveit, mint én...

Vers

Fodor Ákos: Impromptu

Tegnapi terveidet töröld.
A legszebbeket is. Azokat először.
- Mire megépítenéd: ezért, azért már úgyse laknád
s onnan-ide törmelékek halmát mért cipelnéd?
Temess derűsen. Ami élt: mindig föltámad; ami nem: sosem.
Ragyogó szemmel, ne tört szívvel bámulj
a Leáldozott, Gyönyörű Nap után.
Állhass tisztán
a Kelő elébe.

Miután elolvastam

az összes rendelkezésre álló Jane Austen regényt, és gondolom, már a könyökötökön (mennyi ö betű!...) jön ki, hogy mind erről beszélek - na, most nekifogtam a Kaffka Margit "Színek és évek"-jének. Amúgy rájöttem, - ami egyébként evidens - , hogy Austen könyveinek nem is annyira a férjhezmenős sztorik az igazi ismertetőjele vagy sajátja, bár tény, hoyg mindegyik erről szól, hanem az irónia, ahogy kezeli ezeket a témákat. Kár, hogy nem írt többet.
Visszatérve a "Színek és évek"-re, beillesztek kedvcsinálónak egy kis idézetet, már csak azért is, mert számunkra annyira aktuális dolgot pendít:
" Wagner tánt iskolájában a tandíj egyforma volt ugyan szegénynek, gazdagnak - de a kis "polgárlányok", az iparosok és boltosok gyerekei "gné-é-édige frá"-nak szólították őt, mi pedig "tanté"-nak. A német beszéd kötelezőnek volt hirdetve, és a tánt szigorúan feddette a parancs ellen vétőt. "De hogyha nem tudunk?" - szabadkoztak a Magyar utcai csizmadiák lánykái. "Akkor meg kell kérdezni, hogy mondják ezt vagy azt!" - "Hogy kell kérdezni?" - így: "Wie sagt man das deutsch?" Ebből az lett, hogy a kérdést lassanként megszoktuk elébe tenni, beleszúrni minden mondanivalóba; egész történeteket meséltünk el így: "Osztán, vizakmandaszdájcs, amúgy..." És ez elég volt mentségnek, ha megintettek a magyar beszédért. "
:))))

Csak mondom, hogy

feltettem néhány linket ide oldalt olvasnivaló címén...ezek azok a könyvek, amiket most olvasok, vagy olvastam, vagy olvasni fogok.
Íme egy kis kedvcsináló idézet :
"- Gondolom, nem tévedek asszonyom; bár jó ideje nem részesültem abban az örömben, hogy láthattam volna kegyedet, de ugyebár Allen a neve?

E kérdésre igenlő válaszban részesülvén, az idegen hölgy magát Mrs. Thorpe-nak nevezte meg; Mrs. Allen pedig legott felismerte benne egy hajdani iskolatársnéját és kebelbarátnéját, akit, mióta ki-ki férjhez ment, mindössze egyszer látott, s annak is sok esztendeje. Nagy volt az örömük e találkozáson, s bízvást lehetett is, hiszen az elmúlt tizenöt esztendő során a legkevésbé sem kavarta fel lelkük nyugalmát a tény, hogy mit sem tudnak egymásról. Kölcsönösen bókoltak egymás külsejének; megállapították, hogy az idő valósággal repült legutóbbi találkozásuk óta, hogy nem is gondolták volna, hogy Bath-ban találkoznak, s hogy micsoda boldogság régi barátokat viszontlátni, majd ki-ki a másiknak családja, testvérei és kuzinjai felől érdeklődött, és számot adott a magáéról, s egyszerre beszéltek mind a ketten, mert mindegyikük hajlamosabb volt tájékoztatással szolgálni, mintsem abban részesülni, következésképpen mindegyikük igen keveset hallott abból, amit a másik mondott."
(Jane Austen: A Klastrom titka)

Persze, én is jobban szeretném antikvárium-illatú könyvekként olvasni ezeket, de itt, ahol fájdalmasan nélkülöznöm kell a magyar könyvtárat, nekem ez jelenti most a hávájt...

Már nem először

olvasom C.S.Lewistől A szeretet négy arcá - t, de mindig új, egyrészt mert felejtős vagyok, másrészt meg aki olvasta a könyveit, tudja, milyen csavarosak a meglátásai. Na, és van itt egy rész, valamiért sokszor eszembe jut, mert talán érintve érzem magam, bár lehet, hogy nincs igaza. De talán mégis, vagy talán mégsem. Mindenesetre egy lehetséges válasz arra, hogy miért nincs sok embernek igazi barátja.
"...azok a szánalmas alakok, akik csupán barátokra vágynak, sohasem szereznek egyet se. A barátság előfeltétele az, hogy a barátokon kívül valami mást is akarjunk. Ha az őszinte válasz arra a kérdésre, hogy "Ugyanúgy látod-e az igazságot?" így hangzik:"Nem látok semmit, az igazság pedig nem érdekel, nekem csak barát kell", legfeljebb ragaszkodásnak van csak helye, de nem barátságnak. Hiszen miről szól akkor a barátság? - Márpedig a barátságnak valamiről "szólnia" kell, még ha a dominó vagy a fehéregerek iránti rajongásról is. Akinek semmije nincs, semmit sem tud közösbe tenni, aki sehová sem tart, nem lehet útitársa."

