A körülbelül négy hónappal ezelőtt megkezdett füzet teleírva. Apró betűkkel, sűrű sorokkal. Tele van tervekkel, emlékekkel, utazások beszámolóival, jegyzetekkel. Itt-ott, egy-egy még továbbgondolandó mondatnál oldaljelölő cetli. A saját tervezésű borítón ingyenes reklámújságokból kivágott fotók és szavak. Talán akaratlanul is mutatták az irányt.
Az új füzet borítójához még keresem a képeket. Nem mindegy, milyen szavak és mondatok mentén élem meg a következő hónapokat, heteket. Pont ma olvastam, hogy ne úgy tekintsünk a hivatásunkra, mintha az valami nagyon nehéz, keserves feladat lenne, hanem képzeljük el inkább olyan személyként, aki felkér minket egy táncra. Ezért olyan szavakat keresek, melyek segítenek megőrizni a zenét. Vigyázzák az életkedvet. Óvják a ritmust, a könnyedséget. Az önkéntességet, a szépséget, az odaadást, önfeledtséget. Az örömöt. A közelséget. S ha már itt tartunk, a távolságot is.
Tegnap némi házimunka, konkrétan a fotelek alatti porszívózás során úgy meghúzódott a derekam, hogy a ma délelőttöt igazoltan a kanapén heverészve töltöttem. Nem kapcsoltam be zenét. Egyszerűen csak csendben olvastam, órákon át. Az evangélium történeteire gondoltam. S hogy mindegyik ugyanarról szól: egyáltalán nem kell sok legyen az, amit Isten ránk bíz. De azt a keveset tartsuk nagy becsben. Vigyázzunk rá. Nem úgy, hogy elássuk, hanem úgy, hogy használjuk, s érte mindenünket kockára tesszük.
8 comments:
Már rég nem kommenteltem de itt voltam mindét elolvastam,volt úgy is hogy a komentem nem akart elmenni,vagy éppen nem engedett kommentelni mint az előző is örvendek minden írásodnak és gratulálok az elért eredményekhez hálás vagyok hogy szolgálsz minket a kincseddel s nem ástad el!Örvendek hogy sok szép élményben volt részed a könyvbemutatón s a lányod csak azt tette amit tőled ellesett
Mit tenne Pippi? Zseniális!
Ez megint annyira szép írás! Szép gondolatok !Köszönjük! Jobbulást!🤗
"egyáltalán nem kell sok legyen az, amit Isten ránk bíz. De azt a keveset tartsuk nagy becsben. Vigyázzunk rá. Nem úgy, hogy elássuk, hanem úgy, hogy használjuk..." Igen, igen. Köszönöm Márta :) Hédi
Csodálatos💛 mielőbbi jobbulást!
Piroska
Katalin merre vagy? Hiányoznak a kommentjeid. Olyan jó volt a te gondolataidat is olvasni! Egy ismeretlen aki sokat tanul itt.❤
ah, Márta, sokat gondoltam rád/rátok, most volt Bogi 12. szülinapja és rólatok is beszélgettünk - bár a internet kevésbé fontos helyet kapott az elmúlt napokban - és köszöni a képeslapodat....és ez a bölcs kislány olyan dolgokat mondott, hogy csak néztem, és közösen megállapodtunk, hogy csodálatos képességed (neked Márta), hogy nem száll a fejedbe a dicsőség, hogy tökéletesen tisztában vagy: az önértékelésed nem attól függ, sikered van épp, és hogy nem tudunk mindent mi irányítani és nem szükséges (sőt káros) azon agyalogni, hogy hogy kellett volna inkább, és mit kellett volna másként, ....és hogy sokszor milyen nehéz megerősödni abban, hogy mások véleménye, szavai, tettei NEM A MI FELELŐSSÉGÜNK, és nem rólunk szól, ...és milyen könnyen a könnyebbik utat választjuk, és nem azt, hogy saját szavainkért, tetteinkért, hibázásainkért viszont felvállaljuk, hogy igen, és sunnyogás/másrakenés nélkül oldjuk meg, ha probléma jön, és lépjünk tovább az újabb feladatok felé...valami ilyesmi lett a végszava a késő esti elalvásig elhúzódó ágybeli sutyorgásunknak, élménybeszámolónknak...és köszönjük azt is, hogy megfogalmaztad, amit a hatodikosok életére is alkalmazhatónak éreztünk: h. a mindennapjainkra ne úgy gondoljunk, "mint valami nagyon nehéz, keserves feladat lenne, hanem képzeljük el inkább olyan személyként, aki felkér minket egy táncra. Ehhez olyan szavakat keressünk, melyek segítenek megőrizni a zenét, vigyázzák az életkedvet, óvják a ritmust, a könnyedséget, az önkéntességet, a szépséget, az odaadást, önfeledtséget, és főleg az örömöt"....a születésnapok utáni dolgos napokban is meglátni az ünnepet ♥
"turning madness into flowers"
te képes vagy rá♥
Post a Comment