Monday, November 2, 2015

Tizenhat

- megszámoltatott! - különböző nemzetiség képviselteti magát a vasárnapi istentiszteleteken, melyeken részt veszünk. Német, kanadai, lengyel, magyar, osztrák, kongói, szíriai, afganisztáni, eritreai, nigériai, kazahsztáni, iráni, s ki tudja még miféle.  Az utóbbi időben minden alakult, nőtt, változott, a világ maga, s benne mi sem maradhatunk ugyanazok.
A lelkész maga holland, nem beszél túl helyesen németül. 
De úgy igazából mindenkinek megvan a maga személyreszabott kis defektje.
 Mégis, innen élek, egyik hétről a másikra. Innen tudom, hogy van remény s hogy szeretve vagyunk, örökkévaló szeretettel. 
Hogy eme kétségbeejtően törékeny cserépedényben valami elképzelhetetlenül értékes kincset hordozunk. 
S hogy van hely az asztalnál, mindenkinek. 
Ahogy tegnap is elhangzott az Úrvacsora előtt töredezett, de szívből jövő német és angol nyelvtudással, hogy mindenki értse, még én is: 
Ihr seid alle willkommen! Welcome! Please, join us for the Lord's Supper...
 

5 comments:

VRJúlia said...

Az Úr csodája valójában megtalálni helyünket, otthonunkat a sokféleségben vagy éppen az egyhangúságban.Biztató, hogy leírod, nem lehetetlen idegenként is... Olyankor, amikor elvágyódunk, s olyankor, amikor tudjuk, ez és itt a mi utunk...

Katalin said...

Azt tapasztalom, hogy ha többféle náció ül össze az Úr asztalához, dicsőséges egység alakul ki,
de ha csak egyféle - főleg ha egy nagycsaládnak tekinthető összeházasodott rétegek ülnek össze SAJÁT asztalukhoz: nem férnek, terpeszkednek saját helyet kikönyökölve, átnyúlkálnak rendetlenül, kiszorítva a gyámoltalanabbat, ...egyfelé-figyelés helyett mind csak önmagára képes figyelni :(

de néha még a vallásosság is pöffeszkedik, és nem engedi "saját" vallása asztalához a másikét

Noryta said...

Ez az Ige jutott eszembe: "sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai." Volt szerencsém megélni ilyen nemzetközi testvérközösséget. Nagyon szuper volt. Mind különbözőek, de mégis egyek, Krisztusban. :)

Éva said...

Támogass, hogy támogassanak!

Katalin said...

mennyire jó újra rábukkanni régi bejegyzéseidre (is)
♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