Tegnap éjjel

a Walk the line c. filmet néztem meg Johnny Cash életéről...A zene a filmből van, és én teljesen oda meg vissza vagyok érte. Mindenesetre zenei szempontból inkább a 60-70-es években éltem volna szívesebben...(Igaz, a hetvenes évek végén már éltem is tulajdonképpen).

Részlet egyik kedvenc mesémből,

amit nemmellesleg Oscar Wilde írt...merthogy holnap nagypéntek lesz, meg csak úgy.

Az önző óriás

...Nagy-nagy örömében lefutott a lépcsőn az óriás, ki a kertbe. Keresztülvágott a gyepen, és közeledett a gyerekhez. És amikor odaért hozzá, elvörösödött haragjában és azt mondta:
-Ki merészelt sebet ütni rajtad?
Mert a kisfiú tenyerét két szög járta át és két szög járta át kicsi lábát.
- Ki merészelt sebet ütni rajtad? - kiáltotta az óriás. - Mondd meg nekem, hadd veszem legsúlyosabb kardomat, hadd vágom ketté!
- Megállj! - felelte a gyerek, mert az én sebeim a szeretet sebei.
- Ki vagy te? - kérdezte az óriás, és szívét megfoghatatlan félelem szorította össze, és térdre borult a gyerek előtt.
A gyerek pedig rámosolygott az óriásra és így szólt hozzá: - Egykor te játszani hagytál engem a te kertedben, de ma te jössz el velem az én kertembe, a Paradicsomba.
És amikor a gyerekek aznap délután leszaladtak a kertbe, holtan lelték az óriást a fa alatt,amely telis-tele volt fehér virággal.

Ma kimaradt

az életünkből mind a csomagolás, mind a tanulás, szerencsére, mert jóból is megárt a sok. Igaz, hogy a reggelem elég bénán kezdődött, figyelembe véve azt a tényt, hogy egy általam kihúzott fiókot még azelőtt becsuktam, mielőtt kivettem volna onnan a kezem, de hát valamikor fel kell használni a kötszereket is, mert a kötszergyártócégek is meg kell éljenek valamiből. És nincs köze ehhez, de találtam egy verset, és tudom, hogy igaza van, csak tudnám, miért fáj mégis a szívem...

VILÁGLÁTNI

a világ mindenütt világ.
a szemek mindenütt szemek.
a fű is mindenütt kinő
(s ahol nem ott szík vagy homok).
a szó mindenütt szó marad
(minden nyelv érthető: beszéd).
fényt játszik mindenütt a fény.

mindenütt más fényt játszik a fény.
a nyelv mindenütt más csoda
(de mindenütt csoda marad).
más holtakból sarjad a fű
(más a holtak emléke is).
más szembe nézve más leszel.
a világ mindenütt világ.
(Somlyó György)

Aki önuralmat,

vagy valami ilyesmi tulajdonságot akar kialakítani magában, na AZ szerezze be a képen levő könyvet. Azért, hogy tesztelje magát, mennyire képes ellenállni a folyamatos olvasásának ezen remekműnek. Tegnap este kezdtem el olvasni, és mondanom se kell, hogy most rém álmos vagyok, és fáj a szám a sok nevetéstől, és mindjárt jól bezárom ezt a könyvet egy szobába, és eldobom a kulcsot egy kút mélyére, hogy haladjak is már valamire a dolgaimmal. Amúgy öcsém ajánlotta, de nemcsak fizikusoknak élvezhető könyv ez, amit a Nobel-díjas Richard P.Feynman ténykedéseiről írtak. Mr.Feynman, ön hibás lesz néhány nevetőránc kialakulásáért a szemem körül!...

Tudom, már mondtam, de

akkor is: József Attila az József Attila...Lakatlan szigetre simán vinném a verseit magammal. Ma este például találtam egy jót az üresen álló About me rovathoz, vagymihez. Ennyi a vers, vagyis inkább csak vázlatféle: Nem találok szavakat magamra.

S ha ma már olyan nap van,

hogy mindenről eszembe jut mindenféle, akkor a Mozartos mondatról eszembe jutott egy Csehov novella is, az A fogadás című. Arról szól, hogy egy bankár és egy fiatalember fogadást kötnek: a bankár 2 milliót fizet, ha a fiú vállalja, hogy magányban tölt 15 évet. A fogadást annak apropóján kötik, hogy a bankár szerint a halálbüntetés "humánusabb", mint az életfogytiglani börtön, míg a fiatalember szerint valahogy élni jobb, mint sehogyan sem. Na, és az lesz, hogy a bankár legnagyobb rémületére a fickó tényleg leüli a 15 évet, illetve hát a határidő előtt 5 órával adja fel, hogy direkt megmutassa: ő szabad ember, nem akar a pénz rabságában sem élni. És hogy tulajdonképpen a bankár a fogoly, hiába csinálhatott, amit akart 15 évig.

