Kaptunk

egy csomagot a minap, volt benne alma, körte, szőlő, barack, tök, édesség, annyi üveg saját készítésű zakuszka, többféle savanyúság, nyers ételízesítő, és ki tudja még micsoda, hogy alig győztem bepakolni a kamrába, háromféle kalács - üres, diós és mákos -, de komolyan mondom, még lefagyasztott töltött káposzta is volt benne. Amikor felhívtam a küldőjét, hogy megköszönjem, már nem emlékszem pontosan, mit válaszolt, mindenesetre valami olyasmit, hogy ó fiam, nem küldött ő semmi különöset, csak amit ott ni, a kamrában, ház körül, a kertben talált, szóra sem érdemes, a kalácsot már pénteken megsütötte, reméli, nem lett közben, míg ideért hozzánk, túlságosan száraz.
#anyacsakegyvan 

helymeghatározás

bal szemem belső sarka miniatür Holt-tenger
helye elalvás előtt az egyetlen cseppnek
mit engedélyezek kicsordulásra
titkos, sós pici terület reggel a fürdőszoba tükrében
a belső szemöldökhatártól kissé dél-nyugati irányban
közvetlenül a tekintet mellett, mely úgy néz vissza rám
ahogy volt alkalmam azt megszeretni ennyi év alatt:
kedvesen, bátran, gyönyörűszép barnán

szavak nélkül

mit is mondhatna, nem is veszed észre létezését, nem is jársz arra, amerre él, az erdő legeslegmélyén,
hol nincs más elvileg, csak nedves moha és árnyék
de van, virág is van, egészen apró, pár centis virág itt-ott az avarban
nem érdekli, ki látja, ki érti, ki csodálja, csak van
színesen, harmatosan, kedvesen
látványától újraéled a magányos vándor szívében
a remény

Annyira sok

minden azért nem kellett hozzá: fonalak, gyapjú, kötőtűk, a kezeim és jónéhány estém, hogy a velük létrehozott kötött játékok most szerény állatfarm formájában, fehér selyempapírral bélelt, piros szalaggal átkötött cipősdobozban várják ki az ablakon bekukucskálni annyira szerető copfos kislány születésnapi ajándékává nemesülésének pillanatát, ami jövő héten lesz, és amiről talán fogok majd írni egy másik, remélhetőleg rövidebb mondatban, talán nem.

(A játékok elkészítésének módjáról Freya Jaffke, Spielzeug von Eltern selbst gemacht c. könyvéből inspirálódtam, millió köszönet érte, hogy megírta.)

Anna

nagyon szereti a lovakat. Ráadásul igazán tudja értékelni a kézzel készült ajándékokat.
Az ő jövő hónapi szülinapjára bütyköltem nagy titokban ezt a sárga lovacskát.

Ha még

kékebb és mélyebb kialvatlansági karikákat akarok a szemeim alá, akkor ma éjjel összeszedem magam és befejezem a harmadik tarkabarka babát is, de mondjuk az is igaz, nem tudom mi lesz akkor a hagyományos utolsó pillanatban való elkészítésével és csomagolásával a karácsonyi ajándékoknak.



(Inspiráció: innen )

A mai

istentisztelet számomra elmaradt, szóval nem jutottam el, helyette ez a szépséges Donata Wenders kép vált számomra prédikációvá.


The Prayer - Donata Wenders

Most már

csak kilencszázkilencvennyolcat kell összegyűjteni...:)

S ha már így

belelendültem...valami igazi "ungarisches" ajándékot akartunk vinni a házigazdáknak... Szerintem aranyos lett.

Mindenkinek, akinek

arra van szüksége mostanában, hogy hozzám hasonlóan - tükörbe nézzen...

Találtam egy

Pilinszky írást...más sokszor olvastam, de most minden szava újszerű.

Ma kaptam jó híreket is , meg kevésbé jókat is ( a MÁV sztrájkolók miért nem gondolnak arra, hogy nekik köszönhetően nem érnek oda karácsonyra egymáshoz a családtagok? )... de akárhogy is, a karácsony hamarosan itt van, s vele együtt a Weihnachtsfreude is megérkezik, s talán a negyedik adag mézeskalács is elkészül - mert a többinek lába kelt...:) Szóval, akkor jöjjön karácsonyi ajándékként az emlegetett írás, sok-sok szeretettel...

HITÜNK TITKAIRÓL

(...) Advent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk".

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és "jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi "meglepetés", lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.

Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a Karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.

Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.


(Új Ember, 1974. december 15.)

Szépséges jóreggelt mindenkinek -

-(tudom, hogy a "jóreggel"-t nem egybeírják, de vajon azt, hogy "egybeírják", vajon egybeírják-e? )... Mondjuk, attól még lehet jó a reggel, és szépséges a jóreggel is. Látszik, hogy szombat van, és az is látszik, hogy egyedül vagyok, vagyishogy egyedül három még alvó lánykával...nincs, kivel beszélgessek. Ilyenkor születnek ilyen mindenféle bejegyzések. Szóval, van egy teljes napunk négyesben a gyerekekkel. Jó lenne széppé tenni, jó lenne nem nyaggatni őket mindenféle hétköznapi dologgal...hm, talán még egy ágybareggeli is szóba jöhet. Tegnapelőtt gyönyörűszép hó hullott, ezért szeretnék erdőt is járni, ott igazi a havazódás. Amúgy mostanság elegem lett saját magamból, mert annyit zsörtölődtem apróságokért. Olyasmiért, hogy például miért nem szedik össze maguk után a papírfecniket, de azonnal, ahogy kérem, vagy miért visítoznak, ki kezdte a hajhúzogatást, meg ilyesmi. Egy biztos, a zsörtölődés nem megoldás.
Tegnap este újból megnéztem (és persze sírtam rajta) egy régi, fekete-fehér közismert filmet (rákkatintva te is megnézheted, igaz, hogy angolul van, de van hozzá ugyancsak angol felirat is, és jól lehet érteni...) Szóval, legyen ez egy kis előkarácsonyi ajándék...hogy ne felejtsük el, mi is a fontos ebben a csodálatos életben.