gyereknevelés, ami csak az érem egyik oldala, a másikat úgy hívják, hogy szülőnevelés. Ahogy adva van egy fiú, meg egy lány, mindketten önzők, akik aztán összeházasodnak, és jönnek sorban a drága kis gyermekek ugye. Nagy öröm, meg minden. És lassan rájövök, hogy nyoma sincs már annak az eredeti önző fiatalnak. Az évek során eltűnik. Ahogy eltűnik a finnyásság is, meg az ilyenek. Még emlékszem, ahogy régen mondtam a barátnőmnek, ha lesz is valaha gyerekem, én nem fogom szoptatni...még mit nem!...:) (Hát végülis csak majdnem három évet töltöttem az életemből szoptatással...:)
Én elég lágyszívű anya vagyok. Akármilyen rosszacskák is a gyerekek, mikor rámnéznek nagy bűnbánóan, hát én el vagyok olvadva. Ebből adódóan nehezen megy nekem a következetes nevelés. Pedig időnként szükség van büntetésre, mert nagyon szemtelenek tudnak lenni, és hát nyilvánvalóan nem kapnak verést, ezért valami fájóbbat kell kitalálni. Tegnap egy ilyen bolond nap volt. És időnként elegem van, hogy mindent húszszor kell elmondanom...És azt mondtam, ha így folytatják, nem lesz este felolvasás. Mert egy ideje minden este felovasok nekik, de nem mesét, hanem teljes könyveket. Tehát minden este várják a folytatást, és azt, hogy én megint rekedtre olvassam magam. És tegnap tényleg sikerült betartani a "fenyegetést", máskor általában meg tudnak fűzni, hogy tekintsek már el tőle...
Hát annyira kínlódtak, nem gondoltam volna, hogy ennyire számít nekik a kis esti programunk. Aztán mikor azt hittem, már rég alszanak, bementem egy kis betakargatásra...és hát Anna ott olvasott a kis zseblámpája fényénél, igen-igen, a paplan alatt...:) Azt hiszem, ez az az eset, amikor a történelem megismétli önmagát...
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
9 comments:
és milyen könyveket olvasl fel?
Nem szép dolog a terror!
Betti: a Patricia M. St. John könyveket, a Heidi-t, C.S. Lewis-től a Narniát (nem ez a cím, de én csak így hívom a könyveit)...De ezt tényleg csak úgy egy-két hónapja, azelőtt csak a rövid meséket tudták megérteni, és mindenütt keresték a képeket. Kép nélküli iromány szóba se jöhetett. Lehet, hogy Anita is élvezné már ezeket.
Anon: Nem érdekel:)
Ez a vágyálmom, hogy én is így olvassak fel Macusnak! :-) Láttam még kamasz koromban egy filmet, már nem emlékszem a címére, ott olvasott a mama a lányának. Annyira megtetszett, hogy akkor eldöntöttem, hogy én is ilyen anyuka leszek. Még nem tudtam megvalósítani. :-(
Még kicsi hozzá...Figyelni kell, hogy mikor mire van igénye. Én ezt a hosszas felolvasást már régebben is próbáltam, de nem érdekelte őket. Eddig főleg olyat akartak, aminek azonnal tudják a végét.
Emlekszem, sokat olvastam negyedikes korom korul Anikonak meg Levinek delutanonkent. :) Es arra is emlekszem, mikor batyam kocsijaban vartunk valamire, es mig vartunk, eleg hosszu ideig, anyu a Vidam csaladot olvasta fel nekunk. :) Anny Wienbruchot azota is szeretem, es minden konyvet elolvastam, ami csak magyarul megtalalhato. :) Sot egyet nemetul is. :)
Ja, nalunk az oviban megprobaltuk a lefektetes elotti folytatasos felolvasast, eddig csak a Susu a sarkany jott be nekik, a Micimackot nem igen ertettek,magat a konyvet.
Igen, a Micimackó könyvet inkább a felnőttek élvezik...Bár, tényleg, abból is olvastam nekik, és élvezték...De szerintem én még jobban, mint ők.
Az enyémek is szeretik a folytatásos felolvasást... és persze én is.
Post a Comment