Elkészült a zine /zi:n/ (az angol magazine szóból) negyedik száma.
Négy évnyi szünet után hát újra van zine. A néhány bejegyzéssel ezelőtti válaszokból azt szűrtem le, hogy legszívesebben a hétköznapokról olvasnátok, ezért ez lett a fő téma: a mindennapok kihívásai és szépsége. Írógéppel írtam meg az egészet, úgy, ahogy jött, szívből, mintha barátoknak írnék egy lassú, hosszú levelet. Az 36 oldalas kiadványban megjelenő írásokat, történeteket, gondolatmeneteket a saját rajzaim illusztrálják.
Nagy munka volt, általában kora reggelenként, munka előtt mentem ki a kerti házba írni, s magam sem hittem volna, hogy elkészülök vele. Nem ilyen hamar. Az elmúlt két napot a végső elrendezéssel és nyomtatással töltöttem. Oka van annak, hogy így siettem. Jövő hét végén, ez évben utoljára, Magyarországra utazok, többek között azért, hogy új útlevelet kérvényezzek, ezért, aki jövő hét közepéig (09.04) jelzi, hogy szeretne egy példányt, annak belföldi áron tudom postázni - mindezt a korlátolt készlet erejéig. Ugyanez érvényes Romániára is, lesz kitől elküldjem az esetleges rendeléseket, ugyancsak belföldi áron tudok postázni annak, aki időben jelzi.
3 comments:
Ó, de szuper! Írtam is gyorsan :-)
Köszönöm.
Nekem csak a 3. van meg eddig, az nagy kincs, sokszor előkerül. Bánom, hogy az első 2-ről lemaradtam.
Ma kaptam kézhez. A kézzel írt címzés és a borítékra simított bájos kis nyomda felkeltette a háztartásomban élő kamaszfiú érdeklődését. Mi ez? Elmondtam. Megmutattam. Elkerekedett a szeme, és nagyon menőnek tartotta, hogy valaki ilyet... Nekem pedig az az érzés csiklandozza a szívem, hogy valaki, aki eddig a laptopom képernyőjéről ismerős nekem, ezt a borítékot megfogta, beletette a nekem szántat, elsétált a postára... most már kézzelfoghatóbb számomra a lényed, kedves Márta... és még élőbb a hála, amit feléd küldök...
Post a Comment