Öt nap.

Öt nap, négy éjszaka. 2400 km. Egy könyvbemutató, egy temetés, egy fontos születésnap. Négy különböző szállás. Az év talán legintenzívebb, legbátrabb, legfájóbb, legszebb öt napja. Mint az éppen elkezdett új zokni mintájában a színek - azért vittem magammal, hogy legyen mi kézzelfoghatóan tartást adjon s két lábbal a földön tartson az érzelmi hullámvasúton -, úgy váltakoznak bennem is az érzések. Mindegyiket megélem, teljes szívvel. A részemmé válnak. S reményem szerint - a belőlük csendben, odabent érlelődő gondolatok tápláló talajában - apró mustármagból felnövő fává, mely nagy ágakat hajt, s éltető gyümölcsöt terem, s árnyékában fészkelhetnek egyszer majd az ég madarai.