Először akkor, amikor Polcz Alaine ment el. A régi kis lakásunk konyhájában mosogattam éppen, mikor bemondta a rádió, s emlékszem ahogy folytak a könnyeim bele a mosogatólébe. Minden könyvét elolvastam, nagyon fájt, hogy sose fog újat írni már.
Másodjára akkor, mikor elolvastam Dietrich Bonhoeffer életrajzát, majd elolvastam minden írását, a leveleit, végül pedig, mikor a róla készült filmet is megnéztem, a végén csak sírtam és sírtam, megállíthatatlanul.
Harmadjára ma reggel.
Végiggörgetve munka előtt az instagram hírfolyamot, megtudtam, hogy a tegnapi nap folyamán meghalt Eugene H. Peterson. Sose hallottam róla ez év elejéig, akkor találtam rá véletlenül egy vele készült interjúra. Kíváncsiságból megrendeltem egy könyvét, majd még egyet, és még egyet, és még egyet. És természetesen a The Message-et, élete fő művét. Van egy szerény kis utazó könyvtáram az autóban, ebben két könyv az övé. Miután kiteszem a gyerekeket az iskola előtt, de még mielőtt elkezdődne a munkaidőm, van egy keskeny idősáv, melybe épp belefér egy-egy prédikációjának az elolvasása. Nem is tudom elmondani, mi volt ő nekem, az írásai által. Lelkész, tanácsadó, bátorító, mindig a kíválóságra biztató, csodálatos mosolyú, igaz ember. Példakép.
Boldog vagyok, hogy egy olyan világban élhetek, ahol vannak könyvek.
Ahol van instagram, facebook (bár én nem használom), youtube, blog és whatsapp.
Amire szükségem van az élethez, a számomra fontos emberek, írók, könyvek, hírek, rám találnak.
Ilyenkor egyszerűen csak boldog vagyok, hogy én is itt élhetek, s a közös kincshez, majd ha nagy leszek, ki tudja...valamit egyszer én is hozzátehetek.
