A gyerekek még

javában alszanak a tegnapi nap után...Megjegyzem, még én is elfáradtam, de ők elég jól bírták a túrát, persze, volt nyafogás is, de az mindig van és nem esünk kétségbe tőle. (Illetve hát én néha kétségbe szoktam esni tőle.) Próbálunk minél többet felderíteni ebből a szép környékből. Először valami rémes helyre tévedtünk, ahol a németek valami rémes módon majálisoztak...szóval agyonitták magukat nagyjából, és el is jöttünk onnan, ki sem szállva az autóból.
Útközben sok kis kastélyt láttunk, egészen kicsiket, egyszer megnézném őket.
Végülis még világosban hazaértünk, de aztán a lányok még nekifogtak iskolásdit játszani. Már rég akartam nekik valamilyen táblát venni itthonra, de azt hiszem, mégsem fogok, mert remek kis táblákat találnak ki maguk is...Eddig egyszerűen fehér lapokat ragasztottak a szekrényre, de most a lapot teljesen becelluxozták, és filctollakkal írnak rá. Előnye, hogy ugyanúgy le lehet törölni, és újra írni rá, mint az igazi táblára. Ha készen vennék nekik ilyen dolgokat, soha nem jutna eszükbe ilyesmi.
És mivel ez egy női blog, s mint ilyen, milyen lenne ételrecept nélkül, hát jól leírok egy pácot, amit Amilgadetól kértem el, mert ez annyira finom, hogy nagyon.
Szóval: 6 evőkanál olaj
3 evőkanál citromlé
1 csokor petrezselyem
bazsalikom és citromfű
fél csokor kakukkfű
3-4 gerezd fokhagyma (összetörve)
só
fehér bors
Ezeket összekeverve fél kiló feldarabolt gombára öntöttem, fél órát hagytam pihenni, és aztán kevés olajban megsütöttem. (Nem volt itthon fehér borsom és bazsalikomom, de úgy is finom volt, illetve azt hiszem, legközelebb csak két kanál citromlevet teszek bele.)
Tibi nem nagyon szereti, ha újfajta kaját készítek, de ez neki is nagyon ízlett, ma is ezzel fogom hazavárni. Na, és frissen sült kenyérrel, mindent-bele salátával körítve igazán nagyon finom.