Sunday, February 3, 2008
S ha ma már olyan nap van,
hogy mindenről eszembe jut mindenféle, akkor a Mozartos mondatról eszembe jutott egy Csehov novella is, az A fogadás című. Arról szól, hogy egy bankár és egy fiatalember fogadást kötnek: a bankár 2 milliót fizet, ha a fiú vállalja, hogy magányban tölt 15 évet. A fogadást annak apropóján kötik, hogy a bankár szerint a halálbüntetés "humánusabb", mint az életfogytiglani börtön, míg a fiatalember szerint valahogy élni jobb, mint sehogyan sem. Na, és az lesz, hogy a bankár legnagyobb rémületére a fickó tényleg leüli a 15 évet, illetve hát a határidő előtt 5 órával adja fel, hogy direkt megmutassa: ő szabad ember, nem akar a pénz rabságában sem élni. És hogy tulajdonképpen a bankár a fogoly, hiába csinálhatott, amit akart 15 évig.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
Érdekes lehet a novella, nem igazán olvastam Csehovot, előítéletből, mint, ahogy Victor Hugot sem olvasok ugyanabból az okból - és most akkor lehet rám követ dobálni...
Azért köszi, hogy elmesélted, így végül csak nem kell elolvassam :)
Nem rossz, kár, hogy ma már nincsenek újságok, ahol ilyeneket közölnek..
nekem erről a magányt kibíró hősiességről akkor is mindig az a szerencsétlen fickó ugrik be, a Sötétség délben c. regényből, akit véletlenül, mindenféle háborús állapotok miatt "magánzárkában felejtettek", nem etetni, mert kaját azt kapott, hanem úgy kivenni onnan.. egyébként ő is túléli ezt a magány dolgot, beszélni sem felejt el, csak utána már nem egészen volt százas;).. nem emlékszek pontosan, hogy milyen defekteket talált ki neki az író.. csak ezért nem szeretem ezt a mindenen átívelő hősiességet ..
mindig az a vicc jut eszembe, hogy "csodatévő orvos érkezik a városba.. a főtéren körbesereglik a nyomorékok.. ő felemeli a kezét, és elkiáltja magát: most csodát fogok tenni! Körbenéz: sánta, dobd el a mankót és járj! Sánta eldobja a mankót, és jár. Újra körbenéz: pösze, szólalj meg! Eleszett a szánta.".. így működnek a valóságban ezek a dolgok.
Az idő sem múlik el nyom nélkül az emberen. 15 évet magányban tölteni.. egyáltalán, 15 évet kiiktatni, az életünkből, ami csak egyszer van.. szörnyen megnyomorodhatott tőle.. akinek van akaratereje ehez, az mindig az épségét kockáztatja ezzel.. de nem érzem csodálatosnak, ahogy azt se érezném, ha valaki például felakasztatná magát, bizonyítandó, hogy az ő csigolyái milyen nyúlékonyak, és milyen sokáig bírja levegő nélkül.. intellektuális extrém sport ez is, táncolás a kés hegyén kedves Márta.. ha van is szabadságunk, nem hiszem, hogy ilyen őrült módokon kellene bizonyítanunk.. ez csak virtus.. nem jó semmire sem.
Hát persze, hogy nem jó semmire. Soha nem tennék ilyet más kedvéért, csak hogy megmutassam bárkinek is, hogy én milyen erős vagyok.
Ez csak egy novella, de a való élet produkált már olyan helyzeteket, ahol szükség volt az ilyenfajta belső, vagymilyen szabadságra. Például a kommunizmusban...több könyv is született már magánzárkában, igaz oda nem jószántukból vonultak be az emberek.
Post a Comment