visszanézve bizonyos szempontból oda jutottam, ahonnan elindultam. És ez olyan jó. Ez egy a vargabetűk szükségességéről szóló bejegyzés lenne...(Amúgy meg, tessék egy kis könnyfátyolképző dalocska...)
Wednesday, May 14, 2008
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
2 comments:
Huh,most tényleg könnyek gyűltek a szemembe,eszembe jutott,hogy ezt a dalt annó a szerenád utáni buli végén énekeltük az osztálytársakkal....de szép is volt,de rég is volt:(!
Köszönöm!
Most én is szentimentális lettem,húh azok az emlékek!!!A ballagáskori osztályfönökin ezt énekeltük,ez volt a himnuszunk.Máskülömben is imádom Zoránt!-Az elsö sajátkézzel varrt manót Zoránnak neveztem,ö lett a fiam babája.-
Jó emlékezni!!Köszi!
Post a Comment