büszkeségcsökkentő hatása van azon ténynek felismerése, amit T. olyan pontosan megfogalmazott az este. Hogy nekem nagyon apró dolgokon múlik a hangulatom. Igaz, azt is hozzá tette, hogy nem figyel oda eléggé ezekre, pedig semmibe se kerülne, de éppen ezért különb ő minden férfiúnál ezen a kerek világon, hogy ezt be tudja ismerni. Meg hogy egyáltalán eszébe jut, hogy ez valahol az ő feladata is, mármint az én hangulatom :), pedig én ilyesmire soha nem gondoltam. Szegény-szegény férfiak!
Pedig mennyit hangoztatom, hogy én racionális lánylény vagyok, s közben meg dehogyis, itt vonatozom az érzelmek hullámvasútján. Hiába magyarázom magamnak, hogy ezt butaság így érezni, amaz butaság, hogy hiányzik, meg ilyenek...De biztos nem véletlen az, hogy ennyire érzelmi + hangulati lények vagyunk, és azért sokszor hallgatok a józan eszemre, csak míg odáig eljutok, harcolok, mint Don Quijote...És mikor belefáradok, írok egy ilyen pósztot.
4 comments:
Azt hittem, csak nekem vannak ilyen gondjaim, megnyugtató, hogy nem...
Sokszor én is hiába próbálkozom kiszállni az érzelmek vonatából, hasztalan erőlködés...
Na, akkor ezt a hangulatos dolgot jól megbeszéltük :)
Sokszor ruhellem belatni, hogy en is pont olyan "no" vagyok mint mindenki mas. azaz erzelmi. pedig buszke is voltam a hideg fejemre.
Es hogy mennyire kis dolgokon mulik a hangulat, az megint frusztralo. ilyenkor irigyelem a ferfiakat.
Pedig nem mi tehetünk róla, hogy ilyennek teremtettünk. Akkor ez így van jól. El kell fogadni. Persze, harcolni attól még kell a butaságosságok ellen, szerintem, mert lehet, hogy azért vagyunk ilyenek, hogy megtanuljunk harcolni. És ennek következtében erősek legyünk, amúgy nőiesen. Vagy mittudomén.
Post a Comment