Milyen volt, milyenek voltunk...
Egy kialvatlan éjszaka s egy nyolc órás utazással a hátam mögött, tele örömmel és izgalommal. Kezdés után hirtelen s mélységesen megnyugodva, csak a kérdésekre figyelve. Az asztalkán s a kezekben a könyvek, a székeken velem szemben útitársak. S a tér! S a zene! A tér, az építészet s a zene szépsége felülmúlta minden előzetes elképzelésemet. Utána a kedves olvasók, barátok, a legtöbbjük először szemtől-szemben. Senkire sincs elég időm, s úgy próbálok írni néhány sort a könyvekbe, hogy közben beszélgetek. Majd éjfél körülig még a városban, szó szerint utolsó pillanatban elérve az utolsó metrót, végül a kis hotelszoba az állomás mellett. Hajnalban indulás vissza.
Nagy köszönet mindenkinek, aki valamilyen módon hozzájárult a könyvek és az est szépségéhez: a Luther Kiadónak, Antal Bálint igazgatónak, Diószegi Ritának, a világ számomra legkedvesebb szerkesztőjének, s akiről mondhatni, hogy "felfedezett", Magyari Márton operatőrnek, Miklósné Székács Judit szöveggondozónak, Pallos Kingának a gyönyörű felolvasásért, Stifner-Kőháti Dórának, aki interjút készített velem az első könyv megjelenése alkalmából, majd csodás rencenziót írt a második könyvről, valamint vezette a beszélgetés fonalát, Sztojkának, a csodálatos villanyciterásnak, Török Andrea tervezőszerkesztőnek, Ugry Zsófia boltvezetőnek, a többi munkatársnak, akiket még nem ismerek név szerint, s végül, de nem utolsó sorban, mindenkinek, aki eljött.
Nagy örömmel és szeretettel mellékelem az alkalomról készült videót, azzal a reménnyel, hogy akár a képernyőn keresztül is átragyog a bizalom és szépség légköre, a szövegekből, a szavakból, az együttlétből.
