Az ajándék.

Ültem a konyhaasztalnál s hirtelen eszembe jutott egy cikk, amit évekkel ezelőtt olvastam egy újságban. Emlékszem, annyira megszólított, hogy akkor le is fénymásoltam. Most meg akartam keresni. Két olyan polc, szekrény van, ahol az én papírjaim vannak, tehát ezekkel kezdtem. Kiszedtem, átforgattam mindent. Nem találtam. Ami teljességgel lehetetlen amúgy, mert annyira szép írás volt és emlékszem, milyen volt a kezemben tartani, s az is elképzelhetetlen, hogy később kidobtam volna. 

Elkezdtem más helyeken is keresni. Szekrényekben. Mappákban, ott is, ahova biztosan nem tettem. Az ágy alatt a dobozokban. Ahogy kihúztam őket, mindenütt por. Elkezdtem tehát takarítani, porszívózni, felmosni, a dobozokat kipakolni, bepakolni.

Közben órák teltek el. Éhes voltam. Melegem volt. Mind fáradtabb lettem. Én csak azt az egyetlen papírt akartam megkeresni, s tessék, mi lett belőle. Ahol reggel még elfogadható rend volt, ott most káosz. Mielőtt mindent visszapakoltam volna, innen már nem volt visszaút, elkezdtem szelektálni is. 

A reggelt tulajdonképpen arra szántam, hogy megírom a frissen elkészült zine-ről szóló bejegyzést.* Nagyon boldog és ünnepélyes hangulatban voltam, eredetileg. 

Ahogy egymás után átnéztem a képeslapokkal, régi levelezésekkel, magazinokkal, gyerekrajzokkal és naplókkal teli dobozokat, lassan elszomorodtam. Mennyi kedves és szép emlék, mennyi mindent kaptam és írtam, mennyi mindennel foglalkoztam mindig is. Hirtelen rájöttem arra, hogy eljön majd az idő - most még nem, még nem! - , amikor, ha rendet akarok hagyni magam után, ki kell dobnom őket. (Kivéve a gyerekrajzokat.) 

Ezért majdnem nem meséltem végül a zine-ről. Csak később, délután, miután zuhanyoztam és kiültem egy csésze kávéval a kertbe, s miután elég hosszú ideig néztem a felhőket az égen, utána tudtam rászánni magam. Miután meghallgattam és megsimogattam ezt a hangot, ami arról beszélt nekem, hogy majd, mint minden más, ez is ki lesz dobva. Szeretni fogják, majd egy jövőbeli nagytakarítás során a kukába kerül. Nem tiszteletlenségből. Ez a dolgok rendje.

Amit kerestem, nem találtam meg. Valószínűleg mégiscsak megváltam már tőle. 

A hiánya ajándék lett. 

Helyére tett bennem összekuszálódott dolgokat. 

Eszembe juttatta, hogy ember vagyok. 

Eszembe juttatta a mulandóságomat s a múlhatatlanságomat.

 

* az első nyomtatás elfogyott, de készítettem egy második adagot is 

Zine.

Elkészült a zine /zi:n/ (az angol magazine szóból) negyedik száma. 

A zine egy kézzel készített, saját kiadású, korlátozott példányszámban megjelenő, nem professzionális kiadvány, s általában valamilyen konkrét téma és érdeklődési irány köré épül: kötés, politika, költészet, zenei vagy irodalmi irányzat, igazából bármi. 

Én a digitális blog analóg mellékleteként képzeltem el körülbelül öt évvel ezelőtt. 

Négy évnyi szünet után hát újra van zine. A néhány bejegyzéssel ezelőtti válaszokból azt szűrtem le, hogy legszívesebben a hétköznapokról olvasnátok, ezért ez lett a fő téma: a mindennapok kihívásai és szépsége. Írógéppel írtam meg az egészet, úgy, ahogy jött, szívből, mintha barátoknak írnék egy lassú, hosszú levelet. Az 36 oldalas kiadványban megjelenő írásokat, történeteket, gondolatmeneteket a saját rajzaim illusztrálják. 

Nagy munka volt, általában kora reggelenként, munka előtt mentem ki a kerti házba írni, s magam sem hittem volna, hogy elkészülök vele. Nem ilyen hamar. Az elmúlt két napot a végső elrendezéssel és nyomtatással töltöttem. Oka van annak, hogy így siettem. Jövő hét végén, ez évben utoljára, Magyarországra utazok, többek között azért, hogy új útlevelet kérvényezzek, ezért, aki jövő hét közepéig (09.04) jelzi, hogy szeretne egy példányt, annak belföldi áron tudom postázni - mindezt a korlátolt készlet erejéig. Ugyanez érvényes Romániára is, lesz kitől elküldjem az esetleges rendeléseket, ugyancsak belföldi áron tudok postázni annak, aki időben jelzi.

A zine önköltsége körülbelül 2,5 euro.

A legegyszerűbb postaköltség Magyarországon 765 forint, Romániában 5,8 lei, Németországban 1,60 euro. 

Ha valaki ezeken felül megengedheti magának (teljesen rendben van és megértem, ha nem), a saját munkámért elfogadok egy csésze kávé árát. 

A régebbi számokból nem tudok küldeni, elfogytak és nem tervezem újranyomtatni őket. 

