Monday, October 10, 2022

Könyvbemutató. (Nachfreude)

Milyen volt, milyenek voltunk...
Egy kialvatlan éjszaka s egy nyolc órás utazással a hátam mögött, tele örömmel és izgalommal. Kezdés után hirtelen s mélységesen megnyugodva, csak a kérdésekre figyelve. Az asztalkán s a kezekben a könyvek, a székeken velem szemben útitársak. S a tér! S a zene! A tér, az építészet s a zene szépsége felülmúlta minden előzetes elképzelésemet. Utána a kedves olvasók, barátok, a legtöbbjük először szemtől-szemben. Senkire sincs elég időm, s úgy próbálok írni néhány sort a könyvekbe, hogy közben beszélgetek. Majd éjfél körülig még a városban, szó szerint utolsó pillanatban elérve az utolsó metrót, végül a kis hotelszoba az állomás mellett. Hajnalban indulás vissza.
 
Nagy köszönet mindenkinek, aki valamilyen módon hozzájárult a könyvek és az est szépségéhez: a Luther Kiadónak, Antal Bálint igazgatónak, Diószegi Ritának, a világ számomra legkedvesebb szerkesztőjének, s akiről mondhatni, hogy "felfedezett", Magyari Márton operatőrnek, Miklósné Székács Judit szöveggondozónak, Pallos Kingának a gyönyörű felolvasásért, Stifner-Kőháti Dórának, aki interjút készített velem az első könyv megjelenése alkalmából, majd csodás rencenziót írt a második könyvről, valamint vezette a beszélgetés fonalát, Sztojkának, a csodálatos villanyciterásnak, Török Andrea tervezőszerkesztőnek, Ugry Zsófia boltvezetőnek, a többi munkatársnak, akiket még nem ismerek név szerint, s végül, de nem utolsó sorban, mindenkinek, aki eljött.
 
Nagy örömmel és szeretettel mellékelem az alkalomról készült videót, azzal a reménnyel, hogy akár a képernyőn keresztül is átragyog a bizalom és szépség légköre, a szövegekből, a szavakból, az együttlétből.

19 comments:

Katalin said...

bocsánat, előreszaladtam csaholva, nem bírtam kivárni, elnézést, de hát a túlcsorduló öröm, bocsánat, tényleg, mint ugrándozó kiskutya úgy vagyok, annyira örülök

Betti said...

Nagyon szépen köszönöm a videót! Örülök, hogy megnézhettük. Jó téged látni és hallani. :)

Rita said...

Én is megnéztem, köszönöm, hogy megmutattad magadat és a könyveidet. Mellékes kérdés: 48:13-nál a Sztojka mögötti ablakban két alak látható, éppen megölelik egymást. Tükröződés kintről vagy egy véletlen egybeesés, egy környező lakásból elkapott jelenet?

Anonyma said...

Szívből gratulálok Márta! Jó volt legalább a videón keresztül a részese lenni, ennek a lélekemelő, igazán tartalmas könyvbemutatónak! Jó volt látni, hallani téged és egyáltalán nem voltál csalódás. Sőt! Nagyon tetszett, hogy milyen természetes és őszinte vagy, pont mint az írásaidban. Örömmel láttam, hogy milyen derűs és boldog vagy... a tetoválás engem is meglepett! ;) Én még ott maradtam, hogy minden nap felrajzolod a szívecskéket.:) Úgy örülök! Veled örülök! :) És köszönöm, mindent köszönök! Szeretettel: A.

Anonymous said...

Szerintem ott Márta és Diószegi Rita ölelik meg egymást 😊

Anonymous said...

Nagyon köszönöm a videót Márta! Annyira lélekemelő, annyira építő, gazdagító volt!!! Nagy ajándék volt nézni, látni Téged! Nem tudtam személyesen ott lenni, a szemedbe nézni, kezet szorítani... de ez a videó is sokat adott. Rengeteg áldást, inspirációt kapok tőled Márta...
Többek közt, azért is szeretem olvasni írásaidat (amint a videóban meg is fogalmaztad), mert magamra ismerek benne, mert pont azt fejezed ki művészien, ami bennem van, amit nekem nehéz lenne szavakba önteni... Köszönöm! Hédi

f.klarcsi said...

