Talán

Szabó Magda írja valamelyik könyvében, hogy mikor meghalt az édesanyja, az utolsó szavai ezek voltak: Mennyi titkom volt! Pedig amúgy egy egyszerű asszony volt, mint akár én, átlátható élettel, tele kiszámíthatósággal és feladatokkal, de az ember egy része mégis kiismerhetetlen marad, talán még a legközelebbiek számára is. Vagy még saját maga számára is. Mittudomén, nem is akarok mondani ezzel semmi különöset ( hacsak azt nem, hogy fogalmam nincs, ki is ez a Cicaaa itt a Cbox-ban! :))...Ma meleg front volt és egész nap gyötört valami fejfájás, és arra gondoltam, hogy miért van az, hogy néha az ember nem tud igazán örülni semminek...És rá lehet fogni erre is meg arra is, de inkább előveszem Narnia Krónikáit, és ha elcsendesült a csipetcsapat elkalandozok valami csodás birodalmakba. Vagy...hozzáfogok végre megcsinálni az adóbevallásokat.