mindjárt ránk virrad a népszavazás fényes napja, amit a vizitdíj, napidíj valamint tandíj kérdésében fogunk megtartani, mi a magyar nép. Előrebocsátom, hogy nem szimpatizálok egyik párttal sem, úgyhogy az alapján fogok szavazni, ahogy azt kiokoskodom magamnak. Megmondom őszintén, én inkább a "nem" irányába hajlok, tehát, hogy ne töröljék el ezeket a díjakat. (Legalábbis azt hiszem, arra irányulnak a kérdések, hogy legyenek-e eltörölve, de nem biztos, mert itt hagyományosan úgy fogalmazzák meg a kérdéseket, nehogy kapásból tudjuk, mit is akarnak..)
Igen, népszerűtlen vagyok, azt hiszem, de szerintem igenis, kell egy bizonyos kapcsolatot teremteni a szolgáltatásokat igénybe vevők és a szolgáltatások között. Még akkor is, ha egy csomó pénzt fizetnek be így is a népek adó útján a közösbe. Persze, ki kell dolgozni a megfelelő szociális alapon nyújtandó kivételes eseteket, mert senkise akarja, hogy a szegény beteg ne gyógyuljon meg, vagy a szegény diák ne okosodjon ki.
Fura ez a fidesz is, mintha direkt az ellen dolgozna, hogy nehogy már a népek felelősséget vállaljanak magukért, merthogy majd az állam gondoskodik mindenkiről. Pont a szocialistákból nézném ezt ki, de valahogy az ellenzéki szerep megzizzenti őket, úgy látom.
Najólvan, most már, hogy tudom, hogy fogok szavazni, azt mondom, hallgassunk egy kis Jamie Winchestert. Mostanában nagyon bejön.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
Sajna, nem tudom, mit gondoljak erről... Tény, hogy a vizitdíj bevezetésével csökkent azon betegek száma, akik jókat ücsörögtek az orvosi rendelőkben. Csakhogy akiknek meg szükséges lenne megjelenni, azok meg inkább nem mennek el orvoshoz. Nehéz dolgok ezek. Főleg, hogy azt látom, hogy a bevezetett intézkedések a minőségi munka rovására megy. Emberek vagyunk és bizonyos teherbíróképességgel. Most, hogy nincs Csecsemőosztály, hozzánk kerülnek a csecsemők is, ami nem lenne baj, csak az a gond, hogy ugyanúgy egyedül vagyunk bizonyos műszakokban és iszonyú úgy dolgozni, hogy az emberen nagy a felelősség és nem tudja a munkáját maximálisan elvégezni, mert majd beleszakad így is...
Á, nem panaszkodom itt. Bocsi. Bennem nagy felháborodások vannak, mert azt látom, hogy mind az egészségügy, mind az oktatás halódik és ezt nagyon nehéz átélni...
Igen...erről nem szól a népszavazás, az esztelen bezárásokról, ilyen-olyan összevonásokról. T. révén tudok egy s mást az eü-ről, nem csoda, ha nincs kedve ebben az országban orvosként dolgozni. De a vizitdíj nem egy olyan hatalmas összeg, hogy ne lehessen kifizetni, és aki nem tudja, annak viszont kellene mentesség. A gyerekeknek pedig nem kell fizetni. A tandíj az egyetemi oktatásra vonatkozik, ha jól tudom, és szerintem ez is egy módja lehetne, hogy ne híguljon tovább az egész. De itt is szükséges a jól átgondolt ösztöndíj + kollégiumrendszer, hogy a tehetségek ne vesszenek el. Sok olyan diák tanul az adózók pénzén, aki épp csak hogy átmegy a vizsgákon. Ez pedig nagyon nem jó az országnak.
Igen, teljesen igazad van, csak a sok megszorításokkal jó lenne, ha a szociális háló is változna, de sajna egyáltalán nem. Én is roppant örülnék neki, ha nem hígulna fel az értelmiségi kör, de sajna hígul. Bizonyos helyzetekben szinte szégyellem, hogy egyetemet végeztem...
Ma viszont eldöntöttem, hogy panaszkodás helyett inkább többet imádkozom a vezetőkért, hátha Isten megkönyörül rajtunk. Elvégre még mindig Ő az Úr...
Post a Comment