Úgy vagyok az

iwiw-el, hogy már ott voltam néhányszor a határán, hogy törlöm magam, aztán mindig meggondolom, különben is már pontosan 139 ismerőst sikerült begyűjteni, ami azért elég szép teljesítmény, figyelembe véve, hogy csak nagyon keveseket jelöltem be én, mert én olyan vagyok, hogy elvárom, hogy más jelöljön be. Na, és amikor olvasok egy-egy iwiwes rémhírt, akkor mindig vacilálok, hogy iwiw vagy nemiwiw. De most örülök, hgy maradtam, mert olyan valakire akadtam rá, hogy nem is gondoltam volna, de még az illető se gondolná, ha tudná, és persze, hogy nem jelölöm be, mert ez így van rendjén. (Aki keres, talál, aki nem, az is, és a betűk elárulják az embert.) Gondolom, totál érthető vagyok. :) Szóval, iwiw forever.
Enikő napok óta itthon betegeskedik, és mint minden négyéves, állandóan beszél és kérdez, és ha véletlenül úgy válaszolok, hogy oda se nézek, mert mondjuk máshova kell nézzek, akkor megkérdezi: "Te látsz hátrafele is?" És ma megígértette velem, hogy fiatal maradok mindaddig, míg ő is anyuka nem lesz. Szentül megígértem, mit tehettem volna, és én betartom az ígéreteimet... jut eszembe, kell keresnem három darab 100-as érmét, mert azt is megígértem, hogy ma veszünk olyan kis bigyókat a Fő utcán elhelyezett ládából, vagymiből, szülők tudják, miről beszélek. Tehát, be kell dobni a százast, és kipotyog helyette valami max. 50 ft értékű semmiség. De jó is lesz nekünk.