S ha már emlegettem itt

Mozart-ot, akkor itt van egy kis operarészlet, nevezetesen a Queen of the Night ( talán Éjkirálynő?)... Bár én se közelről, se távolról nem vagyok operarajongó, de van néhány ilyen ária, vagymi, ami azért szép. Mikor Salzburgban csatangoltunk, hát ott minden Mozartról szólt. A korcsolyapályán is a fenti ária szólt, de valami kemény rock-os feldolgozásban.

Ez itt a

Bibliám. Illetve hát csak a borítója látszik, ami jó ötletnek tűnik, hogy rátettem, mert már sikerült felfognia tea + kávényakonöntést, és Enikő-firkákat is. Azt mondják, hogy ez az év a Biblia éve, ezzel akarják felhívni a figyelmet az örök értékekre. Az emberek manapság annyi butaságra hívják fel a figyelmet még butaságosabb akciókkal, hogy jó, hogy ilyen is van, és ezért elhatároztam, ennek tiszteletére, nameg saját javamra is idén elolvasom átólzéig a Bibliát. Nem hiszem, hogy eddig megtettem volna. Annak idején az egyház elidegenítette az emberektől a Bibliát, pedig az embernek joga van a saját meggyőződés lehetőségére.

Még egy kis Balkán :)

Valami elképesztően szép, hallgassátok meg. Benne van a világ összes bánata és öröme. (A videoklipp, vagymi csak összevissza berakott képek halmaza, tényleg csak hallgatni kell.) Itt meghallgatható ugyanez, magyarul is.

Csak mondom, hogy

leveszem a tegnap feltett két fotót, mert rájöttem, nem jogosan tettem fel őket. Félreértettem valamit, azt hittem, szabadon felhasználhatók, de jobban utánaolvasva hát mégsem, és ha nem, akkor nem, megértettem...Yes Sir, as always Sir! Amúgy itt találtam őket, és valami nagyon szép képek vannak feltéve mindenféle kategóriában, egyszerűen rájuk kattantam, vagymi. Énis, énis meg akarok tanulni normálisan fotózni...Ajánlom figyelmetekbe ezt, meg ezt. Percekig nevetgéltem rajtuk.:)

Egy szép példája

annak, hogy a kevesebb néha több...Na nem mintha annyira értenék hozzá...:) A True colors, kicsit másképpen, ugyanazon a koncerten. Ésésés...ez is jó. Nahát, most már tényleg abbahagyom. Na sziasztok.

Annak örömére, hogy

eszembe jutott, kinek adtam oda a Phil Collins-os dvd-met, íme egy kis ízelítő a szóban forgó párizsi búcsúkoncertről. Figyelem a dobokra, és hát érdemes az egészet megnézni-hallgatni, akinek megvan...És hát remélem (nem kezdünk se éssel, se háttal mondatot!), lesz még Phil bácsinak visszatérése, meg búcsúkoncertje, mert az nem ér, hogy valakinek csak egy búcsúkoncertje legyen.

Kertész leszek

Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.
(József Attila)
Fotó: Eifert János, A kertész keze

Egy kis zenebon(o)a :)

Mikor szép dallamos zenét akarok hallgatni, akkor The Corrs, ha valami normális mondanivalót is szeretnék, akkor U2, és mikor kettő az egyben, akkor csak jó lehet...Nameg, a sárga rózsa a kedvenc virágom.

Szép ez a reggel...

és ma tökéletes szinkronban voltam az órával is..5,45-kor ébredtem meg, egy pillanattal a csörgés előtt. A konyhában épp megsült az este előkészített kenyér, és miközben valami színes kis mackókat ragasztottam Sára szülinapi meghívóira, az este félig-megnézett filmre gondoltam. (Szép, kerek mondat ez.) Into the wild, ez a címe. Ha valakinek meglenne véletlenül az egész film, ne kíméljen meg tőle, mert kíváncsi lennék a többi részére is. Egy fiatal fiúról szól, akinek elege lesz az egész civilizációból, a maximális pontszámaiból az egyetemen, szétvágja a hitelkártyáit, elégeti az összes pénzét, és elindul a vadonba egyedül. Gyönyörű tájak vannak benne, zord mindenség, na meg a srác a gondolataival. Azt el kell mondjam róla, hogy azért nem százas a fiú szerintem ( a százasok-ról nem lehet filmet készíteni), de kíváncsi vagyok a folytatásra. Mondjuk azt ne kérdezzétek, miért kell hozzáfogni egy olyan film nézéséhez, ami csak félig van meg, (noooormális, Margit? )... mert fogalmam nincs...
Most pedig, mivelhogy szombattól még nem mászott le a rengeteg sár a cipőmről, muszáj lesz nekem letakarítanom.
Ja, és ezzel a versidézettel kezdődik a film (szerintem nagyon szép):
There is a pleasure in the pathless woods;
There is a rapture on the lonely shore;
There is society, where none introduces,
By the deep sea, and music in its roar;
I love not man the less, but Nature more...
Lord Byron