Sunday, January 8, 2017

mindennapi kenyér

csak egy marok lisztecske a vékában
s egy kevés olaj a korsóban
dadogó szavak a tollamban
üres lapok, aláhulló kezek:
ennyi maradt

csak egy kis fát még szedegetek
egy-két jó szót hiába kérek
elmondanám, mennyire szeretlek
mielőtt hazamegyek
megsütni egyetlen kicsi kenyeret
azt még megenni
majd lefeküdni
s elaludni örökre

álmodom: nem fogy el a liszt a vékában
nem fogy el mégsem az olaj a korsóban
tollamban betűk, szavak, virágok nyílnak
lesz újra szép, és lesz újra holnap

(íródott ma este saját kenyérsütési próbálkozásaim, szívbéli küszködéseim, egy-két kölcsönvett gyönyörű szókapcsolat s az 1 Királyok 17:12,16 szépséges, reményteljes szövege - figyelem: Károli fordítás! - alapján)