Playlist.

Mindennek rendelt ideje van, s minden időszaknak külön lejátszási listája. Magam állítom össze őket a Spotify-on. Keresem a napokhoz illő dalokat, dallamokat, szavakat. Mikor nehezen tudom megfogalmazni a sajátjaimat, kölcsönveszem a mások által leírt, elénekelt gondolatokat. P!nk (Cover me in sunshine), Annie Lennox (A thousand beautiful things), Neshama Carlebach (Believe), U2 (One), Shoshana Jedwab (Where you go), Bob Dylan (Knockin' on heaven's door), Tracy Chapman (Stand by me), Kari Jobe (The more I seek you), Anna Golden (Peace) - csak néhány név és cím a mostani listáról. A régebbiek amolyan napló-féleségként szolgálnak. Emlékeket idéznek, érzéseket, a kórházi fertőtlenítő szagát, a frissen nyírt fű illatát. A Bee Gees Stayin' alive-járól a matematika szigorlat keserves időszaka fog eszembe jutni, míg élek. 

Mint régi könyvbe préselt falevelek, úgy kerül néha elém egy-egy dallam és szöveg. Tartják bennem a lelket. Akik előadják, nem is tudnak róla, de nekem is, helyettem is énekelnek. 

Nem tudom, mennyire lehet nehéz dalszöveget írni. Csak úgy, szöveget, dal nélkül, néha elég nehéz. Mégis megéri küzdeni érte. 

Anne Lamott írja a „Bird by Bird“ című könyvében, ha leírjuk a tőlünk telhető legtisztább, legigazabb szavakat –  ennél többet senki nem vár tőlünk -, ezek kis világítótoronyként fognak világítani a papíron. 

A világítótorony nem rohangál fel s alá, hogy megmentse az eltévedt hajókat. 

Csak áll és világít azon a helyen, ahova építették, azoknak, akiknek szüksége van rá. 

Vasárnapi béke.

Egy szempillantás alatt felnőtt az összes gyermekem. Én magam negyven plusz lettem, pedig nemrég még, tizenévesen, öregnek láttam s kicsit sajnáltam is őket, a huszonéveseket. Túl hamar telnek az évek, a reggelek, futólag üdvözöljük egymást a fürdőszoba előtt, sietünk tovább. Túl rövidre sikerül minden találkozás. Hétfő reggel van. Lassan éber és tettrekész leszek, csak még egy egészen kis időt kérek. Az elmúlt héten, az utolsó, családunkban ünnepelt tizennyolcadik születésnap hetén számtalan kicsordulni akaró könnyet terelgettem vissza. Sajnos, szerencsére, nagyon érzékeny vagyok. Mélységesen megérint a lét ünnepe, s az élet minden apró tovaszálló szépsége összevissza töri a szívemet.

Ajándékba kapott lassú beszélgetés, egy-egy tekintet, mely lát is, s nem csak átsuhan rajtam, egy-egy fokozatos ébredés, hosszú búcsúölelés, ráérős naplemente, egy-egy múlt őszről itt maradt falevél erezete időnként megállítja az univerzumot. Lefékezi. Élhetővé teszi. Lehetőséget ad megvigasztalódni, egy kis tó partján békére találni.

A Thousand Beautiful Things.

Naplót írni. - Reggelihez gyertyát gyújtani. - Új Spotify listát összeállítani New Dream címmel. - Imádkozni. - Napon szárított, friss ágyneműt húzni. - Almás pitét sütni. - Írni. - A készülő fényképalbumba kedves mondatokat kigondolni. - Megfőzni a tegnap már előkészített paradicsomos káposztafőzeléket. - Bundás kenyeret sütni a száraz kenyérből. - Összehajtogatni a ruhákat. - Virágot venni. - Kirándulni. - A Duna partján ebédelni. - Részleteket fotózni. 

Annie Lennox címadó, ezerszer meghallgatott dalára hangolódva ezer és ezer szép dolgot tudnék összeírni mindabból, amit szeretek, megélek, érzek, megteremtek, megálmodok, amit hiányolok vagy amiről könnyek közt lemondok. Ezer és ezer pillanat múlik el úgy is, hogy túl fáradt, beteg, szomorú, unott és fásult vagyok észrevenni. De még mindig, még így is ezer és ezer marad, amit látok és elfogadok. A szeretettel teljes szív és tekintet a leghétköznapibb pillanatokat is élménnyé, szépséggé változtatja, életkedvvé és táplálékká a következő útszakaszra.

Gluggavedur.

A "gluggavedur" izlandi szó, jelentése: ablak-időjárás. Az ablak belső oldaláról nézve az időjárás ma szokatlan és gyönyörű. A húsvéti virágoskertben sárga nárciszok emelkednek ki a hótakaró alól. A szél apró, fehér pelyheket fújdogál ide-oda. A dombok ködbe burkolóznak. Az ablak másik felén - meggyőződhettem róla, mikor kivittem a szemetet - fagyos a hideg, élesen szúrnak a hópelyhek és bebújik a sálam alá a szél. Gluggavedur akkor van, amikor eldöntöm, hogy mindent figyelembe véve maradok inkább idebent. Főzök egy csésze teát. Meggyújtom a gyertyát. Szavakba öntöm a szívemet. S megírom ezt az apró gluggavedur-történetet.