Nyári vakáció.

 

Az utóbbi időben nem sikerült írni ide. 

Nem azért, mert bármi rossz történt volna,

nem azért, mert valami elképesztően jó történt volna,

hanem mert valahogy most jól esik egyszerűen csak magamnak megélni a napokat. 

Csak magamnak jegyzetelni. 

Nagyon remélem, hogy visszatér még az idő,

amikor örömmel és magától értetődően tudok írni ide.

Most valahogy nem megy. 

Remélem, nyár végén vagy ősz elején friss kedvvel tudom folytatni. 

Addig is, szép nyarat kívánok mindenkinek!

Szeretettel,

Márta 

Holnap

vagy valamikor kicsit bezárom ezt a naplót. Aztán majd előbb vagy utóbb megint kinyitom. Addig is, csupa jót kívánok, mindenkinek, de tényleg. :)

Akkor

egy kis ideig most virtuális szempontból a minőségi csöndek embere leszek ...:) Szép nyarat nektek!
Szeretettel: én.

Felesleges

idekattintások elkerülése végett mondom, mivel szívemen viselem a ti időtök minél jobb beosztását - most nem fogok jelentkezni körülbelül egy hétig. Legyen egy szép hetetek így Húsvét előtt és majd legyen egy szép ünnepetek is. Szeretettel: én.

Éppen csak

egy kis életjelet adok :)...Zsoltéknál van net, és ha már így alakult, akkor igénybe veszem egy kicsit. Az elmúlt hét telistele volt találkozásokkal, egy fél év hiányát pótolandó - és jól is esett a virtuálisról átállni a valóságosra, bár ez azért nem egészen igaz, vagyis értem ezt úgy, hogy ha valami virtuális, attól még lehet nagyon is valóságos. Na szóval, leszámítva a külöböző világgazdasági dolgok miatti fejtörést és aggódást, és leszámítva azt, hogy sokat kell ki és becsomagolni a viharvert bőröndünkből - minden nagyon szuper, és örülök, hogy két hét még hátravan a vándorlásból. Hát akkor, viszlát, és ha addig nem jelentkezem valahol élőben vagy írásban, két hét múlva ugyanitt.

Ilyen szép

csomagolásom se volt még...Érdemes volt tologatni-halogatni. Azzal kell kezdeni az ilyesmit, hogy például reggel teafőzés és reggelikészítés után vissza kell feküdni az ágyikóba és még aludni egy nyúlfarknyit.
Aztán - bár sokat gondolkoztam rajta, hogy lehetne ezt kikerülni, de nem lehet - ki kell gondolni, össze kell válogatni, ki kell vasalni, hajtogatni és becsomagolni öt ember három hétre elegendő ruhatárát, és odatenni a szükséges cipőket is, felkészülve az összes lehetséges időjárásra. Ez nem olyan egyszerű, de karácsonyi zenét hallgatva közben azért elég szórakoztató.
Aztán - ez eddig még nem fordult elő - szépen felporszívóztam, kitakarítottam a lakást, hogy majd öröm legyen hazajönni. Najó, az igazság inkább az, hogy megkértük a szomszédot, hogy jöjjön be néha szellőztetni és virágot locsolni - és hát igencsak fontos, mit gondol majd rólam. De legalább őszinte vagyok.
Mindez nem sikerülhetett volna, ha nincs gyönyörű idő kint, és a gyerekek nem eregetnek sárkányt meg görkoriznak szinte egész nap. Nekem a csomagoláshoz elmélyültségre van szükségem...de biztos vannak olyan anyukák is, akik szeretik, ha a gyerekeik ilyenkor ott vannak szoros közelségben mellettük.
Hát akkor, viszlát, ha addig nem, három hét múlva jelentkezem...A fura az, hogy már most örülök annak, hogy vissza fogunk ide jönni, ugyanúgy, ahogy annak is örülök, hogy most elmegyünk. Úgy látszik, mindenütt jó, de a legjobb ott, ahol éppen vagyok.

Az úgy lesz, hogy

most egy ideig majd jól nem írok ide, aztán majd ha úgy gondolom, akkor majd megint írok. Le is akartam zárni a blogot, de mégsem teszem, mert nem szeretném, ha mindenki azon tipródna :), hogy vajon mi történhetett. Semmi sem történt, csak eddig se értettem, miért osztok meg minden apróságot a nagyvilággal (talán azért, mert az igazán fontos dolgokat úgyse írtam le...), és most valahogy nem érzem már szükségét ennek (sem). Azért kommentelni fogok ott, ahol eddig is tettem, aztán majd meglátjuk. Az így felszabaduló időmet pedig arra fogom fordítani, hogy nézzem a piros vonatokat, hallgassam a feketerigókat, varrjam a bolondos házikót, és végre befejezzem az adózásról tájékoztató füzetecske lefordítását. Na, viszlát! :)