Olyan sok szépet írtak a többiek, hogy csak ismételni tudnám. Köszönöm, hogy betetted a videót, nagy örömmel néztem. Ölellek!

Zsuzsa said...

Amint lesz egy órám csendben egyedül, ami munka és 2 ovis mellett ritka, ez lesz a programom! Nagyon várom!

Csenge said...

Köszönöm a videót, nagyon szép volt!

márta said...

Köszönöm a sok nagylelkű visszajelzést, én nem merem megnézni, a bátorságom már nem terjed ki odáig. :):)

Katalin said...

biztatlak, hogy bátorodjál meg, nézd vissza a videót, inspiráló, feltölt, erőt hoz, áldás van rajta, ne félj, nem fog elrontani semmit ha meglátod, derűs, és kedves, (pedig az nincs is rajta, ahogy sorban álltak a dedikálásodért), légy büszke erre, és fogadd el, úgy volt jó, ahogy volt, semmin nem változtatnék
számomra (és hiszem: sokunk számára) nem egy "szereplés" volt, hanem egy nagyon kedves meleg barátságos találkozás, és minden szavad ismerős volt, hisz azt mondtad, amit a blogba is írsz, mitől kéne félned hát ♥

Zsuzsa said...

Ezt teljesen megértem. Valahogy senki nem szereti magát visszanézni, - hallgatni. Hány, de hány nagy színész mondja ugyanezt, hogy soha meg nem nézi a szerepléseit. De, mi átlag emberek sem szeretjük még a hangukat sem visszahallgatni. Van benne vmi furcsak, idegen. És ez ösztönös. A 4 évesem a minap látott magáról egy pici videót, és azt mondta, hogy ez nem is én vagyok, az én hangom nem ilyen!

Anonymous said...

Drága Márta! Megnéztem a videót, óh, de csodás! Szeretettel gratulálok! Kétszer is könnybe lábadt a szemem, miközben hallgattam a felolvasott részeket a könyvedből. Isten áldjon meg továbbra is, és hajrá, csak így tovább!

Szeretettel, Rhodé

márta said...

Köszönöm nektek!

Eszter Guth said...

Ó, hát akkor oly sok év után elárulom, vannak bejegyzéseid, amik annyira megérintettek, hogy kinyomtattam és összegyűjtöttem őket egy naplóban. A leveleiddel, fényképeiddel kitesznek egy könyvecskét.

márta said...

💙

Monika said...

Kedves Márta! Megbéztem a videót, nagyon érdekes volt számomra élőben hallani téged és azért is, mert nekem a kiállításom kapcsán volt egy beszélgetés, beszámoló a festéseimről és nagyon együtt rezdülök veled....:) Szívből gratulálok! Én aznap éjszaka visszanéztem a videótmat, pedig nem akartam, tudtam, hogy nem tesz jót. Hát, nem is aludtam jól aznap éjszaka.:) Állandóan azon agyaltam, hogy mit kellett volna másképpen mondanom::) Pedig állítólag jól sikerült...Visszajelzés kapcsán ez a mondat a szerkesztődtől nagyon bölcs volt, hasonlót nekem is írt valaki: " akit megérint, az érti, akit meg nem, az úgysem fogja érteni ..."

márta said...

Köszönöm a visszajelzést :), azóta sem néztem meg a videót, megőrzöm úgy, ahogy én éltem meg. Azt hiszem, semmit sem tennék, mondanék másképp. És igen, nagy békesség van abban, ha tudjuk, nem kell mindenkihez szólnia annak, amit létrehozunk, bármilyen területen, csak azoknak szól, akiknek erre van szükségük..ez nagyon felszabadít...

Monika said...

Igen, pont így....Igyekszem ezzel megelégedni, pedig bennem van, hogy jó lenne, ha mindenki vevő lenne az értékre, dehát nem vagyunk egyformák.