Márta asztala - 4.

Mert úgy szerette Isten a világot, olvasom, hogy odaadta - egészen konkrétan, a történelem adott helyén és időpontjában -, azt azt egyetlent. Lehet szeretni az egész világot, de lehetetlen csak úgy, nagyjából, általánosságban. Akármennyit gondolkodom, arra a következtetésre jutok újra és újra, hogy bármiről, bárkiről is állítanám, hogy szeretem, ez csak részleteiben lehetséges. Ha odafigyelek arra az egy tennivalóra, arra az egy emberre, arra a konkrét helyzetre és helyre, ahol éppen vagyok. Úgy általában véve a világ egy eléggé kétségbeejtő hely, de részleteiben mégis nagyon-nagyon szerethető és kedves.

Talán ez az egyik legreménykeltőbb gondolat, hogy a legfáradtabb reggeleken, a legnehezebb helyzetekben is meg lehet találni azt az egy igazán szép részletet, ahonnan újrakezdhetem az egészet. Ha az egész nappali valahogy éppen kaotikus állapotban van is,  hála főleg, de nemcsak, a cicamicáknak, elrendezek szépen egy tenyérnyi helyet az asztalon, s innen már, úgy érzem, el tudok indulni.

Ezen a tenyérnyi helyen ma egy komplett virágoskert van. A tegnapi havazásban leszedtem az összes földig hajló, vacogó, fagyos tulipánt, s az odakintre tervezett lassú virágzást átváltottuk egy, a legjobb esetben is csak néhány napig tartó, de annál extravagánsabb bentire. Az egyetlen igazán fontos tennivaló ma: elidőzni a szép jelenlétében.

A virágvázák mellett jelenlegi olvasmányok : Marion Milner A Life of One's Own és Polcz Alaine Macskaregény című könyve. Apropó macskák, apropó regény: majdnem sikerült a kettő mellé behozni még egyet. Egyik este kiengedtem őket egy kicsit a balkonra - fokozatosan próbáljuk meg őket a kinti léthez is hozzászoktatni, előtte még némi állatorvosi beavatkozás is szükséges -, s mikor néhány perc múlva rájuk pillantottam, már csak az egyiket láttam. Lenéztem a ház elé, látom, ott van egy vörös macska. Odakiáltok a férjemnek, siessen ki gyorsan, kiugrott a balkonról a Mr. Darcy, próbálja meg visszahozni. Rohant szegény, ahogy csak tudott, próbálta édesgetni a macskát, s akkor látom, ott vannak mellettem a balkonon a sajátjaink, mind a kettő. A ház előtti példány csak véletlenül járt éppen arra, s csak a jó szerencséjének köszönheti, hogy nem lett ő is, tetszik-nem tetszik, örökbe fogadva.

Virágok és macskatörténetek. Meg sem érdemlek ekkora gazdagságot. Ennyi már elég, akár egy egész életre elegendő ok lenne arra, s mennyi minden van még, hogy teljes szívből szeressem és örüljek az életemnek.