Megvan a

második kalap is, ami kisebb lett valahogy, mint az első, ezért ez utóbbi, tehát az első lett az Annáé, az előbbi pedig, tehát tulajdonképpen az utolsóként elkészült lett az Enikőé, de a végleges tulajdonjog csak akkor lesz egyértelmű, mikor a harmadik is elkészül. A legnagyobb sikeremnek mégis azt tartom, hogy sikerült a lányokat egy fényképfelvételnyi időtartamra mozdulatlanságra bírnom. Ugyanis hiába vannak minusz fokok reggelente, a tavasz mégiscsak itt van, és bár ez bennem előhozza a tavaszi fáradtságot, vagymit - amihez ha hozzáveszem azon tényállást is, hogy a mai napig nem tudtam feldolgozni az óraátállítást, ezért kissé le vagyok lassúlva - szóval csak azt akarom a magam körülményes módján mondani, hogy tudományosan megállapítottam: a tavasz, mint olyan, a gyerekekből olyan készségeket hoz elő, amik nagyon hasonlítanak a karámból kiszabadult kiscsikóékhoz. Nekem csupán annyi megoldanivalóm van, hogy az én lassúságomból fakadó egyenest metszéspontra bírjam az ő elevenségükből fakadóéval, de ha nem értitek a gondolatmenetemet, nem a ti hibátok. Egyszerűbben sajnos most nem tudom elmondani.