Minden olyan szép! #43

Szerdánként megosztok egy listát arról, amit az elmúlt napokban láttam, ami tetszett, amit olvasok, amin gondolkodom. Ez lesz az én heti hirdetőtáblám. Mert azt vettem észre, még akkor is, amikor egyáltalán nem tudom éppen szeretni az életemet, mindig találok valamit, ami mégis tetszik. És ezek a dolgok érdemesek a megemlítésre. 

- Itthon. Nagyon szeretek itthon lenni, ebben a nem túl modern, de számomra kedves házban, amelyikben most csak ketten vagyunk, de még mindig tele van emlékekkel azokból az időkből, amikor minden egyes szobának volt lakója. Lehetne szebben is berendezni, felújítani, átalakítani, de mi mindig is inkább utazásra költöttük a pénzt, ahonnan olyan jó visszaérkezni ide.

- Részletek. Nem csak úgy általában szeretem a mindennapokat, hanem részleteiben. Szeretem a flaneling érintését a bőrömön és szeretek borús őszi délutánokon bebújni a takaró alá. Szeretek frissen szedett gombát sütni vacsorára, egy kis fokhagymával, sóval, borssal fűszerezve. Szeretek reggel kilépni a balkonra. A dombok fölött őszi köd lebeg. Szeretek esténként nyelvet tanulni. Őszi faleveleket préselni az éppen olvasott könyvbe. Esténként a csillagos ég felém forduló, földig hajoló csöndje. 

- Munka. Szeretek későig bentmaradni az irodában. A táskám mélyén rátalálni egy kissé már elmorzsálódott kekszre, ami éppen elég lesz arra, hogy ne legyek túl éhes a még hátralevő két órában. A régi épület valamelyik lakásából zongoraszó szivárog be hozzám a résnyire nyitott ablakon át. Szeretem, hogy már majdnem sötét van és a parkolóban már majdnem csak az én autóm várakozik. Szeretem ezt a fáradt és boldog érzést, ami ilyenkor elönt. Összekapcsolom a telefonomat az autó hangszórójával és tovább hallgatom Wendell Berry Jayber Crow című könyvét, amit még a Caminon vettem meg akkor, mikor eljutott hozzám is a nagyon szeretett író-költő halálhíre. Úgy belemerülök, hogy eltévesztem a lekanyarodást, továbbautózom, eltévedek hazafelé menet, ennyi év után is.

- Wendell Berry. A hátizsákomban hordozom a verseskönyvét és reggelenként is elolvasok egy-egy verset. Európában kevésbé híres, de én már régóta olvastam és szerettem az írásait. Sokat tanultam és tanulok tőle arról, hogy mit jelent szeretni azt a helyet, ahol élek. Az írásaiban fő szerepe van ennek a témának. Megismerni és vigyázni a környezetre. Megtanulni a növények, a fák, az állatok neveit, ismerni az embereket. Fontosnak tartotta a kétkezi, fizikai munkát és a jó szomszédi kapcsolatokat. A világ úgy általában nagyon másfelé tart, de konkrétan még mindig lehetséges, lehetségesnek kell lenni ilyen egyszerűen, ilyen kézzefoghatóan, ilyen szépen élni.