(Egy szép célra, izgalmas kalandra gyűjtök, aminek a gondolatát egyelőre még csak magamban dédelgetem.)

Megrendelések és további információk ügyében az e-mail címemre lehet írni: prodan.marta@gmail.com

Zine.

 

Ez év januárjára terveztem elkészülni a zine 3. számával. Legkésőbb februárra! De aztán annyi minden közbejött. Először is a könyv! Aztán a világjárvány, a saját betegségem, az idő hiánya, erő hiánya, kedv és ihlet hiánya. Mikor mégis jött egy-egy ötletem, azt gyorsan leírtam, lerajzoltam, s betettem abba a halvány türkiz színű, fehér pöttyös mappába, ahova a zine-nel kapcsolatos gondolatokat gyűjtöm. Így készült el az aktuális szám. Sok hiányból, halogatásból, kitartásból, a napok maradékának összeszedéséből, megbecsüléséből. Tanulom: ha nem sikerül valami, ha belefáradok, nem adom fel, hanem megpihenek. Majd később folytatom.

A zine aktuális, átfogó témája az "otthon". Olyan sok szeretettel készült! Két napot szántam csak a nyomtatásra, ezen a majdnem 18 éves, hol működő-hol nem (vagy ahogy a férjem mondja: hozzáértéssel működő) nyomtatón, ami itthon van. Megengedhetnénk magunknak egy újabb modellt? Persze. De az a helyzet, én szeretem. Már csak azért is, mert akkoriban vettük, amikor a legkisebb gyermekünk született. És még működik, mint ahogy én is működöm még. Illik a céljamhoz: szeretnék egy olyan mini-magazint írni, ami kézzel készül. Korlátozott példányszámban. Tökéletlen minőségben. Vannak sok példányban megjelenő, kitűnő külalakkal, tartalommal megjelenő újságok, én is veszem, olvasom őket - de én mást szeretnék. Egy olyan világban, ahol mindig a növekedés, mindig a több és jobb az elvárás, én kifejezetten boldog vagyok azzal, ami van. Nem olyan értelemben, hogy csak rosszabb ne legyen - hanem hogy igyekszem szeretni, belakni, felhasználni, kihasználni az adottságokat, legyen szó bár csak egy régi nyomtatóról.

Szóval a zine: mint mindig, önköltségen - postaköltségen kívül nem kérek érte mást, csak egy kávé árát.

Aki a következő péntekig Magyarországról megrendelné, annak - egy rövid látogatás alkalmából - belföldi postaköltséggel (515 Ft - kb.1,5 euró, ha jól látom) tudom postázni. Önköltség (papír, nyomtatópatron): kb. 2,5 euró (850 Ft). Olyan kávét, amit szeretek, már 1 euróért is tudok venni.

További részletekért az email-címemre lehet írni: prodan.marta@gmail.com

Írni

ezt a blogot s a bloghoz kapcsolódó handmade magazint az egyik legnagyobb örömem az életben. Olyan, mint egy pulóver, amit magamnak kötök - illik rám. Olyan mint egy leves, ami a konyhámban főzök. Mint egy living room koncert, barátokkal, néhány hallgatóval. Olyan, mint egy kézzel írt levél a postaládában. Mint egy elszakíthatatlan kapocs az anyanyelvemmel.
Az itteni barátaim néha megkérdezik, mivel foglalkozom. Mikor meglátogatnak, látják a folyamatos gondolkodás, alkotás nyomait. Próbálom nekik elmesélni. Néha németül is írok már egy-egy szöveget. A baráti körben én írom a képeslapokat, s már tartok kisebb beszédeket. Lassan ide is megérkezem.
De ez egy sokáig tartó folyamat. Egy egész életen át tart megérteni, hogy nem kell tökéletesen írni, nem kell mindent tudni ahhoz, hogy mégis szabad legyen létrehozni valamit, aminek - legyen az bármilyen kicsi, de -  jelentősége van.

Mikor

december elején - különböző családi és más okok miatt - csökkentettem a munkaidőmet az irodában, már tudtam, hogy amint lehetséges, újranyitom a cipősdoboz boltomat. Továbbra is dolgozom, itthon is sok a tennivaló, ezért lassan haladok. De szabad perceimben igyekszem olyan dolgokkal foglalkozni, melyek igazi örömet okoznak. Az elmúlt hetekben megálmodtam és létrehoztam egy ehhez a bloghoz kapcsolódó zine-t. A bevezető írásból idézek:
A zine egy handmade, self-published, nem professzionális, nem hivatalos kiadvány. Nem célja a nagy forgalom és nagy profit elérése...Készítheti egy vagy több személy, sokszorosítása nyomtatóval, másolóval történik. A legtöbb zine valamilyen adott téma körül forog: kötés, feminizmus, politika, költészet...Legyen hát akkor ez itt egy zine. Egy szeretettel és lelkesedéssel és örömmel megálmodott, írt, ragasztott és rajzolt, egészen kicsi zine. Témája pedig nem más, mint: Minden ami jó. Minden ami szép. Minden ami igaz.
Ha valakit érdekel, a boltban több információ is van róla. Ha valakit érdekel, meghívhat engem egy csésze finom kávéra.